Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-84

384 A Nemzetgyűlés 84. utése Í92Ö. évi augusztus hó 12-én, csütörtökön. haljon éhen ? Ezt, azt hiszem, Bernolák igen t. képviselő ur, mint egyetemi professzor sem tette meg és hogy nem tette meg, igen okosan tette. Abból azonban, hogy nem hősieskedik egy biró­ember, nem lehet azt következtetni, hogy szolgá­latába állt az egész destruktiv iránynak. Arra a közbeszólásomra, hogy ezek a vádlot­tak Friedrichbe, mint mentségbe kapaszkodnak. azt méltóztatott mondani a t. képviselő urnák, hogy ez lehetetlen állítás. En elismerem az ő nagy tudományom jogászi képességét, de méltóztassék megengedni nekünk, gyakorlati jogászoknak, hogy megállapítsuk, .hogy a vádlottak, különösen amikor abban a Íriszem­ben vannak, hogy itt politikai bűntényről van szó, igenis belekapaszkodnak mentségül olyan emberbe, aki, hogy ugy mondjam, kint áll a fron­ton és vele akarják magukat takargatni. Nemcsak én mondom ezt, hanem a vádirat 48. lapján szóról­szóra olvasható (OlVassa.) : »Hüttner vallomása aggályos Friedrichet illetőleg, mert érzik rajta, hogy helyzetén Friedrich István nevének bele­keverésével szeretne segíteni.« A t. képviselő ur egész beszédében ugy állí­totta be Friedrichet Istvánt, mint aki mindenkit megfenyeget, azután a katonai ügyészt is meg­vádoltatja. Tisztelettel van szerencsém bejelen­teni, hogy Friedrich István, mint vallomásából átszik is, erről a röpiratról, amelyet én sem tartok szükségesnek, melyről én is csak utólag értesültem, nem tudott semmit és bizonyára nem tudott arról sem, hogy ott valami asszony egy másik asszonyt megfenyegetett. Bernolák Nándor : Egyetlen szóval se mond­tam, hogy erről Friedrich tudott. Kovács József: Én nem is állítom ezt, én azt mondtam, hogy ugy méltóztatott beállítani a dol­got, hogy azt lehetne belőle következtetni, hogy Friedrich István ezekről a dolgokról tud. Köszö­nettel veszem tudomásul, hogy nem igy áll a dolog. A mentelmi bizottság igen t. előadója igen magvas jogi érveléssel indokolta meg a maga, illetve a bizottság véleményét, azonban két kér­désben nem érthetek vele egyet, melyek pedig tulaj donképen az ügy eldöntésénél nagyon fontosak Az egyik az, hogy azt mondja a t. előadó ur in. dokolásában, hogy csak a vizsgálóbíró bir alhat ja­el, hogy van-e a gyanúnak alapossága. Másodszor azt mondja, hogy az igazságot a bíróságnál kell keresni és ezt sürgősen kell megcselekedni. A má­sodikat, ugy, ahogy el van mondva, elfogadom, azonban ezért nem szükséges Friedrich Istvánt vádlottá tenni és majd később kimutatom, hogy ezt más utón épugy meg lehet oldani, mintha vád­lottá tennék Friedrich Istvánt. Hogy nemcsak a vizsgálóbírónak és nem is a bíróságnak kötelessége megállapítani, hogy ez a gyanú alapos-e vagy nem, hanem igenis, a men­telmi bizottságnak és igy nekünk is kötelességünk már elbírálni, hogy vájjon a felhozott okok, adatok elégségesek-e arra, hogy a képviselővel szemben gyanút, még pedig alapos gyanút táplálhassunk . . . Hornyánszky Zoltán : Ugy van ! Ez a fontos ! Kovács József:... erre nézve hivatkozom Pauler Tivadarra, Horváth Boldizsárra és a főrendi­ház elvi kijelentéseire. Az igen t. igazságügyminis­ter azt mondotta tegnap, elég azt megállapítani, hogy a cselekmény bu:icselekmény-e, miután pedig itt kétségtelen, hogy gyilkosság történt, a bűn­cselekmény meg van állapítva és mást nem kell vizsgálni. Ennek teljesen ellentmond az ország­gyűlés eddigi egész gyakorlata, mert igenis ez ' megkívánja — amint Pauler Tivadar ezt felállí­totta — nemcsak azt, hogy illetékes bíróság keresse meg a Nemzetgyűlést, — mert hisz erről itt nincs vita — hanem ő azt is mondja, hogy vizsgálni kell azt, hogy vannak-e gyanuokok arra, hogy a bűi­tettet vagy vétséget elkövette-e vagy abban részt vette-e a képviselő. Ugyancsak Horváth Boldizsár megállapítja, hogy nem kell ugyan bebizonyítva lenni a bűnösségnek, — mert hiszen akkor már Ítéletét lehetne hozni — szükséges, de hogy alapo­san lehessen következtetni arra, hogy a tiltott cselekményt a képviselő követte el. A főrendiház pedig 1870-ben Percei Miklós főispán főrend eseté­ben megállapította, hogy alapos gyanúnak kell fenforognia a képviselővel szemben kiadatását illetőleg. Ezek szerint tehát a mentelmi bizottságnak az eddigi gyakorlat szerint igenis vizsgálnia kell már "itt, hogy alapos gyanú merült-e fel. Ennek vizsgálatához pedig nem elég egy egyszerű bírói végzés, mert hogy mit gondol az a vizsgálóbíró, vagy az. az ügyész, az nem lehet irányadó a men­telmi bizottság és a Ház elhatározására. Meg van állapítva az, hogy a bíróság nem praejudikálhat a mentelmi bizottságnak, hanem a mentelmi bi­zottság teljesen függetlenül, önállóan bírálja el mindenkor az esetet az elébe terjesztett adatok alapján. Ezzel szemben semmiféle határozatot a gyakorlatban találni nem lehet. Ki van mondva hogy érdemleges elintézés tárgyát csak oly kérvény képezheti, mely az ügy felderítésére szükséges ada­tokkal fel van szerelve, mert ezek hiányában nincs adat, s igy a kiadatás feltételei meg sem állapit­hatók. A hiányos megkeresést pedig a legtöbb esetben, még pedig nagyon nagy számú és több­ségű esetekben egyszerűen visszautasította az Or­szággyűlés mindenféle pótlás elrendelése nélkül. Igy Miletics Szvetozár esetében csak annyi volt a hiba, hogy szerb nyelvű okmány csatoltatott be, mely magyar nyelvre nem volt lefordítva, Ezt még pótlásra sem küldték vissza, hanem egyszerűen elutasították. Igen érdekes eset van feljegyezve 1872-ből ifjú Tóth József képviselő esete. A szabadkai kir. törvényszék azt a képviselőt ugy kérte ki, hogy az aktákat nem csatolta, hanem csatolta már a vád alá helyező végzést. Ez nem vizsgálóbírói meg­keresés, ez már egy birói határozat, vád alá helye; ó végzés. A mentelmi bizottság javasolta ennek visszautasítását és ezt a javaslatot a Nemzetgyűlés

Next

/
Thumbnails
Contents