Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-85

418 'A Nemzetgyűlés 85. ülése 1920. megelőzi a joggyakornoki és a jegyzői működés. Azt hiszem, nem túlzok, ka azt "mondom, hogy átlag talán 30 éves embereket neveznek ki biráknak. Három évenként lép elő ebben a fizetési csoportban a biró egyik fokozatból a másikba. Kilenc fokozat van, tehát körülbelül 27 év alatt éri el az első csoportban a legmagasabb fokozatot. Ez lesz az átlagos életpályája a bírónak. Nagyon öreg lesz, mig a legmagasabb fokozatba jut és túlnyomó részük ebben az első fizetési fokozatban fogja b ef e j ezni pál y áj át. En nagyon kérem a t. igazságügy minister urat, ne legyen demokratább a mai világnál. Nem túlságosan dühöng ma a demokrácia itt Magyarországon, ugyebár, és ha demokratikus lelkünk el tudja viselni a címeket és a velük járó jelleget és javadalmat egyéb hierarchiákban, akkor méltóztassék ezt meghagyni a biroknak és az ügyészeknek. Ha eddig nem lett volna meg, akkor most meg kellene csinálni, mert eddig Magyarorszá'g nagy terület volt, több birósággal, nagyobb lakossággal. Vajha minél előbb elérhetnők a régit, de egyelőre ebben a mai Magyarországban kell elhelyezkedni. Ha tehát eddig sokkal nagvobb mértékben megvolt a lehetősége a birónak és ügyésznek, hogy előlépjen, hogy címben és jellegben gyarapodjék, most kevésbé van meg, annal is inkább, mert véleményem szerint ezen iú'ságosan bőséges első fizetési csoportba lesz belegyömöszölve, beleketrecelve a biráknak és ügyészeknek több mint háromnegyed része. Ma tehát még nagyobb szükség van arra, hogy ebben az első fizetési csoportban külso" leg is, látható jellegben is előre menjen az az érdemeket szerzett biró és ügyész, és ez ne csak fizetési csoportokban nyilvánuljon, hanem nyilvánuljon ugy, amint a magyar igazságszolgáltatásban hozzászoktunk : jól megérdemelt címekben és jellegekében is. Amikor én, mint régi demokratikus érzésű ember, a régi hagyományokhoz akarok ragaszkodni, teljesen feleslegesnek és logikátlannak találom, hogy a járásbíróságnál és ügyészségnél vezetőtáblabirák, ügyészi vezetők cím helyett járásbirósági elnök és f ügyészségi elnök címet és jelleget adjanak. En régi jogászember vagyok és évtizedek óta látom a bíróságok és ügyészségek működését. így a közpályán is azt látom, hogy elnök ott van, ahol ülnek az ember mellett és az elnök vezeti a tanácskozást, a határozathozatalt, vagyis az elnök mellé én egy testületet képzelek, amely testületnek vezetője, intézője, irányitója az elnök. De én még nem láttam azt, hogy az ügyészségen ülés vagy testületi tevékenység lett volna, sem a járásbíróságnál nem láttam ezt, ahol esetleg' csak egyedül van a járásbiró vagy legfeljebb másodmagával. Ott tehát nem kell elnök. Hiszen ez a fogalom, hogy elnök, teljesen kizárja az ügyészi és a járásbirósági működést, tehát teljesen feleslegesnek találom, — ez különben nem lényeges kérdés — az elnöki címnek bevonását ebbe a státusrendezésbe. évi augusztus hó 13-án, pénteken. Hibáztatom a törvényjavaslat 7. §-ában foglalt rendelkezést. Ez a munka egyáltalában egy felemás munka. Felismeri a birói függetlenség nagy '"értékét és felismeri azt a nagy jelentőséget is, hogy külön státusban szerveztessenek a bírák és az ügyészek, valamit engedélyez az autonómiából is, amely szintén függeléke és logikus következménye az önálló státusnak és a birói függetlenségnek, de a kicsiny dolgoknál sem érvényesülhet az az autonómia teljes mértékben. A bírák és ügyészek szervezetének és egyáltalában minden testületnek, amely önmagának autonómiát és függetlenséget kíván, — és legelsősorban megilleti ez a birói kart, mert enélkül a bíráskodás függetlensége el sem képzelhető — az az értelme, hogy az előléptetés ne kizárólag külső tényezőktől függjön, ne is függjön egyáltalában külső tényezőktől, hanem maga az autonó-mtestület jelölje ki önmagából az előléptetésre, az előmenetelre érdemes embereket. Ennél a törvényjavaslatnál, mely az eddigi szokásos előléptetéseket majdnem kizárja, mert hiszen a legtöbb biró és ügyész, legalább a háromnegyedrész életét az első fizetési csoportban fogja eltölteni, az előléptetés tulajdonképen azt jelenti, hogy az egyik fizetési fokozatból jussanak a másikba. Itt akar valamit nyújtani a törvényjavaslat a 7. §-ban, amidőn azt mondja, hogy abban az esetben, ha a hároméves rendszeres előléptetés érdemes egyéneknél megrövidítendő lenne két évre, figyelembe kell venni azoknak a bírósági és ügyészségi testületeknek véleményét, amelyek az ítélőbíró és ügyész tevékenységét közvetlen tapasztalatból ismeri. Ez nem egészen preciz, én legalább nem tudom megérteni, hogy milyen testületre gondol a törvényjavaslat. Másodszor az a meghatározás, hogy »figyelembe kell venni« nem elegendő az autonóm jog kijegecesedéséhez. Nézetem szerint a törvényjavaslat ezt a rendelkezését olyféleképen kellett volna szövegezni, hogy teljesen megfeleljen a birói függetlenséghez és az önálló státushoz fűződő autonom igényeknek és autonómiának, vagyis ha érdemeket akarnak jutalmazni és a három évet egyik-másik esetben megakarják rövidíteni két évre, nézetem szerint, ennek a döntő elhatározását a birói autonómiára kellene és lehetne bizni. Hibás a törvényjavaslat továbbá a tekintetben is, hogy mig a fizetéseknél különleges — sajnos, nem kielégítő — állást ad a birói és ügyészi szervezetnek, addig, amit az egyik kézzel ad, azt a másik kézzel elveszi a lakáspénzeknél. A fizetési különleges elbánás nagyon jelentéktelen és számot nem tevő, ugy hogy igen örülnék, ha legalább Somogyi t. nemzetgyűlési képviselő ur javaslata ebben a tekintetben keresztülmehetne. Ha a fizetéseknél mégis a törvényjavaslat valami különleges elbánásban részesiti a bírákat és az ügyészeket, ezt bizonyára azért teszi,