Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-81

322 A Nemzetgyűlés 81. ülése 1920. évi augusztu§ hó 9-én, hétfőn. társam. Már többször*hallottam tőle igen éles kritikát intézmények ellen, de soha nem hallottam egy inditványt vagy ötletet, amelynek segítségével segíteni tudnánk a bajon. Már pedig, t. Nemzetgyűlés, aki csak kritizál, aki tekintélyeket rombol le anélkül, hogy jobbakat tudna létesíteni, az destruktiv munkát végez. (Ugy van ! Ugy van ! Elénk taps balfelől) Ez destruktiv munka, s akár a városból indul ki a destrukció, akár a faluból, egyformán veszélyes. T. Nemzetgyűlés S Én, — sajnos — nem vagyok kisgazda és hála Istennek, nem vagyok közalkalmazott. Én szabad pályán lévő ember vagyok, tehát elég objektive tudom megítélni ezt a helyzetet. Tény, hogy a közalkalmazottak már azelőtt is, a háború előtti időkben az államok mostoha gyermekei voltak. Soha nem gondoskodtak róluk ugy, hogy bizonyos fokú anyagi erőhöz tudtak volna jutni. Mindig csak napról-napra élt és most igy teljesen legyöngülve, erkölcsi és anyagi ellentállóképességét teljesen elveszítve, találta a kommunizmus. Az a közalkalmazott a kenyérért reszketett akkor, amikor a kommunizmus alatt ott maradt az íróasztala mellett és ugy tett, mintha dolgoznék. Elismerem, hogy voltak megtévelyedett emberek közöttük, de hiszen megtévedt emberek a falun is voltak. Az tény, hogy a közalkalmazottak zöme kötelességét mindig becsületesen teljesítette és hogy tisztességes magyar emberek voltak. (Ugy van 1 Ugy van ! a baloldalon.) Ezeken tehát segíteni kell, mélyen t. uraim, Nem látunk semmi nyomot arra, hogy ezeknek sorsán csak erkölcsileg is segíteni tudnánk. Ha azt méltóztatnak mondani, hogy nincs anyagi erőnk, hogy segíthessünk a közalkalmazottak sorsán, akkor legalább erkölcsileg segítsük őket. Hallottunk-e egyetlen inditványt is, hogy a közalkalmazottaknak szolgálati pragmatikájuk legyen ? Még ma sincs a közalka mazottaknak szolgálati pragmatikájuk s ezek még ma is a főnöküktől, illetve a ministerek kényétőlkedvétől függenek, akiket akkor tehet ki a minister, amikor jól esik és a kinevezésnél is akkor mellőzhet, amikor akar. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : Ezt igen, de kitenni nem lehet. Virter László : Méltóztossék legalább erkölcsi fegyverekkel felruházni a közalkalmazottakat, biztosítani a tisztességes megélhetésüket, és akkor tessék tőlük a munkát megkövetelni. Az a politika, amelyet az igen t. kormány a közalkalmazottak kérdésében követ, célt tévesztett. Azt látom ugyanis, hogy ma azt a munkakört, amelyet ezelőtt egy ember töltött be, öten töltik be. Mi következik ebből ? Az, hogy egyik sem látja el tisztességesen a munkát. Itt tehát radikális megoldásra van szükség. Tessék elbocsátani azokat a közalkalmazottakat, akikre nincs szükség . . . Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : Ebből megint baj lesz í Virter László : ... még pedig mgy, hogy azért gondoskodni lehet a jövőjükről, hiszen pl. részvénytársaságoknál vagy magánvállalatoknál az állam elhelyezheti őket, ahol azután a közalkalmazottak érvényt tudnak szerezni a keresztény kurzusnak is. Azokról a közalkalmazottakról pedig, akik az állam szolgálatában maradnak, méltóztassanak gondoskodni és őket az erkölcsi támogatásnak fegyvereivel is felruházni, (Ugy van ! a baloldalon. Zaj jobbfelől.) Gunda Jenő : Kenyeret is kell nekik adni, nemcsak jó szót ! Virter László : Nem tudom, hogy Gaal Gaszton t. képviselőtársam komolyan értette-e azt a fenyegetést, hogy : adieu főváros ! hogy a vidék el fog szakadni a fővárostól. Birtha József: Ezt már régen halljuk ! (Zaj.) Virter László : Megnyugtathatom, hogy ha komolyan is gondolta, de mi, budapesti polgárok ezt a fenyegetést csak üres puffogtatásnak tartjuk és attól egyáltalán nem félünk. (Ugy van! a baloldalon.) De nem tételezhetem fel, hogy erre komolyan gondolnak, mert hogyan lehet komoly szándéka valakinek az, hogy ae országot ma anarchiába kergesse ? Hogyan lehet elképzelni, hogy egy ország fej nélkül megélhet ? Hogy lehet elképzelni, hogy ez a kifosztott, szerencsétlen ország nélkülözni tudja azokat a nemzeti kincseket, azokat a kulturális kincseket, amelyek itt, ebben a fővárosban vannak felhalmozva? Ezt mi komolyan nem vesszük, hanem mikor azt látjuk, hogy mi a fővárosban minden idegszálunkkal azon törekszünk, hogy ezt a fővárost újra nemzetivé és kereszténnyé tegyük, inkább jöjjenek segítségünkre és ne elszakadással fenyegessenek, hanem inkább közeledéssel biztassanak. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Egész felszólalásomnak célja az volt, hogy azt a szakadékot, amelyet Gaal Gaszton t. képviselő ur próbált erővel kiásni, amennyire lehet, szerény tehetségemhez képest betemessem s hogy felhívjam a t. Nemzetgyűlést arra, hogy ne azt keressük, ami szétválaszt bennünket, hanem hogy ezután a sok megpróbáltatás után és sok szenvedés után lássuk be, hogy nincs semmi külömbség közöttünk, ' mindannyian porig alázott, szenvedő, szerencsétlen magyarok vagyunk. (Ugy van! -Ugy van! balfelől.) Még nem tudjuk, hogy a jövő méhe mit rejt magában. De az bizonyos, hogy annyira még nem vagyunk, hogy ölelés helyett elrúghassuk egymást. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bródy Ernő jegyző: Szücs Dezső. Szücs Dezső : T. Nemzegyülés ! Nem szándékozom a vitát elhúzni és mindjárt beszédem elején kijelentem, hogy örömmel fogadom őrgróf Pallavicini György t. képviselőtársamnak azt az indítványát, amely egy kilenctagú bizottság közbenjöttével a termésrendeletnek revízióját célozza. Nem mulaszthatom el azonban azt, hogy a Huszár Elemér t.. képviselőtársam által benyújtott indítvány tárgyalása során elhangzott néhány kijelentésre ne reflektáljak. Gaal Gaszton t. képviselőtársam beszédének egyik óriási nagy hibája az, hogy az egész beszéd