Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-83
A Nemzetgyűlés 83. ülése 1920. évi augusztus hó 11-én, szerdán. 379 és pedig olyan cselekményekre vonatkozóan, amely büntetendő cselekmény, s ka az összefüggés megvan az illető képviselő s a cselekmény között, továbbá, ka az illetékes katósás kéri, ka tékát ez a károm feltetel megvan, akkor a zaklatást fenforgonák tekinteni már nem leket. Azt kiszem, kogy a jelen esetben ezek a feltételek fenforognak, tékát a zaklatást mint terminus „teeknicust a mentelmi jog értelmében fenf orgonák tekinteni nem leket, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Méltóztatnak kivatkozni Csemegire és Paulerre abban a tekintetben, kogy mennyiben vizsgáikat ja a Nemzetgyűlés, kogy van-e bűncselekmény s kogy milyen a bűncselekmény. Én azt kiszem, kogy itt egy kis tévedés van ebben a beállításban. Csemeginek ez a kijelentése azt mondja (olvassa) ; »Az a kérdés, kogy bűntett »forog-e fenn, vagy — kelyesebben formulázva — bántettet lát-e valamely cselekményben a biróság ; ennek megvizsgálása, feladata és joga a mentelmi bizottságnak és a Háznak.« Tékát csak azt kell megvizsgálnia, kogy a szóbanlévő cselekmény egyáltalában büntetendő cselekmény-e, vagyis, kogy egy példával éljek : ka olyan cselekményt koznának szóba, amely egyáltalán nem büntetendő, akkor természetesen a mentelmi bizottság és a Ház azt mondkatja, kogy nincs bűncselekményről szó. De mikelyt egyszer olyan bűncselek-*' ményt jelölnek meg, amely a törvényeink szerint büntetendő, nincs joga és módja tovább vizsgálni, kogy az tényleg elkövettetett-e, ő követte-e el, s kogyan történt, mert ez a biróság doga. Az pedig, kogy Tiszát meggyilkolták és kogy a gyilkosság büntetendő cselekmény, —• nem vitás. Hornyánszky Zoltán : Igen, de ez még csak az egyik feltétel és itt károm feltételről van szó ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Teljesen osztozom Bernolák t. képviselőtársamnak abban a kritikájában, melyet ő a mentelmi bizottság javaslatákoz fűzött. Én is azt kiszem, kogy ka logikusak akarunk lenni, akkor bajos ezt a bifurkációt elkövetni. Elvileg — őszintén megvallva — el tudok képzelni eseteket, amikor a Ház kiadja ugyan a képviselőt abból a célból, kogy az eljárás ellene meginduljon és nem adja ki abból a célból, kogy ellene a személyes szabadságát is korlátozó vagy sértő intézkedéseket tegyenek. Ezt igenis, bír az eddigi praxisban talán nem volt erre eset, meg tudom elvileg .magyarázni. Ha olyan kis jelentőségű cselekményről van szó, akol nem is merülket fel az, kogy az illetőt előzetes letartóztatásba vagy vizsgálati fogságba kelyezzék, vagy kogy ellene ilyen rendszabályokat alkalmazzanak, akkor meg leket magyarázni, kogy ez esetben talán felesleges a mentelmi jog fel-, függesztésének további része. Ha azonban a bűncselekmény olyan súlyos, kogy az a rendes gyakorlat és felfogás szerint majdnem feltétlenül maga után vonja az ilyen erőszakosabb rendszabályokat, akkor logikusan, jogászilag nem leket mást mondani, mint kogy a mentelmi jogot minden feltétel nélkül fel kellene a Háznak függesztenie. Mindazonáltal én nagyobb súlyt kelyezek arra, kogy a Ház mindenkor a konkrét eset összes speciális körülményeit is szem előtt tartva, állapitkassa meg azt, kogy valakit mi módon ad ki, épen azért a magam részéről nem ragaszkodom ekkez a jogászi szempontból teljesen logikus és egyedül kelyes álláspontkoz, amelynek Bernolák Nándor t. képviselő ur itt kifejezést adott és a magam részéről nem is teszek észrevételt a mentelmi bizottság javaslatára. Végezetül legyen szabad még csak azt megjegyeznem, kogy kétségen felül áll, kogy a mentelmi jog nem a képviselő egyéni joga, kanem igenis a Nemzetgyűlés joga s ezért egyáltalában nem tartom jelentősnek a kérdés elbírálásánál azt a körülményt, kogy Friedrick István képviselő ur önmaga is kéri mentelmi jogának felfüggesztését. (Ugy van ! balfélől.) Ezt a Nemzetgyűlésnek tényleg egyéb szempontok szerint kell megítélnie. (Ugy van ! balfélől.) Mikor azonban ezt igy megállapítom, akkor kénytelen vagyok arra is reámutatni, kogy szerény véleményem szerint a Nemzetgyűlésnek ilyen állásfoglalásánál szem előtt kell tartania azt a szempontot is — még pedig saját érdekéből — kogy egyik tagja' se állkasson ilyen súlyos vád alatt anélkül, kogy ez a vád minél előbb tisztáztassék. (Igaz! Ugy van! Felkiáltások: Mennél hamarabb!) Másrészről kötelessége a Nemzetgyűlésnek gondoskodni arról is, kogy ne illetkessék őt azzal a váddal, kogy olyanoknak, akiket az erre illetékes szervek kötelességükköz kiven kénytelenek vád alá ielyezni, azilumot nyújt. Ezért azt kiszem, Nemzetgyűlés önmagával szemben teljesiti kötelességét — sőt nemcsak önmagával, de képviselő társunkkal szemben is — ka minden módon előmozdítja azt, kogy ez a kérdés az illetékes fórumok előtt minél gyorsabban tisztáztassék (Helyeslés balfélől. Egy hang a szélsőbaloldálon: Ott van a sajtóper!) és abban az esetben, ka bűnösség forog fenn, az illetők büntetésüket megkapják, abban az esetben pedig — amit szeretnék remélni — ka az illetők tisztán kerülnek ide, minél előbb ettől a vádtól, ettől a mocsoktól mentesen fogadkassa a Nemzetgyűlés kebelébe az illető képviselő urakat. (Éljenzés.) De ka ez a Nemzetgyűlés állásfoglalása, akkor mást nem tekét, mint kogy elfogadja a mentelmi bizottság inditványát. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és középen.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! A kázszabályok 223. §-a alapján van szerencsém bejelenteni, kogy karmincnál több képviselő zárt ülés elrendelését kérte. A zárt ülést elrendelem és felkivom a karzatok közönségét, kogy távozzék ! Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Az idő előrekaladván, a tárgyalást félbeszakítjuk. Napirendi indítványt kivánok tenni a Nemzetgyűlés legközelebbi ülésének idejére és napirendjére 48*
