Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-81

318 A Nemzetgyűlés 8'1. iâése 1920, Szabó József: Tehát a munkásnak négy hétig kell dolgoznia, ha azt akarja, hogy egy pár czipőrevalót megkeressen, mikor a múltban egy heti keresetéhői még 28 korona feleslege is megmaradt. Szabó István (sókorópátkai) kisgazda minister : De mennyit kap egy cipőkészitő ? Szabó József : Most egy munkás négy hétig dolgozik, mondom, hogy egy pár cipőt magának megszerezzen és amellett azt tapasztaljuk, hogy gyári munkások, nehéz fizikai munkások hétszámra a mindennapi kenyér nélkül vannak. T. Nemzetgyűlés! A vidéket járom ; legutóbb Diósgyőrön voltam. Annak a gyárnak a munkásai, akik ma a nemzettel szemben óriási feladatot végeznek el, bevezettek lakásukba, megmutatták háztartásukat és panaszkodtak, hogy már napok óta nincs egy falat kenyér, egy deka liszt a háznál és a gyermekek éheznek és legnagyobb nélkülözésnek vannak kitéve. A minister ur ezzel szemben azt mondja, — és az urak is sokan ezt vallják, — hogy »kérem, ha mi a gabonatermelést oly olcsóvá fogjuk tenni, hogy annak a gazdának nem lesz érdemes dolgoznia, akkor annak a veszélynek leszünk kitéve, hogy a paraszt, a kisgazda és nagygazda nem fog termelni búzát, gabonát.« Ez is szerencsétlen beállítás; mert ezzel szemben most azt fogja mondani pl. az a tanító, hogy »800 koronáért nem érdemes tanítani, mert én más utón még egyszer annyit tudok keresni« — vagy pedig azt mondja az az orvos, hogy azért a fizetésért nem érdemes betegeket kezelni, mert én más utón, mondjuk, lánckereskedelemmel, vagy máskép többet kereshetnék, vagy pl. az ipari munkások, a vasutasok, a postások mind azt mondhatnák, hogy evvel nekem foglalkoznom nem érdemes, mert más foglalkozásban többet keresek. (Egy hang a baloldalon : Mért nem dolgoznak többet?) Nagyon szívesen dolgoznának hosszabb ideig is, ha munkaalkalmuk lenne. Sajnos, nincs munkaalkalmuk, és így, ha akarnának, sem tudnának tovább dolgozni. De ha a kormány ennyire lokális szempontból nézni is a rendeletek kiadását és ennyire ügyel a vidéki lakosság érdekeire, akkor ebből a szempontból is meg kell változtatni a rendeletet, mert Budapesten ma nagy számmal vannak vidéki lakósok, Nagy számmal özönlöttek a fővárosba a vidéki földművesek és földmunkások testvérei, akik ma itt élnek és akiknek lehetetlen helyzetén segíteni kell. A gabonarendeletet a kormánynak feltétlenül meg kell változtatnia. Hogy megváltoztatja-e vagy sem, az a kormányon múlik. Én a magam részéről, mint annak idején kijelentettem, ettől teszem függővé, hogy a kormány további munkálkodását bizalommal nézhetem-e, mert nem vagyok hajlandó vállalni a felelősséget azért, amit ez a gabonarendelet ki fog váltani. De ugy látszik, hogy tényleg meg is \ élévi augusztus hó 9-én, hétfőn, toztatja a kormány ezt a rendeletet. Mert legalább is furcsálom azt az álláspontot, amely a Nemzetgyűlésen egy héttel ezelőtt megnyilatkozott. Én indítványt tettem ós kértem a Nemzetgyűlést, hogy fogadja el tárgyalás alapjául az én indítványomat. Akkor a Nemzetgyűlés azt elvetette. Másnap Huszár Elemér t. képviselőtársam ugyanezt az indítványt megtette, csak azzal a különbséggel, hogy ő nem konkretizálta ugy, mint én, hogy mikép akarja a rendeletet megváltoztatni. Akkor a Nemzetgyűlés egyhangúlag elfogadta az ő indítványát. Közben küldöttségek jelentek meg a ministereknél és a ministerelnök ur is, a közélelmezésügyi minister ur is olyan nyilatkozatot tett, hogy igenis, ezt a kérdést tárgyalás alá fogják venni és a rendeletet meg fogják változtatni ugy, amint az a közérdekének megfelel. Mindezek a megnyilatkozások azt bizonyították, hogy igenis, a gabonarendelet nem jó, azt meg kell változtatni. A magam részéről örülök, hogy ez az indítvány tárgyalás alá kerül. Én is ezt akartam. Csak azt sajnálom — és itt történt hiba a képviselő urak részéről — hogy az én indítványomnál csak azt az egyet méltóztattak észrevenni, hogy a gabonaárakat le kell szorítani, pedig az én indítványomban nemcsak erről volt szó, hanem ott volt az is, hogy le kell szorítani a betakarítási költségeket is, és ott volt egyéb is. De Gaal G-aszton képviselő urnák és általában a képviselő urak nagy részének figyelme csak arra terjedt ki, ami nekik nem volt kellemes, ami — talán ugy mondjam — az én

r indítványomban nem volt

#

jó. Én is csak azt céloztam indítványommal, hogy ez a kérdés ide kerüljön tárgyalásra és végeredményben az az óhajom, hogy ez a gabonarendelet ugy változtassák meg, hogy a szegény emberek, akik máról-holnapra élnék, akiknek nincs módjukban saját földjükön megszerezni napi szükségletüket, szintén hozzájuthassanak a mindennapi kenyérhez. Ez az én kívánságom és épen ezért a magam részéről elfogadom őrgróf Pallavicini képviselőtársamnak azt a javaslatát, hogy válasszon a Nemzetgyűlés 9 tagú bizottságot, amely bizottságnak tétessék feladatává, hogy ezt a rendeletet ilyen szempontok szerint változtassa meg. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Ki következik szólásra? Bródy Ernő jegyző: Budaváry László! Budaváry László : T. Nemzetgyűlés ! Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy a , gabonaés lisztárak leszállítására vonatkozó rendelet ügyében én is néhány szót szóljak. Ezen felszólalásra — mint az előző felszólalókat is — főkép Gaal Gaszton igen t. képviselőtársam egynémely beállítása késztet engem, amely a társadalom legszélesebb rétegeiben a legélesebb kritikát váltotta ki. Gaal Gaszton t. képviselőtársam azt mondotta, hogy nemcsak a tisztviselők és nemcsak