Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-83
A Nemzetgyűlés 83, ülése 1920. Szabóky Jenő jegyző: Az indítvány-könyvbe ujabb bejegyzés nem történt. Az interpellációs-könyvben a következő interpellációk vannak bejegyezve (olvassa) : Szilágyi Lajos : A katonai ellátás keretében néhai gróf Tisza István által javasolt, az országgyűlés által megszavazott, de soha ki nem utalt hadirokkant stb. pótjáradékok tárgyában a honvédelmi minist érhez ; Mahunka Imre : Lakáskilakoltatás tárgyában. Elnök : Kihez ? Szabóky Jenő jegyző: Nincs beírva. Továbbá Szabó Balázs : A kerületében történt izgatás tárgyában a belügyministerhez ; Szabóky Jenő : Az ellenforradalmak alatt hősi halált szenvedettek szegénysorsu hátramaradót bainak segélyezése tárgyában a minister elnök-' höz ; Csernus Mihály : A szegénysorsu hadiözvegyek, árvák és rokkantak lepecsételt pénzének visszaadása ügyében a pénzügy minister hez ; Csernus Mihály : A munkáslakások kérdésének gyors megoldása ügyében a ministerelnökhöz. Elnök : Tekintettel arra, hogy hat interpelláció van bejegyezve, méltóztatnak talán hozzájárulni ahhoz, hogy egy órakor térjünk át az interpellációk előterjesztésére. (Helyeslés.) A Nemzetgyűlés akként határozott, hogy az interpellációk előterjesztésére egy órakor térjünk át. Napirend szerint következik Karafiáth Jenő képviselő ur indítványának indokolása testnevelési főiskola létesítése tárgyában. Karafiáth Jenő : T. Nemzetgyűlés ! (Bálijuk ! Halljuk !) Olyan kérdésben szólalok fel, amely kérdésben teljesen egységesnek hiszem a csonka Magyarországot képviselő Nemzetgyűlést, mert amikor a nemzetvédelem nagy problémájáról szó esik ezekben a válságosán nehéz időkben ; amikor Keleten újból piroslik az ég pereme : akkor szilárd a hitem és erős a meggyőződésem,- hogy ebből a teremből végkép eltűnik a személyi torzsalkodásoknak olykor még mindig kisértgető árnyképe is és mindnyájunkat, akik csak itt vagyunk, egy nagv vezérgondolat hat át : a haza minden előtt ! (Ugy van ! baljélol.) Amint már Emiltettem, a nemzetvédelmi politikáról, a keresztény kurzus valódi intencióinak megfelelő faj erősítő tevékenységről, céltudatos, minden izében magyar, nemzeti munkáról, a jövő Magyarország szilárd fundamentumának törvényben biztosított megalapozásáról akarok szólani akkor, amikor a testnevelés rendkívüli fontosságára ismételten rámutatok. Előrebocsátom, hogy nem fogok visszaélni szives türelmükkel, rövid leszek, mert e tárgyban egy alkalommal már volt szerencsém a Nemzetgyűlés szine előtt beszélni és ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok. (Halljuk !) Jelenlegi felszólalásom tárgya egyszerűen leróni tartozó kötelességemet. Háromrendbeli indítványt, három nagy, gyakorlati célokat szolgáló indítványt voltam évi augusztus hó 11-én, szerdán, 359 bátor a t. Nemzetgyűlés szine elé beterjeszteni és ezt a három indítványt van szerencsém most egyszerre megokolni. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy mielőtt az indokolásra rátérnék, a kérdéssel szorosan összefüggő néhány megjegyzést tegyek. Könnyelműen csalódnak azok, akik azt hiszik, hogy csillogó jelszavak hirdetésével már is eleget tettek a jövő Magyarország iránt tartozó honpolgári kötelességüknek. Szóbeszéddel lehet ugyan ideig-óráig megnyugtatni a forrongó közvéleményt«, lehet ugyan lecsillapítani, türelemre inteni a bűnös múlt miatt háborgó, a bizonytalan jövő miatt aggódó és a szebb jövő után jogosan áhítozó lelkeket, de ahhoz, hogy a Magyarországot megújító keresztény kurzus létjogosultságát minden társadalmi réteg előtt kétségtelenül beigazolhassuk, ahhoz elsősorban energikus kéz, (Ugy VAN !) végrehajtásra alkalmas tervek, (Ugy van !) egyszó val ahhoz cselekvő politika kell. (Élénk helyeslés balfelől.) Magyarországnak ! önmagától értetődő területi integritását ölhetett kézzel, sóhaj szerűen hangoztatni és ezt az átmeneti helyzetet következetesen tarthatatlannak minősíteni : t. Nemzetgyűlés, kevés ahhoz, hogy Szent István nagy királyunk birodalmának évezredes határai varázsszerüen, szinte önmaguktól visszatérjenek. (Ugy van!) A csodák korszaka lejárt. Annyi bizonyos, hogy pl. a Terület védő Liga működésére, a nagy propagandára, a nemzet hibáit, a legnagyobb magyar betegsége^, az ősmagyar közönyt, a nemtörődömséget, a nem— bánomságot tervszerűen irtó, tehát - a nemzet ős hibáit megértéssel gyógyító, a már-már csüggedő lelkeket letargiájukból felrázó tevékenységre feltétlenül szükség van, mert a megpróbáltatások, a szenvedések legsúlyosabb perceiben kilobbant öröktüznek lángoló lobogással örökkétig égnie kell. Es ha áthat bennünket tudat, hogy a nemzet élő lelkiismeretének sohasem szpbpd egy pillanatra sem kihunynia, sohasem szabad egy pillanatra sem elaludnia, sohasem szabad egy pillanatra sem megalkudnia a jelenlegi átmeneti helyzettel, még ha a mindenkori kormánynak — amire már volt precedens —• ez a hazafias, önzetlen, tiszta, erőteljes megnyilatkozás netalán kényelmetlen is volna, abban mégis egy nézeten kell lennünk, hogy mindez nem elég ! Tény az, hogy szükség van arra, hogy légyen egy társadalmi fórum, mely ha kell, a békeszerződés által béklyóba vert mindenkori magyar kormánynak, elismerem, nehéz szívvel, elismerem, kényszerhelyzetben kifejezett akarata ellenére is dacosan ébren tartsa a magyarságban a reményt és erős hitet a nemzet mielőbbi újjászületésében és minden rendelkezésre álló eszközzel élessze a nagy nemzeti célt szolgáló törekvést : újból visszaszerezni a régi határokat, visszaszerezni azt a területet, amelyet őseink fegyverrel és vérrel szereztek meg és jól megszervezett erőhatalommal, nem pedig formai sovinizmussal tartottak fenn
