Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-84

408 ' A Nemzetgyűlés 84. ülése 1920. év\ Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A nagy nyugati nemzeteknél — példának veszem Angliát — békeidőben közel 36.000 korona fizetése volt az alsóbiróság tagjainak. Mi messze maradtunk e mögött, igaz ugyan, bogy anyagi helyzetünk szomorú volt s ma még romlottabb s igaz, hogy azt a lelkesedést ' sem láttuk, de azt a tekintélyt sem láttuk meg abban a bíróban ^ amelyet meg kellett volna látnunk. Nem láttuk pedig azért, mert valahogyan hiányzott a külső korollárium. Méltóztassék elképzelni, hogy mig az a biró rongyos ruhákban jár, — nekem ügyvédek mondták — amikor bemennek tárgyalni, jönnek vigécek kiöltözve 16—20.000 koronás ruhákban, (Ugy van! Ugy van!) Az a biró pedig toprongyosan, rongyos cipőben, éhesen, összeesve, ott áll és szolgáltatja a jupiteri székből a mennydörgő, lesújtó vagy felemelő igazságot. (Igaz ! Ugy van ! halj elöl.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! így megteremteni a birói kar függetlenségét, igy megteremteni anyagi garanciák nyújtása nélkül azt a várt, követelt tekintélyt nem lehet. Méltóztassék nagyon megszivlelni, hogy addig, amig a biróságnak azokkal a gondokkal kell küzdenie, hogy hogyan él meg, nem tudja odaszentelni magát annak, ami a legfenségesebb kötelessége, hogy csak az igazságot kutassa. Akkor, amikor nagy nemzetek ezen a kérdésen már túlvannak, amikor mi is honoráljuk a bíráknak mérhetetlen gondosságát, munkáját, azt a felséges, szent hivatásban való lekötöttséget, amelyet a mi törvényünk is elismer és honorál az erkölcsi nagyság megállapításában ugy, hogy kimondja, hogy az a biró független, de mert független, inkompatibilis minden olyan dolog, amely azt a birót magasabb mellékes fizetéshez vagy keresethez juttatja, — mondom — mig egyfelől megépitjük az erkölcsiségnek bástyáját, megfeledkezünk arról, hogy azt a másik bástyát is odarakjuk, ahonnan eredményesen meg lehet vivni a mindennapi élet küzdelmeinek mai rettenetes harcát. (Ugy van ! a baloldalon.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A javaslat indokolásában ki van fejtve, hogy a birói függetlenségnek erkölcsi része már megvan, de hozzáfűzi, hogy az anyagi lehetőség még nincs megadva és bár szomorú a helyzet, de akar rajta javítani és amennyiben az államkincstár szorult helyzete megengedi, segiteni is. Ne méltóztassék rossznéven venni, hogy megint csak azt látom, hogy valahogy nagyon szűkmarkúan méri és nagyon szűkmarkúan intézi el ezt a kérdést, holott — amint kifejtettem — ennek a kérdésnek megbirálásánál mellékes szempontok nem jöhetnek tekintetbe, mert mig ennek az országnak nagyon kevés tisztviselője van eltiltva a mellékes keresettől, addig a biróra a törvény expresis verbis kizárja ezt és már az a joggyakornok, aki évi 1600 koronával kezdi meg a munkáját, mint doctor juris, oda van dobva az uzsorának, ha hazulról nem visz magával jövedelmet, mert abból megélni képtelen. (Zaj.) Akkor, amikor mi azt akarjuk megteremteni, hogy ebben az országban a jogrend, a becsület, a i augusztus, hó 12-én, csütörtökön. tekintély meg legyen, amikor arra törekszünk, hogy itt az igazságot lássuk, mert az az igazság, az erkölcsi élet, mikor mi ezt keressük, akkor azt látjuk, hogy a törvényjavaslat még mindig szűkmarkúan mér. Bocsánatot kérek, ezt nem nevezhetem másnak, mint struccpolitikának, amely homokba dugja a fejét s azt mondja, hogy rajta kivül nincs élet, mert az ő feje homokban van s nem látja az életet. Leszek bátor a javaslatnak részletes vitájánál kifejteni azokat a szempontokat, amelyek engem vezetnek, leszek bátor külön véleményeimmel az egyes szakaszoknál előállani és azokat a hiányokat, amelyek nézetem szerint a- javaslatban vannak, pótolni. Akkor majd részleteiben rá fogok térni a kérdésre, most csak általánosságban akarom leszögezni azt, hogy a javaslat ebben a formájában nem kielégítő és hogy mennyire nem kielégítő, mutatja az, hogy Somogyi István t. képviselőtársam külön véleményét már arra épiti, mert hiszen ő sincs vele megelégedve. Hogy micsoda veszedelmet rejt magában ez a szűkkeblűség, méltóztassék megengedni, hogy egy pár képpel illusztráljam. Ma joggyakornoki állás a budapesti tábla területén van 188. Be van töltve 65. Tehát 123 üresedés van. Ha keressük ennek rugóit, megtaláljuk abban a rettenetes anyagi rossz helyzetben, amely előáll ugy, hogy nem kapja meg a joggyakornok azt a fizetést, amelyet igényelhet magának mint leendő biró. Ha az a joggyakornok nem kap olyan fizetést, amely mellett tisztességes megélhetése van, akkor be fog következni az, — mint ahogy máris bekövetkezett — hogy erről a pályáról az intelligenciának az az értékesebb része, amelyre pedig feltétlenül szükség van, el fog menni és az a bírói, az az ügyészi kar a maga egészséges fejlődését nem tudja megtalálni, mert nem jönnék emberek arra a pályára, akikben válogatni lehessen. Már pedig az nem közömbös, hogy milyen emberek kerülnek be a joggyakornoki állásba, mert hiszen azokból lesz az igazságszolgáltatás letéteményese, a független magyar biró. Addig, amig azt a fluktuációt, azt az egészségesebb idetolulást nem tudjuk elősegíteni az anyagi garanciák megteremtésével, ne méltóztassék rossznéven venni, ha kénytelen vagyok rámutatni, hogy addig ebben az országban olyan birói kar a jövőre nézve nem várható, amely ragaszkodik ahhoz, hogy inkább becsület és koldusbot. Ma a koldusbotot az emberek nem szeretik. Ma, amikor az önzés, a brutális önzés tob: zódik, amikör az tivornyázza itt a maga tivornyáit, amikor az a biró rongyosan bár, de becsületesen tapossa a maga kálváriás útját, akkor ne méltóztassék rossznéven venni, hogy erre a pályára nem fcg jönni az értékesebb elem, mert azt fogja mondani, ha én szellemileg értékesebb vagyok, akkor keressem a boldogulásomat ott, ahol az anyagi megélhetésemet is ki tudom magamnak taposni és nem megyek arra a pályára, amelyen van erkölcsi fölény, van tekintély., van függetlenség, de nincs meg a mindennapi kenyér. (Ugy van ! a baloldalon.)