Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-83

360 A Nemzetgyűlés 83. ülése 1920. egy évezreden keresztül. (Ugy van! balfelöl,) Azonban ismételnem kell, — és nem tudom -ezt elég gyakran és elég sokat hangoztatni — hogy bármennyire is szükség van erre az üdvös, erre az elismerésre méltó, erre a hézagpótló tevékenységre, ez egymagában véve még sem elég, mert kifosztott, szerencsétlen, meggyalázott, letiport csonka országunkat nemcsak a jövőbe vetett hit ébrentartása, nemcsak a gazdasági erőforrások alapos kihasználása, hanem a nemzet lelki és szellemi erőinek intézményes megszervezése, kulturális életének intenziv kiépítése és főképen a legnagyobb erőkifejtésre alkalmas generáció megteremtése vezetheti vissza régi nagyságához. (Elénk helyeslés bal jelöl.) II. Frigyes, a porosz trón nagy filozófusa mondotta : az államnak legértékesebb tőkéje az ember. Nekünk, a csonka Magyarországra lecsökkent magyarságnak ezt a mondást kétszeresen emlékezetünkbe kell vésnünk. Nekünk a testi kultúrára annyival is inkább kétszeres súlyt kell vetnünk, mert, kiváló faji tulajdonságunknál fogva olyan poziciót értünk el e téren, hogy még a mai csonka Magyarország is a világnemzetek sorában legelői foglal helyet (Ugy van !) s mert ez nagyjelentőségű kulturfÖlényt biztosit a szomszédos ellenséges hiénanemzetek felett és ezt a pozíciót, melyet a művelt nagy világ, a művelt Nyugat oly sokra értékel, a szomszédos ellenséges érzületű államok meg sem közelithetik. (Igaz ! Ugy van I) Előttünk mindenkor az amerikai és az angol hadsereg diadalának titka, még a világhíres német drillt is méghajlásra késztető szabadtéri sportszeretete lebegjen és sohase feledjük el, hogy az amerikai és angol nép vérébe itatott sportszeretet rövid időn belül szinte csodát művelt és igy mindnyájunk s az egész világ szeme láttára igazolta be a közelmúltban a hadtörténelem sokszor hangoztatott ál utasomnak a realitását, hogy a nemzet újjászületésének egyik leglényegesebb eszköze csakis a nemzeti eszme szolgálatába állított ifjúsági testnevelés lehet, (Élénk helyeslés a baloldalon.) Egy nemzet jövője kizárólag attól függ, hogy milyen az ifjúsága. Es a halálnak ötéves aratása után is megmaradt legdrágább nemzeti kincsünket — mikor körülöttünk még borús a látóhatár — ma százszorta jobban kell ápolnunk, ma százszorta jobban kell becéznünk és százszorta jobban kell féltenünk, mint valaha. (Helyeslés éS taps a baloldalon.) Usetty Ferenc : Tanítóival és tanárai valegyütt. Karafiáth Jenő: Ebben az országban még senki sem felejtette el Deák Ferenc mondását, aki 1866-ban a másodszor is újoncozni akaró Belcredinek szinte biblikus bölcsességgel vetette oda : a magyar anyák csak egyszer szülnek egy esztendőben Î Nem is kell arra több szót vesztegetnünk, hogy a világháború rettenetes vérvesztesége után erre is gondolva, aggodalommal eltelve féltjük ifjúságunkat elsősorban azoktól a rettenetes népsorvasztó betegségektől, (Egy hang középen : évi augusztus hó 11-én, szerdán. Tüdővész !) melyek egyike, mint közbeszóló képviselőtársam meg is jegyezte, a tuberkulózis, mely a csonka Magyarországon még sokkal nagyobb százalékarányban lép fel, mint a régi Magyarország területén, továbbá az alkoholizmustól és főként a háború legszégyenletesebb örökségétől, a különböző fertőző nemibetegségektől, és ez az aggódó félelem teszi kötelességünkké, hogy megtalálva e gyilkos veszedelemnek ellenszerét, most, mikor még nem késő, alaptételként fogadjuk el, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel kell a világháborúban megtizedelt fajunk erősítésén munkálkodnunk és nemzetünket egy szabadabb kor számára a legszélesebb körű előrelátással, a legnagyobb megfontoltsággal és a legtökéletesebb alapossággal előkészítenünk S A testnevelési törvény sürgős megalkotása volna az első ilyen irányú lépés, mely beigazolná azt, hogy megértettük a kor szavát, megértettük azt, hogy a csonka Magyarországot szerencsétlen helyzetéből elsősorban intenziv nemzetvédelmi politikával lehet kivezetni, mert kétségtelenné vált, hogy a nemzet megújhodásának egyik leghathatósabb eszköze a testnevelés kérdésének, ennek a nagy szociális honmentő problémának a sürgős s a kor igényeinek minden tekintetben megfelelő megoldása. (Helyeslés.) Egyik legsürgősebb teendőnk, mint első indítványomban voltam bátor rámutatni, a testnevelési főiskola létesítése, mert megfelelő szakképzett tanerőkre, mint megannyi apostolra van szüksége ennek az országnak. De. szükséges a testnevelési főiskola felállítása azért is, mert enélkül testnevelési reformról beszélni egyáltalában nem lehet, mert minden további lépésünk kiindulópontja az kell hogy legj^en, hogy a szellemi nevelés nívójára emeljük fel a testnevelés nívóját. (Helyeslés.) Ezt pedig testnevelési főiskola nélkül keresztülvinni nem lehet. Bár nem tartom feltétlenül szükségesnek a külföldi példákra hivatkozni, mégis megemlítem, hogy Németország ez év elején a cselekvés terére lépett s Berlinben május 15-én, utána pedig Münchenben már megnyíltak a testnevelési főiskolák kapui. Az Egyesült-Államokban már korábban, szinte gombamódra keletkeztek az egyetemek mellett felállított magas színvonalú testnevelési főiskolák,, hol az Egyesült-Államok legkiválóbb szakférfiai, orvosok, tanárok adnak elő. Érdekes megjegyezni, hogy Északamerikában nemcsak az állam, de még társulatok és egyes egyesületek is. szinte vetélkednek egymással az áldozatkészség tekintetében, és Északamerikában épen a Keresztény Ifjak Szövetségének (Young Man's Christian Association) springfieldi iskolája tett legnagyobb hírnévre szert e téren, ahol négy évig tartó komoly munkálkodás után lehet csak megszerezni a testnevelési tanári diplomát. De az Egyesült-Államokban ezenkívül még a nyár folyamán is igen sok kurzust, tanfolyamot rendeznek. Az európai államok közül még Dánia, Svédország, Görögország, Olaszország, sőt még Ausztria pél-