Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-84

A Nemzetgyűlés 84. ülése 1920. évi augusztus hó 12-én, csütörtökön. 383 Bródy Ernő jegyző: Kovács József. Kovács József. Igent. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk ! balfelôi.) A mentelmi bioztíság részéről két vélemény vagy javaslat terjesztetett a t. Ház elé. Az egyik'magáé a mentelmi bizottságé, a másik Somogyi István igen t. képviselőtársam különvéleménye. A mentelmi bizottság javaslata abban az esetben, — ami nem hiszem, hogy bekövetkeznék — ha a Ház Friedrich Istvánt kiadná, helyes, mert a mentelmi bizottság ezzel biztosította minden egyes képviselőnek és a Nemzetgyűlésnek mentelmi jogát is, amikor kimondotta, hogy személyes szabadságában azonban nem korlátozható a képviselő mindaddig, mig ebben a tekintetben a Nemzetgyűlés újra nem határoz. En ezt a javaslatot, ezt a véleményt nem fogadom ugyan el, de ha a Nemzetgyűlés magáévá tenné, akkor csakis igy teljes egészében tartom azt elfogadhatónak, mert nem osztozhatom Bernolák Nándor igen t. képviselőtársamnak abban a felfogásában, hogy ezáltal a hatóság óvintézkedéseiben korlátozva volna. Nem osztozhatom e felfogásban azért, mert hiszen van rendőri felügyelet is, amiről ugyan itt szó sem lehet, de ha egy képviselő a mentelmi jog védelme alatt szökni akarna, — mert csakis erről lehetne szó — abban az esetben igenis közbeléphet a hatóság, mert ez már a tettenérés esete volna. (Helyeslés a baloldalon.) Bernolák Nándor : Ez veszedelmes felfogás a mentelmi jog szempontjából. , Kovács József : Én a mentelmi jogot abból a szempontból fogom fel, t. képviselőtársam, amiért az megalkottatott. (Helyeslés a szélsőbahldalon.) A mentelmi jog nem azért alkottatott meg, hogy az felhasználtassék egyesek ellen, hanem azért, hogv megvédje a Nemzetgyűlést, mint egységet, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és igy megvédjen minden egyes képviselőt is minden zaklatás ellen. (Igaz ! Ugy van ! Élénk felkiáltások balfelől : Ez a kérdés ! Ebben' kulminál minden !) Ismétlem, nem fogadom el a mentelmi bizottság javaslatát, hanem Somogyi István t. képviselőtársam javaslatának első részét teszem magamévá és ebből kifolyólag tisztelettel indítványozom, hogy Friedrich István mentelmi joga tartassék fenn, a kiadatási megkeresés utasittassék el és a kiadatás tagadtassék meg. (Helyeslés a 'szélsőbaloldalon.) Most pedig legyen szabad foglalkoznom Bernolák képviselő ur tegnapi beszédével. Az egész beszéd ugy volt beállítva, hogy abból feltétlenül annak kellett kijönnie következményképen, hogy Friedrich Istvánt okvetlenül ki kell adni. Megvallom, az egész beszéd nem azt a benyomást tette reám, mintha a képviselő ur a mentelmi jogot tárgyalta volna, hanem mint egy vádbeszéd Friedrich ellen, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) amelyben okvetlenül ki akarta mutatni Friedrich Istvánnal nem is a gyanús voltát, hanem már a bünösségét. (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Ez kétségtelenül nem sikerült a képviselő urnák. Ki akarom mutatni azokat tévedéseket, amelyek szinte hemzsegnek abban a beszédben. A t. képviselő ur kifogásolta Zákány Gyula képviselő'társammal szemben, hogy ő ide állt bizonyos közjegyzői okirattal. Ugyanakkor azonban ő bemutatott itt a képviselőháznak több olyan iratot, amelyet nem olvasott ugyan fel, de amelylyel azt kívánta volna igazolni, hogy Friedrich István tényleg részes a gyilkosságban. Hát ez nem egyenlő elbánás (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és ez a képviselő urnák abból a tévedéséből folyt, hogy ő föltétlenül arra a konklúzióra akart kijutni, hogy Friedrich Istvánt ki kell adni. A t. képviselő ur felolvasta a vádirat egy részét és abból csak azt olvasta fel, hogy : »részben a vád emelésére alapot nem nyújtottak a vádlottaknak vallomásai«. Ebből azonban az, aki a vádiratot nem ismeri, azt következtetheti, hogy részben azonban a vád emelésére alapot nyújtottak. Kénytelen vagyok ezért a vádiratot ide vonatkozólag közölni, mert abban igenis a másik rész is megvan indokolva, még pedig ugy, hogy részben a vád emelésére alapot nem nyújtottak a vallomások, részben p dig valótlanoknak bizonyultak ezek a vallomások, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hornyánszky Zoltán : Nagy különbség ! Kovács József: Nem oszthatom a t. képviselő urnák azt a felfogását, sem, amelyet a katonai biróság hatáskörének megállapítására nézve hangoztatott. A katonai büntető biróság, a hadbíróság, anélkül hogy a kétségtelenül fenforgó hatásköri összeütközés kérdésében a döntést be-* várta volna, egész meglepetésszerűen kitűzte augusztus 2-ára a tárgyalást, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hornyánszky Zoltán: Itt van a sérelem! Kovács József: Hogy miért tette, hogjran tette, ez az ő dolga, ebből azonban nem lehet azt következtetni, hogy ez helyes is. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Maga a vádirat megállapít ja 48. lapján azt, hogy Dobó, Sztanykovszky és Vágó polgári egyének és itt a vádirat kimondja, hogy ezek vissza fognak kerülni a polgári bírósághoz. De t. képviselőtársamnak ezt az állítását az igazságügyminister ur is megcáfolta, aki bejelentette itt, hogy igenis összeütközés esete forog fenn és a katonai hadbiróság is megcáfolta, mert már kijelentette, hogy* a kérdéses vádlottak fölött Ítéletet a hatásköri kérdés eldöntéséig nem fog hozni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hornyánszky Zoltán : Be van tehát ismerve, hogy nem oda tartozik. Kovács József: Különben is a honvédelmi minister 112/920. számú rendeletével ez körül - belül tisztázva is van. Mint jogászember, nem mulaszthatom el, hogy ki ne térjek a Váry főügyész ur ellen intézett támadásra. En azt kérdem bárkitől, azt kérdem itt t. képviselőtársaimtól, hogy egy biróember, vagy egy ügyész, — hisz az is biróember — ha ott ül a maga székében és jön egy felfordulás., akkor dobja oda kenyerét hősiesen és családjával együtt