Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-81

A Nemzetgyűlés 81. ülése 1920. a sok vád kiformálásánál, hogy a nagybirtokosság nem áldozott ugy a világháborúban vérrel és egyébbel, mint ahogy kellett volna. Ez, hiába, ott él a szivekben. Arra kell törekednie a közép- és nagybirtoknak, hogy amikor egy nemzet megbélyegzéséről, százezrek, milliók sorsáról van szó, ezt a vádat a maga jó példájával, önfeláldozásával eltüntesse. Ha pedig megtörténnék az, hogy a rekvirálások és a msximálások miatt az a középés nagybirtokos nem termel annyi életet, mint amennyit termelnie kellene, ennek a nemzetnek, ennek a Nemzetgyűlésnek, amelynek kezében szuverén hatalom van, arra is megvan az ereje, hogy kényszerítse rá. Ez a földbirtok csak addig a tulajdonosáé, amig az a nemzet szolgálatában áll, (Helyeslés a baloldalon) csak azoké, akik azt megművelik, megmunkálják, maguk és a nemzet számára. Gaal Gaszton : A kis Kun Béla ! (Zaj a baloldalon.) Budaváry László :. Micsoda kis Kun Béla! Gunda Jenő: Micsoda beszéd ez ? Usetty Ferenc: Ez még sem járja! (Zaj.) Tessék rendre utasítani ! Gunda Jenő : Kun Bélának mondja képviselőtársamat ! Engem egy »kommunista« szóért rendreutasítottak ! (Felkiáltások a báloldalon : Rendre I) Elnök : Figyelmeztetem a t. képviselő urat, méltóztassék tartózkodni az ilyen kifejezésektől, mert ez sértő jelleggel bir. Gerencsér István : Gaal Gaszton igen t. képviselő ur azt mondta, hogy az ón beszédem egyes kitételei miatt Kun Béla vagyok. Ezt a kijelentését inkább talán az ő viselkedésére lehetne applikálni, mert itt a Nemzetgyűlésen ugyanúgy cselekedett, mint Kun Béláék és más kommunista vezérek, akkor, amikor egy nyomorult, elesett társadalmi osztály, a magyar intelligencia ellen izgatott. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Nem az Emiltett okokból kívánom tehát a megváltandó .gabona árának olyan megállapítását, amely a termelők minden számítását kielégíti, hanem azért, mert az tényleg lehetetlen állapot, hogy mig a gabona ára folyton maximáltatik, a termelő nem találja, meg befektetett fáradalmának, a sok rizikónak és aggodalmaknak gyümölcsét, addig az iparosok cikkei vagy egyéb cikkek szabadáron kerülnek a forgalomba. Ebben tehát feltétlenül van méltányosság és ezt a méltányosságot a gabona árának megállapításánál feltétlenül érvényesíteni kell. Mielőtt azonban rátérnék arra, hogy ezt mikép kívánom megvalósítani, néhány szóval érintem azokat a költségeket, melyek a búzának, illetőleg gabonának lisztté való feldolgozásával járnak. Csak két tételt ragadok ki. Az első a vasúti fuvardíj tétele, mely 25 korona q-kint, a második, a megváltásra szükséges pénz beszerzésének a költsége, mely q-kint 18 korona. Mindenkinek ebben az országban a konszolidációt és a megelégedést kell szolgálnia, a kormányzat tehát minden szervével elsősorban feltétlenül ezt a célt akarja megvalósítani. Ha pedig évi augusztus hó 9-én, hétfőn. 327 ez igy van, akkor ezt a költséget, a vasúti fuvardíjat feltétlenül törölnie kell. A költségeknek ez a törlése, t. i. az ingyenszállitás nagyon sok milliót jelent, amivel a lisztárak esni fognak. A második az, hogy lehetetlenség a pénzbeszerzési költségre q-kint 18 korona kamatot betudnunk. Az államhatalomnak megint meg van adva a mód és eszköz arra, hogy ezt a pénzt előteremtse. Nem szabad elfelejtenénk, hogy itt nem országgyűlés, hanem Nemzetgyűlés van : nem szabad elfelejtenünk, hogy mi normális állapotok számára dolgozunk ugyan és azokat akarjuk előkésziteni, de nem normális viszonyok között vagyunk. Az államhatalomnak meg van a módja arra, hogy segítségét kérje azoknak a nagybankoknak, melyek a háború folyamán rengeteg nyereségre tettek szert, melyek az államhatalom részéről is sok kedvezményben részesültek. Hogy csak egyet említsek, a katonáskodás alól alkalmazottaiknak százai és ezrei fel voltak mentve. (Ugy van !) Tessék erre a beszerzésre olyan kamatnélküli kölcsönt felvenni a bankoktól, melynek tartama egy esztendő s a visszafizetés majd a beszolgáltatott összegekből fog megtérülni. Rátérek most a gabona árának megállapítására. Kifejtettem már, hogy méltányosnak tartom a termelő közönségnek, a gazdaközönségnek a kívánságát, hogy olyan árat kapjon megváltott gabonájáért, mely árban minden költségét és azonkívül az üzleti hasznát is megtalálja, ámbár még hozzátehetném, — és ez nem a kisgazdáknak szól, mert a kisgazdák rendszerint csak annyit termelnek, amennyi nekik kell, de szól a közép- és nagybirtokosoknak — ... (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Dehogy ! Dehogy !) Könyves Lajos : Téves információ ! Gerencsér István : Nem információn alapszik ez, hanem személyes meggyőződésen, tapasztalaton ! Könyves Lajos: Akkor rossz meggyőződés! Gerencsér István : De én nem általánosítottam, én csak azt mondtam, hogy nincs annyi földje és nem termelhet annyit a legtöbbje, hogy terméséből a forgalomba is juthasson. A forgalom legnagyobb mennyiségét a közép- és nagybirtok adja. Berki József: A közellátásnak több mint 50 százalékát a kis- és középbirtok adja ! Gerencsér István : Hát egyezzünk meg 50 százalékban ! Berki József : Több, mint. 50 százalék ! t Gerencsér István : Fejtegetésemnek ezt a passzusát ezekre értem. A közép- és nagybirtokos, ha itt vészit is, megtalálja másutt nyereségét. Elvégre termel má^ fajtákat is, azonkívül foglalkozik állattenyésztéssel is. Hogy ez az igazság, azt én tételekkel és tényekkel alátámasztom és megerősítem. A közép- és nagybirtok a háború előtt a legnagyobb részben jelzálogterhekkel volt sújtva. Tessék megnézni, ezek most ezektől az adósságoktól megszabadultak és hatalmas vagyoni erősödésre tettek szert. Ezt nem azért mondom, mintha ez valami károsodást jelentene a mi szá-