Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-70

32 A Nemzetgyűlés 70. ülése 1920. évi július hó 23-án, pénteken. gyorsan nem tudta, mindenütt forradalmi állapotok keletkeztek, dolgozni senki sem akart, mert számított mindenki az ajándékra az uj földosztásra. Még a magáét sem dolgozta meg senki sem, mert gondolta, úgyis kapok a szomszédtól, miért fáradjak: az majd megdolgozza helyettem az ő földjét. De mikor nem következett be a megígért ajándék, mert nem is következhetett be, mert igy a felcsigázott igényeket kielégíteni nem lehet, akkor bekövetkezett az elégedetlenség és ebből előállott a forradalomnak mérges anyaga. De ennél még egy veszedelmesebb, véresebb példára tudok rámutatni és ez a francia fogadalom esete. A francia forradalomban tulajdonképen mindent elértek. A király jogai korlátozva voltak, ellenállás nem volt, az akkori feudális társadalom meg volt törve és hajlandó volt mindenbe belemenni, amit tőle követeltek. Vérontás nélkül lehetett volna a nemzetet rekonstruálni és ujraébreszteni, amikor olyan ígéretek tétettek, amelyeket a forradalom szervezői és vezetői sem tudtak vagy nem akartak megvalósítani a földbirtok kérdésében is, az általános emberi jogok tekintetében is. Amikor pedig ezeket nem tudták beváltani, olyan elégedetlenség támadt a tömegekben, amelyek komolyan vették az. Ígéreteket, — mert a tömegek komolyabban szokták venni az ígéreteket, mint azok a vezetők, akik taktikáznak a jelszavakkal — hogy a tömegek a vezetők ellen fordultak és akkor megindultak a rablások, gyújtogatások, amelyek a szép, nemes felbuzdulást eltorzították és ebből a forradalomból, amely békésen valósulhatott volna meg, a világtörténelem egyik leg% rémesebb, legutálatosabb tragédiája alakult ki. Tehát vigyáznunk kell, nem szabad többet ígérnünk, nem szabad nagy jelszavakat bedobnunk a közönségbe, hanem csak annyit szabad ígérnünk, amennyinek eleget tehetünk, amit végre is hajthatunk. Csak a közérdek vezetheti a törvényhozást. Abban a tekintetben, hogy mit értek közérdek alatt, összefoglalva nézetemet: két álláspont megegyezésére gondolok. Az egyik álláspont az, hogy a lehetőségig szaporodjék az életképes tulajdonosok száma. A föld parcelláztassák annyira, hogy a lehetőségig sok életképes, önmagát fentartani tudó produktív gazdasági egyed legyen. (Helyeslés.) Ez érdeke az egész magyar társadalomnak, érdeke továbbá az összes konzervatív köröknek is, akik csak bornirtságot tanúsítanának, ha ezt elnéznék, mert kell egy széles bázis, amelyre támaszkodhassak az a nagy, nehéz munka, amelyet a szociális forradalom évtizedekig fog veszélyeztetni, egy széles bázis, nem pedig egy olyan vagyonmegosztás, amilyen eddig volt, amely egészen helytelen s a nemzet érdekébe ütköző. (Helyeslés és taps.) Ez az egyik. Másrészt épen olyan szükséges az, hogy a produkció lankadatlan erővel és intezivitással egy percnyi megszakítás nélkül folytatódjék. Mert legyünk tisztában. azzal, hogy Magyarországnak egyetlen reménye van, hogy gazdaságilag meg tud küzdeni azokkal a nehézségekkel, amelyek környezik és ez az egyetlen remény, a földbirtok. Hogy a földbirtokot intenziven tudjuk kezelni, ahhoz, merem állítani, nagybirtok is kell, középbirtok is kell. Az olyan reform, amely ezzel nem vet kellő számot, amely amellett nem tudja az átmenet idejében is a munkát biztosítani azzal, hogy mindenki tudja, hogy megkapja a befektetések értékét is, az tönkreteszi az országot és egy tönkrement országnak a kisbirtokosai is tönkre fognak menni. (Ugy van! a középen.) Visszatérve a válság nyugtalanító momentumaira, konstatálnom kell, — anélkül, hogy bárkit is vádolnék, hiszen nem is tudnám megmondani, ki a hibás — hogy rossz benyomást keltett a kívülállókban és azt hiszem, az egész nemzetben az, hogy egy vállalkozás nem tárgyi, hanem személyi okok miatt bukott meg. Meskó Zoltán : A személyek programmokat is jelentenek ! Gr. Andrássy Gyula: Nem tudom, mondom, ki a hibás, mert nem vagyok tájékozva. Nem lévén benn a pártokban, nem vettem részt a konyhában, a főzésben. ('Közbekiáltások a jobboldalon : A keverésben ! Elénk derültség.) Attól félek .azonban, hogy a leves nem nagyon tetszik a közönségnek, mert tényleg nem érti meg az ember, hogy ilyen nagy időkben, ilyen veszélyek között, amikor a legnehezebb tárgyi kérdésekkel röviden végeznek, akkor a személyi kérdésekkel megbirkózni egyáltalán nem tudnak, fifoy.,) Haller István : Nagyon is tárgyi kérdések voltak. Griger Miklós; A nemzeti kaszinó keverte a kártyát! (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula : En nem kevertem. Hogy teljes őszinteséggel feltárjam kifogásaimat, még egy kifogásolni valóm van a megoldásban, és ez az, hogy nem történt semmi Ígéret a tekintetben, hogy a nem elkerülhetetlenül szükséges tárcák töröltessenek. Azt, hogy a törvény rendelkezései szerint azokat most betöltötték, helyeslem. De kívántam volna, hogy a kormány ígéretet tegyen, hogy a nem elkerülhetetlenül szükséges — nem akarom egyik tárcát sem támadni, egyiket sem feleslegesnek mondani — a nem elkerülhetetlenül szükséges tárcák töröltessenek. Es pedig azért, mert nekünk egyik legnagyobb kötelességünk a iegerélyesebb takarékosság. (Igaz ! Ugy van !') Azt mondják minden oldalról, .hogy az a pár tárca nem teszi. Ugy is van. Onmagábanyéve ez nem teszi. De ha meggondoljuk, hogy a takarékosság másként nem történhetik meg, csak ugy, ha az alsó fokozatokon, szegény rászorult emberekkel szemben, a legridegebb kegyetlenséget, a legnagyobb szigort mutatjuk, ha megtagadunk olyan kívánságokat, amelyek emberileg és erkölcsileg telje-