Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-83

364 A Nemzetgyűlés 83. ülése 1920. szakszerű tárgyalásokat igényel. Egy ilyen tanrendi átszervezésre igazán nagy gonddal kell készülni és nagy figyelemmel kell lenni minden pedagógiai szempontokra, amelyek ilyen esetben feltétlenül figyelembe veendők. Ez összefügg tehát a középiskolai tanrenddel, de összefügg magával az egyetemi tanrenddel is, amelynek átalakítását szintén javasolja és ezért, amig az illetékesekkel erre vonatkozólag megállapodásra nem jutunk, szerintem ez a javaslat nem tárgyalható. De összefügg ez a javaslat a földbirtokpolitikával is, mert hiszen van egy olyan pontja, amely azt mondja, hogy községek, városok sajátítsanak ki két-három hold területet, ezen .rendezzenek be játszóteret, tornatermet, fürdőt és még többfajta szükséges épületet, amelynek berendezése vagy kisajátítása ma százezreket, '—>- hogy ne mondjam, milliókat — követel meg áldozatban a községektől, amennyiben pedig a községek nem tudnák meghozni ezt az áldozatot, amint az egyik paragrafus jelzi, viselje az állam ezt a többletet a kultuszbudget terhére. (Mozgás a jobboldalon. Egy hang a jobboldalon : Kenyérre nem telik !) Azt hiszem, hogy a mai időkben, amikor minden megmozdulásunk, minden reform, minden építkezés, minden szernek a beszerzése olyan horribilis összeget igényel, akkor anélkül hogy egy ilyen javaslatnak a pénzügyi hatásait előre mérlegeltük és a megfelelő szakemberekkel letárgyaltuk volna, sötétbe ugranánk, ha egy ilyen javaslat tárgyalásába belemennénk és esetleg hoznánk egy törvényt, amely teljességgel végrehajthatatlan lenne. Azt hiszem nekünk törvényt kell alkotnunk mindenekelőtt azokra a legsürgősebb szükségleteinkre, amelyek az államfentartó feladatok megoldásának szükségletei. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Olyan törvényeket kell alkotnunk, amelyek végrehajthatók és nem alkothatunk olyant, amely csak egy pium desiderium lesz, amely iránt mindenki fog lelkesedni, amelyet mindenki szívesen lát és akar, de amely a mai helyzetben végeredményben végrehajthatatlan. (Mozgás a jobb- és a baloldalon.) Csernus Mihály : Iskolákat kell teremteni. (Helyeslés.) Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : A testnevelés kérdésével egyébként a ministerium hosszabb idő óta foglalkozik és azokat a reformokat, amelyeket a jelen viszonyok között súlyos megterhelés nélkül meg lehet valósítani, meg fogjuk valósítani már most a középiskolákban. Olyan utasítás fog menni a középiskolai igazgatóknak, hogy a testnevelésre, a kirándulásokra, a sportra és az atlétikára az eddiginél sokkal több gondot fordítsanak és kövessenek el mindent, hogy a társadalom áldozatkészségének igénybevételével legalább részben megteremthessék azokat az eszközöket, amelyek az atlétika továbbfejlesztéséhez szükségesek. A társadalmat fog kelleni igénybevenni, mert az államot, sajnos, nem lehet igénybevenni, vagy pedig csak a legminimálisabb mértékben. évi augusztus hó 11-én, szerdán. Hiszem, hogy amikor nyomatékosan figyelmeztetünk minden tanári kart, hogy a testnevelésre, a sportra, az atlétikára a saját hatáskörében legyen a legnagyobb figyelemmel és kövessen el mindent, a helyi viszonyok szerint, hogy ez az érdek kielégíthető legyen, akkor körülbelül el is indítottuk legalább abban az irányban a tanítást és a nevelést, amelyben annak el fog kelleni indulni. Egy fél vagy egy esztendő tapasztalatai után, ha a viszonyok megváltoztak és a pénzügyi helyzet sem lesz oly szomorú, mint ma, egész bizonyos, hogy a közoktatásügyi kormány fog jönni mindent átfoglaló teljes testnevelési reformmal, amely akkor min*den vonatkozásban előre letárgyalva és minden érdekeltséggel összeegyeztetve, módot fog adni a Háznak arra, hogy ezt a legnagyobb mértékben rokonszenvesnek ismert ideát és tervet, a testnevelés reformját, közmegnyugvásra és közmegelégedésre tudjuk törvényeink keretén belül megoldani,. (Helyeslés a jobboldalon.) En a magam részéről a tornatanárképzésre és a testnevelési alap gyarapítására vonatkozólag egyébként is törvénytervezetet fogok benyújtani és így a Háznak módjában lesz előzőleg megteremteni azokat, akiknek a tornatanitást és testnevelést kell intézni az iskolákban. Ma njncs megfelelő anyagunk erre, hiszen a háborúnak megvolt az a súlyos hibája, hogy egyáltalán nem kímélte a tanári kart, holott tudni kellett volna, hogy ha viseljük is a külső háborút, nem szabad elmulasztani itt bent azt a munkát, amelynek kultúrát kell teremteni és amelynek azt az ifjúságot kell felnevelni, amely azokba a hézagokba fog beleállni, amelyet a csatatéren a halál kaszája vágott köztünk. A tornatanárok elsősorban elmentek a háborúba és jókora nagyrészük idegbetegen, testi egészségében teljesen megrongálva jött vissza, úgyhogy ma még itt is pótlásról kell gondoskodni, mert még az az anyag sincs meg, amellyel a régi keretekben lehetne a testnevelést folytatni. Ezt a pótlást azonban meg fogjuk tudni teremteni, sőt lesz annyi anyagi és szellemi erőnk is, hogy uj útjaira is el fogjuk tudni indítani a testnevelést, mert erre minden készség, minden hajlandóság és minden jó szándék megvan a kormányban * és azt hiszem a Házban is. Amikor tehát azt mondom, hogy ezt a javaslatot ne tűzzük ki napirendre, eleve tiltakozom az ellen az esetleges beállítás ellen, hogy akár én, akár a Nemzetgyűlés a testnevelés ügyét nem tartaná rendkívül fontosnak (Éljenzés, taps.) és a maga részéről nem akar minden lehetőt elkövetni, hogy ez a kérdés minél hamarabb a legtökéletesebb megoldáshoz jusson. En most csak azért kívánom ennek a javaslatnak a napirendről való levételét, mert nincs letárgyalva azokkal az illetékes faktorokkal, akiknek kétségkívül beleszólást kell adni még a javaslat előkészítésébe is, mert ha nem adunk, akkor pedagógiailag, pénzügyileg vagy közgazdaságilag a