Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-83

362 A Nemzetgyűlés 83. ülése 1920, és itt érdekes megemlíteni azt, bogy e legnagyobb városi parkban épen az a három játszótér a legszebb, amely a katonaságnak, a munkásságnak és végül amely a köztisztviselőknek áll rendelkezésére. Anglia többi városaiban, Manchesterben, Birminghamban, Leedsben, Edinburghban és másutt hasonló példákkal találkozunk. Ami a német játszótér-mozgalmat illeti, erről már volt szerencsém a t. Nemzetgyűlés előtt beszélni. Azóta olvastam a Berliner Tageblattnak, ugy emlékszem, április 11-iki számában, hogy a német kormány 2,750.000 márkát utalt ki ujabban erre a célra, vagyis, a mi pénzünk szerint több mint 12 millió koronát. Az ottani agitációs szerv, az 1891-ben alakult CentralAusschuss zur Eöderung der Volks- und Jugendspiele, sÜrün rendezett vándorgyűléseken és kongresszusokon igyekezett a játszótér intézményét fejleszteni. Különösen három irányban fejtett ki nagy tevékenységet. Elsősorban is igyekezett a községi hatóságokat és tanitóságot megnyerni a játék ügyének, azután játékvezetőket nevelt, így 1912-ig 20.000 tanítót képezett ki, végül pedig a népet igyekezett a testnevelés, a testápolás fontosságára kioktatni. A Németbirodalomnak ezernyi játszótérsége e mozgalom kiváló vezetőségének az érdeme. T. Nemzetgyűlés ! Nálunk, Magyarországon, gróf Csáky kultuszministersége alatt foglalkoztak ugyan ezzel a kérdéssel, de ez a rendelet, mint ezernyi más, irott malaszt maradt. És itt kell elismernem, hogy közvetlenül a háború előtt Budapest székesfőváros tanácsa járt elől jó példával, amennyiben a Városligetet, a Népligetet és a Marcibányi-teret szemelte ki erre a célra. Sajnos, a háború a folytatólagos tevékenységet megakasztotta és sajnos, hogy 1913-ban, mikor ujabb nagyarányú tervvel léptek elő, ezt a tervet az akkori belügyminister, Sándor János nem engedélyezte. Ma azonban, t. Nemzetgyűlés, a világháború ezernyi tanulságai, a rettenetes békeszerződésnek halálparagrafusai felmentenek bennünket attól, hogy tovább is e kérdés szükségességéről vitatkozzunk, ma már mindannyian túl vagyunk ezen. Legutóbb egyik lapunk vezető cikkében olvastam, hogy a magyar atlétika ma magyar irredentát jelent, más szóval : a nemzet jövendőjét. De nem tudom elfelejteni azt a képet sem, amelyet a The Graphic május 22-iki számában láttam, amelyben az angolok szinte ideges aggodalommal mutatják be olvasóközönségük előtt riválisuknak, Németországnak, legutóbbi működését. Ismertetik a Németországon történteket, ahol ugyanis több mint egy millió főre tehető ifjúság impozáns, hatalmas tüntetésben .követelte, hogy a kormány még az eddiginél is többet áldozzon nemzetecősitő szabadtéri sportokra. Nálunk, t. Nemzetgyűlés, azóta, hogy a Házban erről szó esett, a Magyar Olimpiai Bizottság küldöttsége eljárt a kormányzó ur őfőméltóságánál, hogy a Vérmezőt a Nemzeti Stadion számára biztosítsa. Nem kell bővebben szólnom arról,hogy a kormányzó évi augusztus hó 11-én, szerdán. előtt a bizottság a legnagyobb megértésre talált. És itt kell leszögeznem a Nemzetgyűlés előtt az ügy sikere érdekében is, hogy azóta a kormányzó ur ünnepélyes nyilatkozatot is tett. A mai ifjúságra Magyarországon — mondotta a kormányzó — különös nehéz feladatok várnak. A nagyját elvégezzük magunk, mert le kell mosnunk a becsületünkön esett foltot. Becsület nélkül pedig egy nemzet sem élhet meg. Én tehát a nemzeti becsület védelme alá helyezem ezt a második indítványomat és tisztelettel kérem annak elfogadását. (Élénk helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, elhatározza-e a Nemzetgyüéls Karafiáth Jenő második indítványának, amelyben az ifjúsági játszóterek kötelező létesítésének elrendelését kívánja, tárgyalásra kitűzését, igen vagy nem? (Igen !) A Nemzetgyűlés elhatározta az indítvány tárgyalásra kitűzését. Következik Karafiáth Jenő harmadik indítványa. Karafiáth Jenő : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt ezt a törvényjavaslatot nagy vonásokban ismertetném, méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden utaljak arra, hogy a Cseh-Szlovákiában legújabban elfogadott véderőtör vény szerint, amely a hadkötelezettségi kort 20—60 éves életévben állapítja meg, a törvény kimondja, hogy a hadköteles, vagyis a 20 éves kort megelőző időben az állam tartozik gondoskodni az ifjúság testneveléséről. Méltóztassék egyszersmind megengedni, hogy utaljak a Lefèvre, a volt francia hadügyminister által legutóbb benyújtott törvényjavaslatra is, amely a francia középiskolákban kötelezővé óhajtja tenni a francia ifjúságnak valamennyi sportágában való precíz kiképzését. És most méltóztassék megengedni, hogy egész röviden ismertessem az indítványt. A testnevelési törvénytervezet 1. § kimondja, hogy a nemzeti újjászületés egyik leglényegesebb eszköze, az emberi test összhangzatos fejlődését előmozdító testnevelés : állami feladat. A 2. § a testnevelést a közoktatás összes fokozataiban kötelezővé teszi. A 3. § taxatíve felsorolja mindazokat a testgyakorlati ágakat, amelyek az iskolai testnevelés anyagához tartoznak. A 4. § reformtörekvésekről szól. Az 5. § az iskolafentartó kötelességeit irja elő. A 6. § az előbb említett országos testnevelési főiskola felállításáról. A 7. § a testnevelési társadalmi szervezetek állami támogatásáról. A 8., 9. és 10. §-ok a játszóterek kötelező létesítéséről szólnak. Igen jelentős szociális ujitás itt az, hogy minden, legalább ezer munkaerőt alkalmazott kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági vagy hatósági üzem köteles munkásainak és egyéb alkalmazottainak testnevelési szükségletei kielégítéséről a helyi viszonyoknak megfelelően gondoskodni. A 11. § a vallás- és közoktatásügyi ministernek biztosítja a játszótér létesítéséhez szükséges kisajátítási jogot. A 12. § a Nemzeti Stadionról szól. A 13. § a fedezethez szükséges anyagi erők