Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-85

A Nemzetgyűlés 85. ütése 19Ê0. mával fogom indib ványaimat megtenni. A javaslatot különben általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, de elfogadom Somogyi István képviselőtársamnak azt a «módosítását is, amely a második szakaszban felvett fizetés természetével biró képesítési pótléknak összegét 1800 koronáról 3600 koronára felemelni indítványozza. Tisztelettel kérem, méltóztassék a javaslatot általánosságban ennek a módosításnak figyelembevételével elfogadni. (Helyeslés a jobboldalin.) Elnök : Szólásra következik ? Kontra Aladár jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Ugy találom, hogy e törvényjavaslatnál az igazságügyi politika szembehelyezkedik az évek hosszú sora óta mutatkozó irányzattal. Évek óta azt az irányzatot találjuk az igazságügyi politikában, hogy a felsőfokú bíróságok lehetőleg tehermentesittessenek s az igazságszolgáltatás súlypontj alsóbbfoku biróságokon legyen. Ezt látjuk egyrészről abban az irányzatban, hogy a fellebbezések és felülvizsgálatok minél nagyobb mértékben korlátoztatnak, sokszor talán túlnagy mértékben és látjuk ennek az irányzatnak érvényesülését abban is, hogy az alsófoku bíró ítélkezésénél az értékhatár mindig magasabb és nagyobb lesz. Én általánosságban helyeslem az igazságügyi politikának ezt az irányzatát, különösen azért, mert az is benne van a mi igazságügyi politikánkban, hogy közvetlenül és szóbelileg leginkább csak az alsóbbfoku bíróságok érintkeznek a felekkel, s a közvetlen és szóbeli érintkezés egyik legnagyobb garanciája az igazság megtalálásának. Míg egyrészről ez az igazságügyi politika és látjuk, hogy az alsóbbfoku bíróságok terhe mindig nagyobb és nagyobb lesz, működési köre mindig bővebb és tágabb, a felelőssége is mindig fokozottabb, mert hiszen a fellebbezések és felülvizsgálatok már igen korlátozottak, akkor — ugyebár — ennek természetes következménye az volna, hogy az alsóbbfoku bíróságokat erősítsük, az értékeket és erőket otthagyjuk és ezek az értékek és erők az ő munkakörüknek, hatáskörük nagyságának és felelősségüknek súlyosságához képest egyrészt a bírói állásokban is függetlenek legyenek és annak a külső dísznek jeleivel is fel legyenek ruházva, mellyel a mai hierarchikus világban minden közigazgatási s minden egyéb funkciót végző tisztviselők birnak, másrészt a javadalmazásuk és különösen előlépésük és. haladásuk is olyan legyen, hogy azt a nagy munkakört, azt a súlyos felelősséget, amely az ő hivatalukkal és állásukkal jár, könnyen viselhessék, kedvvel végezhessék és ambícióval szolgálhassák azt az igazságot, amely fundamentuma az állami életnek és az erkölcsi létezésnek. | Sajnálattal konstatálom, hogy annak a természetes és helyes irányzatnak, amely szerint minél fontosabb teendője van egy intézménynek, s az intézmény bizonyos fokozatában az embereknek, ehhez képest legyen az ő ellátásuk s az NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IV. KÖTET. ívi augusztus hó 13-án, pénteken. 41/ állásuk intézménye is jól berendezve, az igazságügyi politika eme helyes irányának, ennek a természetes és párhuzamosan haladó irányának ez a javaslat nem felel meg. Minél súlyosabb, minél nyomósabb és minél felelősségteljesebb az alsóbiróságnak és a párhuzamosan működő ügyészségnek a szerepköre és hatásköre, annál kevésbé vannak ellátva ebben az arányban az előttünk fekvő javaslatban. Abban demokratikus a javaslat, t. Nemzetgyűlés, hogy a cineket eltörli. Ha ezt generális szabálynak állitanók fel, amely kiterjed a közigazgatási és tisztviselői és katonai hierarchia minden fokozatára, ha azt a merész lépést, amelyet a Károlyi-kormány megkezdett a státusrendezésnél, kiterjesztenék az állami és társadalmi élet minden vonatkozására, ezt természetszerűleg melegen üdvözölném. De akkor, amikor a címek és rangok a ministeriumokban feltűnő módon burjánoznak és a katonai hierarchiában is olVassuk nap-nap után a kinevezéseket, ugy, hogy el sem tudom képzelni, hogy hova teszik azt a sok államtitkárt, azt a sok nagycímű. hivatalnokot, azt a sok nagyrangu katonatisztet s amikor a közigazgatás minden fajtájában nem csökkentik, hanem fokozzák ezeket a címeket és az előléptetési lehetőségeket a fizetésekben, vagy ha nem is a fizetésekben, de épen a rangokban : akkor igazán nem értem, nem tartom normálisnak ezt a demokráciát, nem tartom rendszernek és alapvetőnek azt a demokráciát, hogy épen a bíráktól és ügyészektől veszik el azt a kis táblabírói vagy főügyészhelyettesi címet, amely tudtommal nemcsak cím, hanem jelleg is, tehát fizetést is, javadalmat is jelent. Beteszik őket egy ketrecbe, amelyet mutat az előttünk fekvő törvényjavaslat táblázata, hogy az első fizetési csoportban kilenc fizetési fokozat van és'e kilenc fizetési fokozatban az a biró vagy legalább a bíráknak 90%-a élete fogytáig tengeti életét és puritán demokráciával meg kell elégednie azzal a puszta bírói ci „nmei, míg az ő kortársai, akik vele együtt haladtak a beamteri pályán, már rég ministeri tanácsosok, államtitkárok, generálisok és nem tudom, miféle magas cin ü urak lettek Hogy tehát a demokráciát — természetesen egyúttal a jövedelem csökkentésével — csak a birői státusnál méltóztatik érvényesíteni, ezt én helytelen, az igazságügyi politikával harmóniában nem álló túlzott intézkedésnek találom. Nem kell feltétlenül reformálni. Reformálni csak ott kell, ahol arra szükség van. Azok a birák és ügyészek egész szépen megvoltak eddig avval, hogy lett valaki, főügyész, főügyészhelyettes, lett valaki táblabíró a járásbíróságnál vagy curiai biró más bíróságnál. Most ezek megszűnnek, ezeket a címeket és jellegeket az első csoportban többé nem lehet megszerezni a bíráknak, ellenben ott kell szürkeségben tölteniök normális körülmények között a-z első csoportban egész életüket. Az első fizetési csoportba bejutnak 7400 K fizetéssel. Megjegyzendő, hogy a bírói pálya tulaj donképen nem a bir ói kinevezéssel kezdődik, mert hiszen azt 53