Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-81
316 A Nemzetgyűlés 81. ülése 1920, 7*2 százalékos kamatot, hanem kevesebb összeg után. f Én magam is szükségesnek tartom a gabonarendelet módosítását és hozzájárulok ahhoz az indítványhoz, hogy egy kilenctagú bizottság foglalkozzék ezzel. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Bródy Ernő jegyző: Szabó József! Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk !) Amikor a gabonarendelet megváltoztatását célzó indítványomat beadtam, engem csak az a szempont vezetett, hogy az ellátatlanok részére hozzáférhetővé tegyem a mindennapi kenyeret. Nem is gondoltam arra, hogy ez az indítvány ilyen széleskörű vitát fog maga után vonni, de semmiesetre sem gondoltam arra, hogy akadnak képviselőtársaim, akik egy meg nem történt támadás kivédése címén más társadalmi osztályokat fognak megtámadni. Gaal Gaszton képviselőtársam velem szemben a gazdatársadalmat vette védelmébe és visszautasított olyan támadásokat, amelyeket én egyáltalában nem intéztem, nem pedig azért, mert magam is ugy éreztem, hogy a gazdatársalom érdekeit össze kell egyeztetni a fogyasztótársadalom érdekeivel és mind a kettőt ki kell elégíteni. Azért én visszautasítom Gaal Gasztonnak azt a támadását vagy azt a leckéztetését, amelyben engem részesített, amikor ugy állította be a dolgot, mintha én azt mondtam volna, hogy a gazdatársadalom* hozzon már egyszer áldozatot. A napló fényesen bizonyítja, hogy én azt mondottam : hozza meg a gazdatársadalom még egyszer ezt az; áldozatot és ezért az egész magyar társadalom csak hálás lesz a gazdatársadalomnak. Azt hiszem, mindjárt egészen más jelentőséget ad ennek a mondatnak az a i két szó, ha én r azt mondom, hogy hozza meg »még egyszer«. Én is abban a tudatban tettem meg ezt a kijelentést, hogy igenis a gazdatársadalom a háború egész tartama alatt óriási áldozatot hozott a nemzettel szemben, azért kívántam azonban most, hozza meg még egyszer ezt az áldozatot. Szijj Bálint: Jövőre megint ezt mondják: még egyszer! (Ugy van! jobb felöl.) Szabó József : T. Nemzetgyűlés! Ha; kell, akkor megint annak kell még egyszer áldozatot hozni, aki erre képes. Egy másik kijelentését is vissza kell utasítanom Gaal Gaszton képviselőtársamnak, aki azt mondotta, hogy én ugy állítottam be a kérdést, hogy ha nekem 10.000 holdam volna, akkor szívesen lennék agrárista. A gyorsírók a következőképen vették ebbeli kijelentésemet (olVassa) : »Ne méltóztassanak tőlem kívánni, hogy ón is azt mondjam, hogy a gazdatársadalom érdekeit képviselem, hogy én is agrárista vagyok. Ezt nem pondhatom. Szívesen tenném, ha néhány 10.000 hold földem volna ; szívesen beszélnék az agrárérdekekről. Azonban ezt nem tehetem, de ha tehetném, akkor is azt mondanám, hogy a évi augusztus hó 9-én, hétfőn. nemzet minden érdeknél előbbre való és most a nemzet érdeke parancsolja ezt.« T. Nemzetgyűlés! Nem szabad megtenni senkinek sem azt, hogy egy mondatnak csak az egyik felét mondja el, amit tendenciózusan ugy állit be, hogy ón is arra vállalkoznám, hogyha ezer holdakkal rendelkezném, akkor lemondanék arról az elvi álláspontról, amelyet e pillanatban képviselek és annak idején is képviseltem. T. Nemzetgyűlés! Én nem tartom célszerűnek és helyénvalónak, hogy most arról vitatkozzunk és azt keressük, hogy melyik társadalmi osztály mennyi áldozatot hozott. Nem célszerű erről vitatkozni; mert ha keressük, végeredményben tényleg kik hozták meg a legnagyobb áldozatot az országgal szemben, akkor ne azt nézzük, hogy kik mennyit adtak, hanem azt nézzük, kiknek mennyije maradt, kiknek mije van. (Igaz! Ugy van! bal felől.) Ha ezt nézzük, arra a megGyőződésre jövünk, hogy az a szegény tisztviselőkar, amelyet Gaal Gaszton képviselőtársam azon a címen, hogy egy másik támadást kivédjen, egész indokolatlan és alaptalan támadásban részesített, mindenét feláldozta, mert nincs ma meg semmije és nincs betevő falatja sem. (Ugy van! Ugy van! halfelöl.) Usetty Ferenc : Jöjjön el velünk, majd elvezetjük oda, ahol megláthatja. Szabó József : Arról beszélni, hogy a tisztviselői kar nem tartotta meg a hűségesküjét : arról beszélni, hogy Budapest és a városok lakossága a kommunizmusnak és a vörös diktatúrának szolgálattevő alanyai voltak, nagyon helytelen, mert először nem áll kijelentés, másodszor pedig, —• ha keresnénk, talán meg kellene keresni ennek az indító okait is és arra a megGyőződésre jutnánk, hogy bizony azok a szegény tisztviselők, azok a munkások, azok a városi lakosok mindennap ki voltak téve annak, hogy kibojkottálják őket a műhelyből, irodából, megvonják tőlük a mindennapi kenyeret, elvonják tőlük a kenyérjegyet és az élelmezési jegyet, tehát a legnagyobb nincstelenségnek lettek volna kitéve. Nyakukon volt a házbizalmi, amilyet a falu nem ismert, a műhely- és irodabizalmi, aki terrorizálta és kényszeritette őket, hogy a szakszervezetekbe belépjenek, mert ha nem lépnek be, akkor a legnagyobbfoku nincstelenségnek, nélkülözéseknek teszik ki családjukat. ( Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Azt hiszem, hogyha az az egyéni terror, amely itt megnyilatkozott, ott is megnyilatkozott volna, egész máskép lett volna a helyzet ott is. (FélJciáltásoJc jobb felöl: Megvolt!) Hogy ott is megvolt a terror, ezt is aláírom. De ennek is megvolt a következménye, mert minden községben, faluban megvolt a direktórium, megvoltak a munkás- és katonatanácsok, tehát mikor a terror velük szemben fellépett, kénytelenek voltak ők is a terrornak engedni.
