Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-85

428 A Nemzetgyűlés 85. ülése 1920. évi augusztus hó 13-án, pénteken. ságánál fogva ugy alkalmazza, ahogyan azt a törvény parancsolja, akkor egy-két nap alatt vagy egy hét alatt kiderül, hogy az törvény nem jó, hogy azt a törvényt meg kell változtatni. Ily nagy fontossága lévén a birói testületnek, a bíróság intézményének, a bíróságnak, mint az államhatalom ágazatának, a megosztott hatalmak egyik legerősebbjének: csak helyteleníteni tudom azt a szűkmarkúságot, amellyel a javaslat a bírósággal bánt. Kifogásolom azt, hogy itt az első fizetési csoportban 9 fizetési fokozat van. Különösen ma, amikor megnehezedett az előlépés, amikor nagy tömegek konkurrálnak, jelentkeznek arra, hogy már az eddigi képzettségük alapján, mert hiszen más pályán el sem tudnak helyezkedni, bejussanak a bírósághoz, visszajutunk lassanként oda, ahol a háború előtt voltunk, hogy 36—38, nem ritkán 40 esztendős korában lett valaki albiró és most még 9 fizetési fokozaton kell keresztül menniök, tehát 27 évet kell eltölteniök, stagnálniuk, mig valamennyire az érdemeinek megfelelően rangban előléphet. Én mindenesetre legalább a felére szállítanám le ezeket a fizetési fokozatokat olyképen, hogy az V. vagy VI. fokozatnál kezdeném az első fokozatot ós azt a fizetést adnám meg az elsőfokú bírónak is, mert hiszen még az a fizetés is, amelyet így kapnának meg, kevés ahhoz, hogy a bírónak, akinek mellékjövedelme nem lehet, akinek igazán hófehér tisztán kell hivatását betölteni, anyagi függetlensége ilyképen biztosítva legyen. Azután az erre eső kontingenst olyképen kellene elosztani a fokozatok között, hogy a legalsóbb tagozatban levő legkisebb tisztviselői, birói múlttal rendelkező biró is bejuthasson a megfelelő és tisztességes fizetési fokozatba. T. Nemzetgyűlés! Epen azért, mert igen nagy kifogásaim vannak és szűkmarkúnak tartom a pénzügyi kormányzatot, hogy az állam gépezetének ezt a legfontosabb lenditőkerekét semmiképen sem akarja a maga érdekéhez, a maga nagy jelentőségéhez képest figyelembe venni, annál szivesebben, szinte lelkesedéssel csatlakozom a különvéleményhez, amely legalább a minősítési pótlékban akar valami kis szegényes segítséget nyújtani, szegényes emelést jelenteni a bíróság számára, nevezetesen olyan formában, hogy ők ne 1800 korona fizetési pótlékot kapjanak, mint az igazságügyi és a pénzügyi bizottságnak javaslatában van, hanem 3600 koronát, ami összesen csak 116.516 koronával emelné fel a már most tervbe vett összeget. Amikor azt látjuk, hogy itt egyes államszerveknek, egy olyan hatalmi ágnak, amely nem fontosabb mint a bíróság, havi budgetje 5—600 millióra megy, akkor nem tudom belátni, hogy az egész birói kar összesen 66 millióba kerülvén egy esztendőben, az uj fizetésrendezés szerint ez ne emeltessék lényegesen, még pedig olyképen, hogy viszont azután a kiadási ágazatok között legyen meg az az átruházási jog, hogy amennyivel az államhatalomnak ez a fontos szerve fizetésében jobban Jionoráltatott, viszont egy másik hatalmi ágazatban, amely nem ily fontos a tárgyi kiadásoknál, amelyek legnagyobb részükben mellőzhetők — mert, ismétlem, pazarlás folyik — megtakarítások eszközöltessenek és ami ott felesleges, az fordíttassák a birói tisztségek fizetésemelésére és természetesen, ha majd elkövetkezik annak ideje, még mindazoknak a tisztviselőknek fizetésemelésére és javadalmazására, akik jobban megérdemlik . azt a fizetést, mint egyesek, akik fizetésüket munka nélkül sine curában húzzák. Ez a kiadás sokkal megokoltabb kiadást fog jelenteni, mint azok a tárgyi kiadások, amelyekkel az állam ma oly bőkezűen bánik, mintha tízszerte gazdagabbak volnánk, mint azelőtt, amikor csakugyan gazdagok voltunk, (Ugy van

! balfelől.) Én tehát a magam részéről — amennyire ehhez a nagy témához hozzászólni lehet — kifejtvén a birói hatalom megerősítésének fontosságát, azzal fejezem be beszédemet, hogy az igazságügyi és a pénzügyi bizottság javaslatával szemben Somogyi István t. képviselőtársam javaslatát fogadom el és fentartom magamnak a jogot ahhoz, hogy a részleteknél esetleg indítványt tegyek a fizetési fokozatok megváltoztatására. Elnök: Szólásra következik? Bródy Ernő jegyző: Kovács József! Kovács József: T. Nemzetgyűlés! Igen röviden kívánok a tárgyhoz szólani, mert magamnak is az a nézetem, hogy fontos, hogy ebben a — bár gyatra — segítségben is minél előbb részesittessenek a bírák. Tudjuk mindnyájan, hogy a közalkalmazottak, a köztisztviselők, köztük a birák is a legteljesebb nyomorban vannak. Most itt a birákről van szó, — bár, hisz az ügyészek is odatartoznak — akik a köztisztviselők között is a legképzettebbek, miután a legnagyobb kvalifikáció kívántatik tőlük a tisztviselők között. A keresztény kurzus szíves figyelmébe ajánlom, hogy a legkeresztényebbek is és azonkívül ezek azok a köztisztviselők, akik mindenféle mellékkereset lehetősségétől el vannak zárva. Én, a múlt kormány által benyújtott ehhez a törvényjavaslathoz nem igen sokat szólok hozzá, mert ezt helyesnek nem tartom. Elfogadom azonban kényszerűségből, hogy végre legalább a bírákkal szemben megkezdődjék az a processzus, amely talán majd az összes köztisztviselők jólétére vezethet. Kényszerűségből fogadom el a javaslatot, és az igazságügyminister ur szíves figyelmébe ajánlom, — hiszen ő maga is köztisztviselő volt — hogy jöjjön minél előbb a Nemzetgyűlés elé olyan javaslattal, amelytől a birák ne haljanak éhen, hanem amelynek révén a birák meg tudjanak élni. Orbók Attila: No, azt ugyan várhatjuk! Kovács József : Ez a javaslat, amint a vidéki bíráktól értesültem, nem segít rajtuk tulaj-