Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-70

A Nemzetgyűlés 70. ülése 1920. sen alaposak és jogosak és csak azért kell azokat megtagadnunk, mert a kielégítésükre nincs meg a kellő, pénzügyi lehetőség, akkor a felsőbb fokozatokon, a képviselőket érintő kérdésekben okvetlenül szükséges a legnagyobb szigor. (Igaz ! Ugy van!) Ez az előfeltétele annak, hogy közmegnyugvással fogadják a szegény, sanyargó elemek is azt a szigort, amely elkerülhetetlen, ha újra lábra akarjuk állítani a magyar társadalmat. (Helyeslés.) A Nemzetgyűlés és a kormány tekintélyének biztositására szintén szükségesnek tartom a házfeloszlatási jog elismerését és megszavazását, mert az a Nemzetgyűlés, amely magának privilégiumokat ad, nem lehet rokonszenves a nemzet széles rétegeiben, mert arról azt mondják, hogy vagy a nemzettől fél, vagy a végrehajtóhatalomtól. Az első esetben teljesen elveszti azt a jogosultságot, hogy a nemzet bizzék benne, mert ha ő nem bizik a nemzetben, miért bizzék a nemzet benne ? A privilégiumok mindig ártanak azoknak, akik önmaguknak adják ezen privilégiumokat, de az is árt a tekintély elvének, ha a Nemzetgyűlés ezen kivételes jogát azzal védi, hogy nem bizik abban, hogy nem fognak-e a házfeloszlatási joggal visszaélni. Mert a mai időkben, ha az államfentartó, rendfentartó közjogi intézmények egymás ellen harcolnak, akkor mindegyik legyőzött lesz, akkor Győző nem lesz, akkor Győző az anarchia lesz, a Győző a rombolás szelleme lesz és egyik sem tud a másikon igazi kárt tenni ugy, hogy ne károsítsa önmagát is. Hogy ezen gondolatmenetemet folytassam, a legfontosabb : a nemzeti hadsereget ós annak nimbuszát, tekintélyét minden kritika fölé emelni. Legyünk megGyőződve róla, hogy a nemzeti hadsereg ereje, népszerűsége nélkül ez az egész magyar állam életképtelen. A legsúlyosabb helyzetben vagyunk, teljesen eltekintve a belpolitikai helyzettől, amely szintén erős akaratot és erős végrehajtó szervet igényel a rend biztositására. De kifelé sem tudunk megmozdulni és semmi eredményt sem tudunk elérni hadsereg nélkül. Nem lehet tagadni, hogy a magyar állam mai helyzetében egy bizonyos állandó veszélyben van. Amikor Franciaország elvesztette Elzasz-Lotharingiát, Gambetta azzal fejezte ki a helyes politikát, hogy minden francia gondoljon folyton a revansra, de ne beszéljen róla, gondoljon mindig Elzasz-Lotharingiára, de hallgasson róla. A mi helyzetünk más. Merem állítani, hogy nekünk nemcsak gondolnunk kell erre, de mi beszélhetünk is róla, (Elénh helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) nekünk ugy kell beszélnünk, hogy meghallja az egész világ. (Elénh helyeslés.) Azért tehetjük ezt, mert ez a gondolat nálunk nem jelent háborút. Franciaországban a revans háborút jelentett két oknál fogva. Először azért, mert egyik alkateleme annak a revansnak az volt, hogy a fegyverek dicsőségét, a fegyverek becsületét helyre kell NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IV, KÖTET. évi július hó 23-án, pénteken. 33 állítani, ami csak vérfürdővel lehet. A másik alkateleme pedig a revansnak a visszaszerzés volt, mely szintén csak háborúval volt elérhető, mert akkor az emberiség még nem ébredt arra a jogi öntudatra, amelyre a keserves háború tapasztalatai vezetni látszanak. Akkor nem volt egy fórum, amely kimondhatta volna, hogy egy igazságtalan területi változás megszűnjék, akkor nem volt más fórum, mint az erőszak. Most van, legalább elméletben van és reméljük, hogy életerőt is fog kapni, mert látjuk, hogy minden nemzetnél, a Győző nemzeteknél is, erősödik az az öntudat, hogy teljes igazságtalanságokat erőszakkal fentartani, megbosszulja magát, hogy teljes lehetetlen határvonalakat dacból fentartani, hogy ez árt egész Európának, árt a civilizációnak, árt magának a Győző nemzetnek is. Ma van egy fórum, amelyhez fordulhatunk; ha tehát azt mondjuk, hogy mi nem fogunk belenyugodni ebbe a mostani határmegállapitásba, hogy mi küzdünk ellene mindig, ez még nem jelenti, hogy mi fegyveres kézzel akarunk küzdeni. Miután azonban ez az agitáció egy bizonyos idegességet támaszt a szomszédainkban, ott megtörténhetik, hogy ők fognak akarni minket megelőzni, megakadályozni akarnak majd, hogy mi megerősödjünk, látván ami intranzingens hazafias érzelmeinkét, s ezt csak egy erős hadsereg akadályozhatja meg, mert (Ugy van! Ugy van! a középen.) csak akkor nem fognak hozzánk nyúlni, csak akkor nem fognak véglegesen a földre teríteni akarni, ha félnek a hadseregünktől, ha tudják, hogy erős, nehéz küzdelem elé mennek, mert van r erő, van ellenállási képesség a nemzetben. (Általános helyeslés.) De ahhoz, hogy a hadsereg erős legyen, nem elég pénzáldozat, nem elég az, hogy mi technikai eszközöket a lehetőségig megadjunk részére, — a szivünket is oda kell adnunk; (Ugy van! Ugy van!) táplálnunk kell szeretettel, bizalommal, ( Ugy van ! Ugy van !) máskép nem lesz abból az az erő, aminek belőle lennie kell. (Elénk helyeslés.) A hadseregnek is ide kell simulnia: eggyé kell válnia a nemzettel. Kérdés, hogy miképen lehessen ezt elérni? Elsősorban óvakodjunk mi Nemzetgyűlés a lehető végletekig attól, hogy beavatkozzunk a nagy nyilvánosság előtt a hadsereg belső ügyeibe. (Ugy van ! Ugy van !) A hadsereg egy egészen különálló organizmus, amely megszokta amióta megvan, hogy olyanok vezetik, akik iránt yaló közvetlen hűséggel tartozik élete fogytáig, hogy csak katonák vezetik. A katona egy bizonyos bizalmatlansággal viseltetik — ami mindenesetre talán hibás, de természetes és megfordítva is megvan — a parlamenti kormányzattal, a parlamentekkel szemben. Ezt bizonyítja minden hadsereg története. Minden- olyan hadsereg pl., amely királyiból egyszerre köztársaságivá vált, milyen lassan alakult át ! A francia 5