Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-85

A Nemzetgyűlés 85. ülése 1920. országokban a jogszolgáltatás és az igazságszolgáltatás a legnagyobb bizonytalanságnak, az egyoldalúságnak és az önkénynek képét mutatta : az igazságszolgáltatás körül a legnagyobb erőfeszítéseket tették. Mélyen t. Nemzetgyűlés! A nemzet ereje nemcsak fegyveres erejében van. Sok mindentől függ az, hogy egy nemzet küzdeni tudjon, vagy ha le van fegyverezve, ellentállni és remélni tudjon. Mostani helyzetünkhöz volt már hasonló. Ott volt a török hódoltság kora, amikor az ország darabokra volt tépve. Akkor is ugyanaz volt a helyzet, mint most, hogy a megszállott részeken nem igen lehetett fegyverhez nyúlni, nem lehetett a kézbe fegyvert venni és nem volt akkor sem más eszköze a megszállott területen lévő szenvedő magyarnak, mint ami most van, t. i. maga a törvény, az a hit, hogy a magyar törvény, amely ezer esztendőn át ezt az országot megtartotta, ezután is egyformán fogja bearanyozni nemcsak a mi világunkat, hanem az övékét is. Ez volt a magyar törvény, ez volt a magyar corpus juris és ez lesz legnagyobb bizalmunk a jövőben is a tekintetben, hogy azok a testvéreink, akiknek a lelkében ott él a magyar jog szeretete, a magyar alkotmány tisztelete, meg fognak maradni abban a tudatban bármilyen veszélyben és bárminő kényszerítő körülmények között is, hogy a magyar hazának, a magyar törvénynek védelme alá tartoznak és abban a bizalomban, hogy a magyar törvények és a magyar fegyverek segítségével ők idővel vissza fognak ide kerülni. T. Nemzetgyűlés ! A bíróság erkölcsi súlyától függ az, hogy tud-e, az országra, az állampolgárokra nevelőleg hatni. E tekintetben is a legnagyobb örömmel és hálával tekinthetünk a magyar bíróságra, mert hiszen itt van előttünk az elmúlt kommunizmus ideje, amely alatt mit láttunk? Azt, hogy a magyar biró törvénytisztelő lelke sugározta be az utolsó falusi polgár lelkét is és ennek köszönjük azt, hogy a kommün uralmának letörésével azok a törvények, amelyeket hoztak, — ha lehet azoknak nevezni őket — a magyar nép lelkébe belemenni nem tudtak, azokat a nép- vagy szovjettörvényeket soha elfogadni nem tudták. A magyar birói kar a magyar intelligenciának a magyar faj legkiválóbbjainak tagjait foglalja magában és lelkében magába zárja a magyar faj legszebb tulajdonságait, a pártatlanságot, az igazságérzést, és lelke telítve van azzal a krisztusi szeretettel, amelyre a mostani viharos időkben akkora szükségünk van. Talán semmi nem fejezi ki ezt oly szépen, mint egy síremlék, amely ott van a Kerepesi-temetőben és amelyet annyiszor megnézek, Szilágyi Dezső síremléke. Egy oroszlán áll felvágott fejjel a törvénykönyvön és néz nyugodt királyi tekintettel előre. Amit ez a szobor, ez az emlékmű kifejez, az a mi bizalmunk, az a mi reményünk a jövőre vonatkozólag. i augusztus hó 13-án, pénteken. 421 Beszédem második részében röviden meg akarok most már emlékezni a javaslat anyagi részéről. Közszabadságainknak legnagyobb biztositéka az, hogy bíróságunk és ügyészségünk független legyen. Különösen a jövő szempontjából szükséges, hogy a birói és ügyészi székben olyan emberek üljenek, akikre az elkövetkezendő nagy megpróbáltatások idején nyugodtan tekinthessünk fel. Nagy csalódással látom azonban azt, hogy a kormány most, amikor végre annyi vajúdás után az birói és ügyészi kérdést anyagilag is meg akarja oldani, igen erősen krajcároskodik. De különösen csalódással nézem ezt a javaslatot azért, mert hiszen ez semmi más, mint a Károlyi-kormány, azt hiszem, 27. néptörvényének jóformán szolgai lemásolása, mert csak a 20. §-t vitték be, mint ujat, a többi a Károlyi-kormány alatt készült. Ezért már most azzal a kéréssel fordulok a Nemzetgyűléshez, hogy ne sajnálja e tekintetben még azt a néhány milliót, melyet a bíráknak és az ügyészeknek adni kell. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy nincs pénz. Hát beszéljünk arról, — hisz ez a legfontosabb része a f dolognak — hogy van-e pénz, vagy nincs? Én nyugodtan állithatom, hogy van pénz. (Egy hang a középen : Valamennyi tisztviselő számára?) Most a birákról és ügyészekről van szó. Nemrég államosították a rendőrséget. Sajnálatos körülmény, — ugyan nem tartozik szorosan ide ezen kérdés bírálata — hogy akkor, amikor együtt van a Nemzetgyűlés, amikor törvényt hozhatunk, rendelettel visznek keresztül egy államosítást, melyet tulajdonképen csak törvénnyel volna szabad keresztülvinni. És mi történt ennél az államosításnál?- Több mint 300 embert vettek fel magasabb állásokba az államrendőrségnél, olyanokat, akik azelőtt sohasem szolgáltak a rendőrségnél és olyan fizetéseket adnak nekik, milyeneket a birói pályán csak késő öregségükben értek volna el. Pl. igen sok törvényszéki jegyző átment az államrendőrséghez és azonnal olyan fizetést kapott, amit csak táblabíró korában érne el. Azt kérdem én, hogy ha erre van pénz, akkor hogy lehet az, hogy egy fontosabb szerv, a bíróság és az ügyészség nem kap megfelelő fizetést, hogy arra nincs pénz? Kénytelen vagyok leszögezni, hogy ez az államosítás, amit a rendőrségnél keresztülvittek, erősen törvénybe ütköző. Hiszen az 1886 : XXII. te. 21. §-ának g) pontja kimondja, hogy ez a községek autonóm joga, már pedig mig ezt a törvényt meg nem szüntetik, azt egy,rendelettel — hiába hivatkoznak folyton a kivételes intézkedésekről szóló törvényre, — nem lehetett volna keresztülvinni. Rupert Rezső: Ez a legnagyobb veszedelem az országnak. Ezt el kell törölni. Hegedüs György : Igaza van t. képviselőtársamnak, ez a legnagyobb veszedelem.