Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-81
328 A Nemzetgyűlés 81. ülése 1920. évi augusztus hó 9-én, hétfőn. murikra, sőt örömmel állapítom meg ezt, mert az egyedeknek a gazdasága és ereje tulaj donképen a nemzet gazdaságát, hatalmát és erejét jelenti. Leszögezem tehát azt, hogy ha a gazdaközönség azt látja, hogy ebben az 500 koronás árban az ő munkájának gyümölcse nincs megtérítve, akkor az sincs kizárva, bogy az átvett gabona árát a kormány magasabban állapítsa meg. En a magam részéről teljes megnyugvással hozzájárulnék ehhez, de amikor az átvett gabona árát igy nagyobb összegben állapitjuk meg, viszont feltétlenül kívánatos, — nemzeti és szociális kivánalom és érdek — hogy a lisztnek, mely az ellátatlanok számára fordittatik, az ára olyan legyen, amit meg tudnak fizetni. A magam részéről még azt is magasnak tartom, amit Szabó József képviselőtársam javasolt. En azt tartom helyesnek, hogy ne legyen nagyobb, mint a mostani forgalmi ár, tehát a hatósági lisztnek az ára. Mert ezzel szemben nem lehet azzal érvelni, hogy tavaly óta megdrágult minden. Nekünk egy dologgal kell számolnunk : az ellátatlan javarészt nem rendelkezik oly keresettel, hogy a megélhetése biztositott legyen ; őnála a pénztelenség dominál, és ezt a pénztelenségét, ezt a lehetetlen helyzetét kell a kormánynak figyelembe és számitásba vennie, ha a kérdés megoldását ugy akarja keresztülvinni, hogy az közmegnyugvást keltsen. T. Nemzetgyűlés !• Ezek után a harmadik kérdésre adok választ : honnan vegye a kormány azt a pénzt, amely pénzszükség abból a differenciából áll elő, ami a gabonamegváltási ár és az alacsony lisztár között van ? Az bizonyos, hogy ezt abból, amivel az állam most rendelkezik, fedezni nem lehet. Amúgy is nagyon súlyos terheket visel a pénzügyi kormányzat. De ennek megvan a módja. (Felkiáltások balfelől : Halljuk azt a módot !) Tessék addig, amíg ilyen nehéz helyzetben vagyunk, tisztán e célra szubszidiumféle adónemet beiktatni. Nevezzük ez adónemet gabonaadónak. Valami ilyen hasonlót Emiltett Huszár Elemér képviselő ur is közélelmezési adó elnevezéssel ; de nem állította be oly formában, hogy az elfogadható legyen. T. i. ő fogyasztási adóként kezelte ezt ; már pedig a fogyasztási adónak én magam elvileg ellensége vagyok, mert igazságtalannak tartom, . . . Huszár Elemér: Nem azt mondtam. Gerencsér István : Én legalább igy értettem . . . hanem igenis, ezt a gabonaadót, amelyet én kivettetni óhajtanék, progresszív adónak gondolom. Fizeti mindenki, még pedig a jövedelme arányában. Tessék megállapítani egy olyan létminimumot, amely létminimumon alul ez az adó senkit sem terhel, a mai viszonyok között 30— 40—50 ezer koronában, és ezenfelül minél több jövedelme van valakinek, annál nagyobb százalékban fizeti ezt a progresszív természetű gabonaadót. (Helyeslés balfelől.) Ugy képzelem a megoldást, hogy 50—70.000 koronáig egy megállapított százalékát a jövedelemnek, 70—-100.000 K-ig ennek a százaléknak kétszeresét, 100.000-től 150.000 K-ig háromszorosát, 150.000 r től 200.000 K-ig pedig négyszeresét és igy tovább. Az bizonyos, hogy ez igazságos adónem volna és az is bizonyos, hogy épen azokat sújtaná, akiknél a segítés lehetősége, anyagi viszonyaik következtében, feltétlenül megvan. (Élénk helyeslés balfelől.) Birtha József : De lenne is felzúdulás ! Kerekes Mihály : Valamit tenni kell, az bizonyos. Gerencsér István : Valamit tenni keik Emlékezzünk arra, hogy bennünket a magyar nemzet, amikor felruházott a kezében lévő szuverén hatalommal és ide küldött, milyen utasításokkal látott el. Ezek az utasítások, t. Nemzetgyűlés, nem egykét elmének a szüleményei voltak, hanem tulaj donképen milliók lelkében élő szenvedélyeknek parancsba foglalása. Megkaptuk azt az utasítást, hogy a megtépett és ezer sebből vérző magyar nemzetnek boldogabb, jobb, igazságosabb jövendőt kell teremteni. Erre vannak módok s ezek közül egy az, amire rámutattam ; tessék ezt alkalmazásba hozni, hogy ezáltal ezt a roppant fontos és nehéz, az egész országot érintő kérdést szerencsésen és közmegelégedéssel oldhassuk meg. , T. Nemzetgyűlés 1 Itt térek rá egy sajnálatos kitételü, részletekben bővelkedő, harcias hangú, és izgató tendenciájú beszédre, amely itt a Nemzetgyűlésen hangzott el. A méltó feleletet, igaz, hogy megadták többen is reá képviselőtársaim közül, de azért magam is kényszerítve vagyok arra, hogy néhány szóval kitérjek ennek a beszédnek egyikmásik tételére. Gaal Gaszton igen t. képviselő ur minden beszédében, megszoktam már tőle, — ahányszor felszólal, mindannyiszor támad — igy most is, mikor a békességre és a megértésre törekszünk. De hát ő ősmagyar, harcias természet. Ez az ősmagyar, harcias természet sok értéket rejthet magában, de az bizonyos, hogyha az összeforrás, a megértés és a Nemzetgyűlés eredményes munkája szempontjából vizsgálom a beszédeit és a kiszólásait, ezek feltétlenül ártalmasak, mert én ártalmasnak tartok minden olyan szót, amely akár felekezeteket, akár pedig egyes társadalmi osztályokat egymás ellen izgat. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon. Egy hang jobbfelől : Nem izgatott/) Izgatás volt. Amint már előbb is megmondottam, izgatásnak tartom és egyformán értékelem el, akár bolseviki vezérektől jön az ilyen beszéd, akár Gaal Gaszton igen t. képviselő úrtól. (Mozgás jobbfelől.) Abban bizonyos vagyok, hogy a képviselő ur nem szereti ezt a világot, ahol az állampolgárok ezreinek a megélhetés miatt elkeseredett hangot kell hallatniuk. De erre nem a támadás, meg a vád a felelet, hanem a törekvés a bajok orvoslására. Mert ezen a szegény magyar földön egyforma gyermekként kell élnie minden magyarnak, egyforma édes gyermekei vagyunk a magyar földnek, — ha tetszik a képviselő urnák, ha nem tetszik — azzal a szerencsétlen nyomorgó tisztviselővel, hadirokkanttal, gyári munkással ; s egyformán kell
