Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-81

A Nemzetgyűlés 81. ülése 1920, Tehát ne méltóztassék keresni, hogy melyik társadalmi osztály hozta meg a

/ legnagyobb áldozatot a nemzettel szemben. Én azt hiszem, hogy minden keresztény dolgozóember áldozatot hozott addig a mértékig, ameddig ehhez ereje és képessége volt. Es most, amennyiben az áldozatot meghoztuk, kötelességünk módot keresni arra, hogy a jövőben még nagyobb odaadással, még nagyobb erővel meg is mentsük e nemzetet, hogy legyen ereje és kitartása a bekövetkező támadásokkal szembeszállni és szembehelyezkedni. (Ugy van! bal felölj Gaal Graszton képviselőtársam rosszul, legalább szerintem nagyon rosszul állítja be a dolgot, midőn a kommunizmus okait ott keresi, hogy a kormány annak idején a gabonát elrekvirálta a gazdáktól. T. Nemzetgyűlés, nemcsak Magyarországon rekviráltak. E beállítás szerint mindenhol kommunizmusnak kellett volna lennie, mert mindenhol rekviráltak a háború alatt, nemcsak Magyarországon. De áldozatként beállítani azt, hogy a gazdáktól elrekvirálták a gabonát, mintha tőlünk városi lakosságtól nem rekviráltak volna semmit : ez sem felel meg a valóságnak; mert bizony akkor, amikor a háború kitört, nem kérdezték azt a • családanyát, hogyha férjét elrekvirálják és elviszik a harctérre, van-e ez ellen kifogása, tetszik-e ez neki, vagy nem. Rekviráltak az országban nemcsak gabonát, hanem életet is, mindent, amije a lakosságnak volt. Nekünk városi lakosságnak csak az egészségünk és az életünk volt, ezt adtuk a haza oltárára, ezt rekvirálták el tőlünk. (Ugy van! balfelől.) Végeredményben, hogy a rendeletet vissza kell-e vonni vagy nem, meg kell-e változtatni vagy nem, az, t. Nemzetgyűlés, nem keresztényszocialista kérdés, az országérdek. Mert nemcsak mi mondjuk és nemcsak néhány szocialista képviselő mondja, hogy vissza kell vonni, . . .* Gunda Jenő: Maguk a gazdák! Szabó József : ... hanem a gazdák, a gazdatársadalom nagy része, gazdák jelenlévő képviselői is nagyszámban követelték, kérték e rendelet visszavonását. De nagyon ügyetlen volna ezt ugy beállítani, hogy e rendeletet nem szabad visszavonni csak azért, mert Szabó József képviselő kérte és pláne azért, mert 40 tagú deputáció jelentkezik a ministernél és a ministerelnöknél. T. Nemzetgyűlés! Taktikai szempontból is és a kedélyek felkorbácsolása szempontjából is nagyon vigyázni kellene, hogy az ilyen kijelentések meg ne történjenek, mert ez nem egyéb, mint egyszerűen provokálása azon tömegeknek,... Gunda Jenő: Uszítás! Szabó József : ... amelyek a gabonarendelet következményeitől félnek. Vigyázni kell,t. Nemzetgyűlés, az ilyen kijelentésekre és nem kell provokálni a tömegeket, hogy mozduljanak meg ; hanem sokkal okosabb elfogadni azt a 40—50 tagú deputációt, amely annak a „nagy tömegnek évi augusztus hó 9-én, hétfőn. 317 a nevében beszél, amelynek az utasításait várja és amely megbizta, hogy őket képviseljék. Tehát én visszautasítom G-aal G-aszton képviselő ur e beállítását is, mintha mi keresztény szocialisták valahonnan 40 embert összeszedtünk volna és ezeket küldtük volna a minister úrhoz. Az a 40—50 ember, akik deputációban megjelentek, 52 szakszervezetnek a vezetői voltak és 300.000 ember nevében jelentek meg a ministérnél és kérték a gabonarendelet megváltoztatását. A képviselőtársaim részéről többen azt mondották, hogy minden rendben van, de tessék a csizmát olcsóbbá tenni, majd ha a csizma is olcsóbb lesz, olcsóbb lesz a gabona is. (Mozgás jobb felől.) Ezt se méltóztassék így beállítani, mert nem szerencsés beállítás ; mert amikor a tisztviselői kar, a munkásosztály, az ellátatlanok százezrei kenyeret kérnek, akkor ne tessék szemrehányást tenni nekik, hogy drága a csizma és a cipő; mert ez a tisztviselői kar, nincstelen munkásosztály épugy szenvedi a drága csizma és cipő árát, mint a gazdatársadalom. Szijj Bálint: A gazdának hóban-sárban ki kell menni. Szabó József: Tehát nem tartom célszerűnek, hogy a nincstelenek rovására irjuk azt, hogy drága a csizma és drága a ruha, mivel az a nincstelen épugy szenvedi azt a drágaságot. De azért, mert drága a cipő, csizma és a ruha, ne tegyük azt, hogy a kenyér is legyen olyan drága, hogy azt ne tudják maguknak biztosítani. Huszár Elemér : ' De a termelést sem lehet improduktívvá tenni. Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Az egyik, közbeszóló képviselő ur, Szalánczy József azt mondotta — és ez a felfogás másoknál is megnyilatkozott, — hogy aki dolgozik, £IZ EL munkás nem éhezik; de aki nem dolgozik, az éhezik. Ez helyes volna, hogyha azok számára, akik dolgoznak, biztosítva volna a kenyér, igy nem is volna szavunk a gabonarendelet ellen. De az a valóság, hogy azok részére sincs biztosítva a mindennapi kenyér és azok sem tudják beszerezni a jelenlegi munkabérük mellett azt a mindennapi kenyerüket, amely nekik szükséges, akik dolgoznak. A munkabér egyáltalában nem áll arányban sem a gabonaárakkal, sem a csizma árával, sem semmiféle életszükségleti cikk árával. Mert, amig a munkabér körülbelül tízszeresére emelkedett, ezzel szemben a megélhetéshez szükséges cikkek ára a százszorosára, sőt az ezerszeresére emelkedett. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy ha békében egy munkásnak, akinek a heti bére 40 korona volt, 12 koronáért vásárolt egy csizmát, még mindig 28 koronája maradt feleslegben. Ma a munkásnak 300 korona heti fizetése van, ugyanakkor egy csizma 1200 korona. Szijj Bálint: Mi ugy vagyunk értesülve, hogy óránként 10—20 koronát kap.