Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-81

A Nemzetgyűlés 81. ülése 1920 egyoldalú beállítású volt. (Ugy van ! Ugy van ! a hátoldalon.) A tisztviselői osztályt, a munkásosztályt a forradalom bűnbakjaként feltüntetni a jelen viszonyok között — szerintem — hazafiatlan dolog, mert az ilyen beállítás akadályozza meg a békés feljődésnek, a konszolidációnak munkáját. (Ugy van ! balfelől.) Ne feledjük el azt, bogy a tisztviselő- és munkásosztály ellenálló képességének csekélységét főkép pszichikai és gazdasági okok ma. gyarázzák meg. Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy ebben az országban évtizedeken keresztül a - magyar nemzeti társadalom lelkét megmételyező munka folyt és nagyon kevesen voltak azok, akik ennek a mételyező munkának az útját el akarták volna vágni. Bátran elmondhatjuk, hogy az utóbbi évtizedekben a magyar nemzeti társadalom lelki életének légkörében bizonyos lelki depresszió állott elő és ez a lelki depresszió egyformán megtalálható a magyar nemzeti társadalmat alkotó minden egyes rétegben. A materialista nézetnek uralomrajutása, illetve ennek a nézetnek megerősödése tapasztalható nemcsak a tisztviselőosztálynál, de a magyar nemzeti társadalmat alkotó más osztályoknál is. Sajnos, hogy az eszményiség az utolsó évtizedek alatt kezdett elhalványulni és a materialista világnézet kezdett diadalt ülni. Az általam előbb Emiltett lelki depresszió érintette a magyar nemzeti társadalmat alkotó rétegek között a gazdatársadalmat is. T. Nemzetgyűlés ! Ez az a pszichikai ok, amelyre beszédemben céloztam, t. i. a lelkekben az idealizmus elhalványulása folytán az az anyagias nézet kapott lábra, amely azután csökkentette a tisztviselői osztálynak, a munkásosztálynak, a gazdatársadalomnak, egyáltalában az egész magyar nemzeti társadalomnak ellenállóképességét. Ezzel kapcsolatban én csak azt a megjegyzést óhajtom tenni, hogyha mi ellenállóképességünket növelni akarjuk, akkor arra van szükség, amit Vass József t. képviselőtársam igy fejezett ki : a lelkek restaurációja. A másik ok, amely a tisztviselői és a munkásosztály ellenállóképességét csökkentette, szerény véleményem szerint gazdasági ok. Az ellenállóképesség mindig nagyobb, ha az egyes embernek, az egyénnek megvan a teljes, a tökéletes anyagi függetlensége, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az a tisztviselői, az a munkásosztály — merem állítani — nagyobb ellenállóképességet tanúsított volna a forradalom viharai között, ha jó anyagi helyzetben lett volna. (Ugy van ! balfelől.) Általában azoknak a társadalmi rétegeknek, az úgynevezett fizikai és szellemi proletariátusnak, amely napról-napra él, ha nincs jó anyagi helyzetben, ellenállóképessége csökken, sőt jöhet idő, amikor ellenállóképességét teljesen elveszti. Ne méltóztassék a gazdatársadalomnak rossz néven venni tőlem, ha azt mondom, hogy az a gazdatársadalom anyagilag nem bukott el. Én Örülök neki szivemből, lelkemből, de ezzel szemben állítom azt, hogy az a tisztviselői és munkásosztály pedig anyagilag elbukott. Nincs már elévi augusztus hó 9-én, hétfőn, 323 adogatni valója annak a tisztviselői karnak, annak a munkásosztálynak. Amit évtizedes fáradságos munkával összegyűjtött, a forradalom viharai között és az utána bekövetkezett nagy drágaság közepette az is tönkrement. Nem szabad tehát elfelednünk azt, hogy az a tisztviselői és az a munkásosztály anyagi eszközök híján csak csekély ellenállóképességet tudott tanúsítani és ez a másik oka annak, hogy e tisztviselői osztály, e munkásosztály között a forradalom viharaiban akadtak egyesek, akik ellenállóképességüket teljesen elvesztették. A Budapesti Hirlap tegnapi számában olvastam egy vezércikket, amely a »rongyosokról« szól. Ez a vezércikk engem rendkívül megragadott, megkapott. Említés van benne a németalföldi szabadságharcról, amely főképen a XVI. század második felében zajlott le. A németalföldi szabadságharc vezéregyéniségei megjelentek a kormányzó előtt és kérték sérelmeik orvoslását. A kormányzó mellett álló egyik tanácsnok azt a megjegyzést tette, hogy nem kell félni ezektől a kodlusoktól, akkor a zsarnoki iga alatt nyögő németalföldiek egy emlékpénzt akasztottak nyakukba, amelyen ez a felírás volt : »fidel au roi jusqu'à la besace«, hivek a királyhoz egészen a koldustarisznyáig. A magyar tisztviselői kar nem a koldustarisznyáig hű e hazához, ez a magyar tisztviselői kar hű a hazához még a koldustarisznyán túl is ... . Virter László: Ugy van, igaza van ! Szücs Dezső: ... ez a magyar tisztviselői kar hű a hazához haláláig. Ez a magyar tisztviselői kar bebizonyította fényesen már a múltban is, hogy a magyar államgépezetnek egyik olyan szerve, amely megérdemel minden megbecsülést, minden tiszteletet és minden áldozatot. Hogy vannak a tisztviselői karban — amint Gaal Gaszton t. képviselőtársam megjegyezte — olyanok, akik nem dolgoznak, azt én megengedem, Elvégre minden társadalmi osztályban vannak olyanok, akik nem tudnak vagy nem akarnak megfelelni hivatásuknak, kötelezettségeiknek. De általánosítani ezt .a dolgot nem lehet, nem szabad. Ne feledje el Gaal Gaszton t. képviselőtársam azt sem, hogy amikor az a hivatalnok ott benn dolgozik, akkor is a kenyérgondok gyötrik, és hivatalos munkája közben a kenyérért való küzdelem is apasztja, csökkenti erejét. En más megjegyzést teszek : a tisztviselői karban igenis vannak olyanok, akikben nincs meg a kellő szociális érzés, kellő szociális gondolkozás, akik igazában nem erőforrásai a magyar nemzeti fejlődésnek, hanem inkább gátjai és akadályai, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nézetem szerint azok a tisztviselők, akik szociális érzés, szociális gondolkodás hijján vannak, nem méltók arra, hogy abban a köztisztviselő karban helyet foglaljanak, mert azok nem•csak hogy a köztisztviselői karnak érdekeit nem tudják kellőleg megvédeni, hanem még a köztisztviselői karnak tekintélyét is aláássák. Gaal Gaszton t. képviselőtársamnak arra az egyoldalú beállítására, amellyel a tisztviselői és a 41*