Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-83

378 A Nemzetgyűlés 83. ülése 1920. szólaltam, most nem mint minister, hanem mint a Nemzetgyűlésnek egyébként is tagja és mint jogászember — aki abból vélek ehhez magamnak némi jogosultságot tulajdonítani, bogy mint az egyetemen az államjog magántanára, irodalmi téren eddig is épen a mentelmi joggal is foglalkoztam — teljesen objektive, mondom, nem mint politikus, néhány megjegyzést tegyek azokra a kijelentésekre, melyeket szintén jogász képviselőtársaim a jelen üggyel kapcsolatban tenni szivesek voltak. Amint ők megállapították, a mentelmi jag tudvalevőleg nincs kodifikálva, szerény véleményem szerint nagyon helyesen nincs kodifikálva (Ugy van ! Ugy van. ! a baloldalon.) mert hiszen minden eset más ( Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) és minden eset különféle körülményei szerint a Nemzetgyűlés, illetőleg az országgyűlés, legjobb belátása szerint kell hogy eldöntse, hogy mikor > látja a mentelmi jog megsértését fenforogni és mikor tartja indokoltnak azt, hogy valakit kiadjanak, mikor nem. Ëpen azért, — amint ez különösen főrendiházunk gyakorlatában általános elv vplt, — ott ki is jelentették, hogy ők a precedenseknek nagy jelentőséget nem tulaj donitanak, hanem a főrendiház mindig az angol jogból vett analógia szerint, mint egy n?gy jury határoz minden egyes konkrét esetben. Én azt hiszem, hogy a precedenseknek : ú'nagy jelentőséget mi se tulaj donitsunk, de abban a tekintetben, amennyiben a precedensekben és ezek utján a mentelmi jognak a lényege kifejezésre jut, igenis a precedensek irányadók kell hogy legyenek. (Helyeslés balfelől.) Nem szabad azonban ezt formalisztikusnak tekinteni. Pedig én ugy látom, hogy a t. képviselőtársaim bizonyos tekintetben, mikor az egyik oldalon nem akarnak a precedenseknek nagy jelentőséget tulajdonítani, a másik oldalon formalizmusba esnek. Ereky Károly : Az elveket vonják le belőle ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Ezt láttam akkor, amikor azt az igazságügyministeri rendeletet boncolgatva, annak a szavait ismertetve, azt kívánta a kisebbségi vélemény előadója, hogy a vizsgálóbírói megkereséseket feltétlenül ugy kell felszerelni, ahogy azt a rendelet megszabja, nem tudom, miféle iratokkal stb. Ereky Károly : Ez fontos ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Az a rendelet — ugyebár — a sablonos esetet tartja szem előtt, amely rendszerint ugy szokott megindulni, hogy bizonyos nyomozás során, amely már folyik, merülnek fel adatok egy képviselőre nézve, s akkor természetesen-'ezeket az adatokat, jegyzőkönyveket ő bocsátja a Nemzetgyűlésnek, az Országgyűlésnek rendelkezésére, hogy abból láthassák, hogy a mentelmi jog fölfüggesztésének esete fennforog-e. Ez azonban — mondjuk — csak a sablonos eset. Lehetnek esetek, amidőn ezeket az adatokat más módon is lehet a Nemzetgyűlésnek rendelkezésére bocsátani. Maga a rendelet sem mondja ezt egészen világosan, mert a rendelet is csak azt mondja, hogy az előnyomozási iratoknak, 'vi augusztus hó 11-én, szerdán. adatoknak csak azokat a részeit kell bemutatni, melyek elegendők lehetnek arra, hogy meggyőzzék a Nemzetgyűlést arra vonatkozóan, hogy a mentelmi jog felfüggesztése szükséges-e, vagy sem. A jelen eset nem ilyen sablonos. Amint azt Bernolák t. képviselőtársam igen helyesen kifejtette, a jelen esetben mindazok az adatok, amelyek rendelkezésre bocsáthatók, igenis, bennfoglaltatnak a vizsgálóbiró megkeresésében ; azok az adatok, amelyek a katonai tárgyalás során nyilvánosan, mindenki előtt ismeretesen lefolytak. Más adat nem is állhat rendelkezésre. Hiszen épen abból a célból kéri a vizsgálóbiró a mentelmi jog felfüggesztését, hogy további adatokat tudjon meg, mert addig nem csinálhat semmit, addig nem idézheti meg Friedrich Istvánt, nem hallgathatja ki, tehát nincs semmi módja, hogy további adatokat bocsásson rendelkezésre, úgyhogy a jelen konkrét esetnek körülményei — szerény véleményem szerint — teljesen indokolják és teljesen elegendőnek mutatják azoknak az adatoknak a közlését, amelyek a vizsgálóbiró megkeresésében foglaltatnak. Egy további megjegyzése volt t. képviselőtársaimnak, hogy mit kell tulaj donképen vizsgálnia a Nemzetgyűlésnek akkor, amidőn a mentelmi jog felfüggesztéséről határoz. A mentelmi jogban tudvalevőleg a zaklatás fogalma szerepel ; főleg azt kell megállapítani, hogy van-e zaklatás. A zaklatás olyan fogalom, amely sok mindent fed . . . Hornyánszky Zoltán: In concreto! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister:... azonban a mentelmi jog intézménye körében a zaklatás egy jogi terminus technicus. Hogy mit jelent a zaklatás a mentelmi jog intézménye körében, azt a Képviselőháznak az az alaphatározata, az az álláspontja mondja meg egész világosan, mely a Böszörményi-eset alkalmával leszögeztetett. Ha tehát a Nemzetgyűlés megállapítja azt, hogy azok a feltételek, amelyek abban a határozatban le-vannak szögezve, igenis fennforognak, akkor már nincs zaklatás, tehát a zaklatásnak más fogalmát ide bevonni egyáltalában nem lehet. Hogy pedig mi az a zaklatás, azt épen ez a határozat világosan megmondja. Eszerint nem kívánja meg elsősorban azt, hog}

7 a vád be legyen bizonyítva, mert hiszen csak azt a kifejezést használja, hogy azt kell megvizsgálnia a Háznak, vájjon, az állítólagos vádra van-e gyanú, abban a stádiumban nincs is módja a vizsgálóbírónak, az ügyésznek teljes bizonyítást produkálni, mert hiszen épen azért van szüksége a mentelmi jog felfüggesztésére, hogy ezt produkálja s különben is — amint előbb is voltam bátor megjegyezni — a valódi bizonyítás csak a főtárgyaláson produkálódik, addig tehát valamely vádat egészen bebizonyitottnak tekinteni nem lehet. Szóval odakonkludálok, hogy mihelyt a Nemzetgyűlés megGyőződik arról, hogy olyan vád van, — illetőleg vád még niucs is, hiszen a jogi fogalom szerint ez csak a vádirat benyújtásával jelentkezik — hanem ha olyan alapos gyanú van