Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-85
A Nemzetgyűlés 85. ülése 1920. akkor egyszerre visszahőkölt ez a törvénytelen hatalom, megállott ott a gátnál, melyet neki a magyar független bíróság állított és igy vált lehetővé, hogy visszamenjünk az alkotmányosság medrébe. Ma is olyan időket élünk, hiszen ma is az eget csapkodják úgyszólván az izgalomnak, a szenvedélynek hullámai. Amikor az emberek nem az igazságnak, a jóságnak szempontjai szerint viselkednek egymással szemben, hanem vak gyűlölettel rohannak egymásra ; amikor azt látjuk, hogy hatalmi beavatkozások is napirenden vannak, olyanok, melyek egy alkotmányos államban nemcsak el nem tűrhetők, hanem amelyek, ha folytatódnak, végzetes lejtőre viszik ezt az országot : akkor kétszeresen, százszorosan szükség van arra a jégtörőre, arra a páncélfalra, melyet az alkotmányos független magyar bíróság jelent, amelyen minden önkény, hatalmaskodás megtörik, amely nemcsak a magánjogok oltalmára, nemcsak a külfölddel való gazdasági viszonyunk biztosítása szempontjából, hanem elsősorban az alkotmányvédelem szempontjából kell hogy az ő igen magas, igen hatalmas feladatát teljesítse. T. Nemzetgyűlés, természetesen magam is tisztában vagyok azzal, hogy a politika nemcsak az exisztenciák tudománya, hanem egyuttas a posszibilitásoké, a lehetőségeké is, és amikor arról van szó, hogy az állam alkalmazottait ellássuk, tisztában vagyok azzal, hogy nekünk avval is számolnunk kell, vájjon miből telik s vájjon van-e még ennek a nemzetnek teherbíró képessége. Ezzel a felszólalásommal semmi esetre sem akarom ezeket a terheket növelni, nagyobbítani, semmiesetre sem akarok belenyúlni az adófizető polgárságnak zsebébe mélyebben, mint ahogy ugy is bele kell nyúlni; de én azt látom, hogy ez a kérdés, nemcsak a bíróságnak, a birák fizetésének kérdése, de az állam összes tisztviselői fizetésének kérdése is megoldható anélkül, hogy súlyosabb adók vettessenek ki. ( Ugy van ! jobb felöl.) Megoldható pedig akkép, hogy azt a luxust, pénzdobálást, amely itt ebben az országban naprólnapra nagyobb méreteket öltve folyik, egyszerűen be kell szüntetni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Vannak itt olyan alkalmazottak, nem egy, de igen sok, vagy pedig abban az alkalmazási ágban is, amelyre szükség van, mert az állam organizmusához tartozik, fölös számban vannak olyanok, akik a napot lopják, de nem dolgoznak; (Ugy van!) vannak egyes kormányzati ágak, melyekben túlságos a kiadás s ha a tárgyi kiadásokra is gondolok, valósággal pocsékolás folyik, hiszen láthatjuk, hogy a hivatalos autók fel-alá szaladgálnak (Igás! Ugy van!) és nem tudom hány millió koronát fog kitenni a tárgyi kiadások között ezeknek az autóknak számlája, olyan kiadások, amelyek nemcsak mellőzhetők lettek volna, de helyes alkotmányos kormányzati morál mellett egyenesen megengedhetetlenek, egyenesen bűnösek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl). évi augusztus hó 13-án, pénteken. 427 T. Nemzetgyűlés! Nincs tehát senki másra szükség, mint igenis azokra, akik az államnak ellenértéket adnak azért, amiért eltartatnak és pedig igazán mindenkinél azt kell nézni, hogy mekkora hasznot hajt az államnak, mert ahogy az államban a dolgozópolgárt tartjuk ideálnak, aki építi ezt az államot, aki szükségleteinek fedezéséről gondoskodik, aki termel, de viszont, ha a tettek ideje elérkezik, egyúttal katona is ; amint az állam ideáljának a dolgozópolgárt tartjuk, ép ugy ideális tisztviselőnek is azt kell tartanunk, aki valóságban dolgozik. (Ugy van!) T. Nemzetgyűlés ! Visszatérve a szűkebb ' térre, amelyen mozognom kell, a birák fizetésének kérdésére, mindenki tudja azt, hogy ez az a különös, 6Z £LZ £LZ érdekes kormányzati ág, amelyben mindenkinek dolgozni kell. (Ugy van! a jobboldalon.) A curiai biró épen ugy és épen annyit dolgozik, mint a ma kinevezett járásbiró, mert hiszen méltóztassék csak azt a lelkiismeretes, azt az agyat, idegettépő, morzsoló munkát nézni, amely a mi felső bíróságainknál folyik, ahol a legnagyobb finomságig, az utolsó betűig kidolgozva kell annak a magas állású curiai bírónak az ügyet bevinnie a tanácsba és ott elreferálnia mindent, az első betűtől az utolsóig. Végtelenül kimerítő, szabatos munka folyik a bíróságoknál. (Ugy van! Úgy van! balfelöl.) A biró hazaviszi magával a gondot, mert hiszen örökké a legmagasabb szellemi munkát kell kifejtenie s emellett még ennek a tisztviselői kasztnak kitűnő tulajdonsága, attribútuma az, hogy a törvénynél fogva is a legmagasabb műveltségének kell lennie. Mindez tehát csak arra figyelmeztet, arra int bennünket, hogy ne vonjuk kétségbe a kormány álláspontjának a helyességét, hogy őket épen azért, mert annyira, kimagaslanak a többi tisztviselői karból külön státusba kell helyezni, (Helyeslés a baloldalon.) ami azonban természetesen nem jelenti azt, hogy ennek a Nemzetgyűlésnek szimpátiája, rokonszenve nem fog majd azok felé a tisztviselők felé is épen ilyen osztó igazsággal fordulni, akiknek hasonlóan magas képzettségük van, mint a bíráknak. De ez egyelőre már mindenesetre jó jel arra nézve, hogy azok is csak jót várhatnak a Nemzetgyűléstől. T. Nemzetgyűlés ! En a bíróságot igen fontos ós hatalmas faktornak, az ország valóságos főrendiházának tartom, egy alkotmányos államnak igazi főrendiháza még egész törvényhozásával szemben is a bíróság, amely élő törvényhozás, amely a meghozottt törvényeket az egyes esetekre napról-napra folyton alkalmazza, ellenőrzi, amelynek a kezén egy törvényről ki kell tűnnie annak, hogy rossz-e vagy jó, mert ha a biró pártatlanul, hidegen, igazán Justiciának bekötött szemével jár el, ha a rossz és káros törvényeket, amelyek rossz időben helyesen értelmeztetvén az ország tönkretételét jelentenék, a biró nem ugy alkalmazza, hogy az élettel valamiképen összhangzásba jussanak, hanem pártatlanod*
