Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-81

A Nemzetgyűlés 81. ülése 19.20. oda gabonáját, épugy meg kellene mutatnia a másik irányban is az akaratát, hogy ott is bizonyos méltányosságot gyakoroljanak, hogy necsak azt érezze az egyik fél, hogy mindent ő adjon, a másik^ pedig mindenből csak hasznot húzzon. Éppen ilyen kérdés az is, hogy abból a gabonából, melyet a közellátás céljaira összegyűjtenek, egészen helyesen az ipari munkássig is kedvezményes áron kapja meg a fejadagját. Ennek a kérdésnek kiélezése, szembeállítása itt a parlamentben, ahol majdnem mindig azt látjuk, hogy a falu és a város áll szemben, nem fedi a valóságot. A köztudatba szinte belemegy az, hogy a város és a falu gyűlöli egymást. Én nem tapasztaltam ezt. Akárhányszor künn jártam a vidéken, ott gyűlöletet nem láttam, csak elkeseredést amiatt, hogy nem jutnak semmihez. Ez az elkeseredés van meg a városi munkásságnál is, de nem gyűlölet, mert ő sem tud hozzájutni ahhoz, hogy legalább kenyeret adjon gyermekének, hogy az jól lakjék. Ez a két elkeseredés nem, zárja ki azt, hogy összetalálkozzanak, sőt azt gondolom, hogy e tekintetben a gyáripar részéről is bizonyos közeledés mutatkoznék, hogy amikor munkásai részére igénybe veszik az olcsó gabonát, ennek fejében az általa termelt iparcikkeknek nagy részét, vagy legalább bizonyos kontingensét felajánlja arra, hogy viszont azt is kedvezményes áron kapja meg az a gazdaközönség, akkor ott többé nem volna elkeseredés, gyűlölet épen nem, hanem volna megértés, együttmunkálkodás és ennek eredménye lenne a mi közgazdasági életünk fellendülése. Fel kell még arra is hivnom a Nemzetgyűlés figyelmét, hogy ezek a kérdések, amelyek a gabonánál felmerülnek, amelyek ma az egész vidéket és az egész fővárost is izgatottságban tartják, voltaképen mesterségesen vannak előkészítve, mert annyit hallanak jobbra-balra és annyit hallják minden oldalról a felcsigázott igényeket, hogy azt hiszik, itt,rettenetes sérelem esett mind a két oldalon. Én szeretném, ha inkább ebben az irányban hatnánk közre, ha ebben az irányban világosítanék fel mind a két részt, hogy itt lehetőségekről van szó és ezeknek a lehetőségeknek keretén belül mind a két résznél megvan a jóakarat és megvan az előzékenység. Magának az Áruforgalminak az intézménye, mint olyan, nem vált be. Én azt hiszem, ha a kormány erélyesen kezébe venné a dolgot és katonai mintára szigorúan a közigazgatás utján hajtaná végre az összegyűjtést, nagyon hatalmas megtakarítást érne el. Amint el lehet rendelni, hogy katonaállitásnál a község vigye be a járás székhelyére az összes állitandókat ; amint el lehet rendelni, hogy viszont a főszolgabíró vitesse tovább azokat, akiket szükséges, a megye székhelyére : azt hiszem, az anyagi felelősség kimondása mellett minden község elöljárósága ép olyan pontosan, vagy talán még pontosabban, évi augusztus hó 9-én, hétfőn. 315 összegyűjtené a gabonát, mint az Áruforgalmi, és akkor ki lehetne mondani, hogy a község pedig erre és erre a napra köteles a főbiró által megjelölt magtárba bevinni a gabonát, a főbiró jelentene az alispánnak és az alispán az egész megyéről tiszta képet tudna adni, hogy mennyi gabona áll rendelkezésre, mennyi szükséges a fejkvóta szerint a megyei szükségletre, mennyi áll a központ rendelkezésére, egyenesen oda dirigálnák a gabonát, ahol szükség van rá, ott őröltetnék meg és ott osztanák ki. Azt hiszem, a közigazgatásnak ez a megbízatása nem okozna nehézségeket, mert abból a költségből, amelyet az Áruforgalmi felszámit, teliének arra, sokkal olcsóbban, amellett sokkal nagyobb mértékben azoknak jutalmazására, akiket ott esetleg be kell állítani, mint segédmunkaerőket. Hozzáteszem még azt is, hogy épen az Áruforgalmival kapcsolatban, amikor itt a Nemzetgyűlésen folytonosan hangok hallatszanak a tisztviselői fizetések rendezéséről, igen erős tápot, igen erős izgató körülményt lát maga előtt a tisztviselői kar abban, hogy az Áruforgalminál 36.000 korona fizetésen alul nincs szerződtetve tisztviselő. Ezenkívül az az Áruforgalmi tisztviselő kap napidíjakat, kap fuvardíjakat és jóformán alig dolgozik. Ha ezzel szemben ma egy állami tisztviselő megnézi azt, hogy ő mennyit dolgozik és mit kap érte, akkor nem látja meg azt az igazságszolgáltatást, azt az elismerést, amelyet joggal megkövetel. Ha tehát egyik oldalon tudunk újonnan alkalmazott és ad hoc felvett embereknek 36.000 koronákat fizetni és még napidíjakat is adni, akkor ctZ 9JZ állami tisztviselő, aki talán ép olyan fontos vagy talán még sokkal fontosabb munkát végez bizonyos körben, ezzel szemben bizony elégedetlen lesz. Ha tehát a közigazgatást biznók meg ezen a részen is a teendőkkel, nem állana fenn ez -a rikító ellentét az Áruforgalmi alkalmazottai és a közalkalmazottak között, hanem azt látná az a közalkalmazott, hogy az állam tényleg gazdaságosan bánik a pénzzel. Yégül még csak arra kívánok megjegyzést tenni, hogy az őrlésre métermázsánként felvett 65 korona abban az esetben, ha esetleg kevesebb lesz a beszolgáltatás, mint 3.100.000 métermázsa, 75 vagy 85 koronára emelkedik. Én azt hiszem, hogy az állam a gőzmalmokkal szemben is élhetne azzal a jogával, amellyel él a gazdálkodókkal szemben, hogy ezeket is bizonyos teljesítményre kötelezhetné. De még ha fel is emelkedik az őrlés díja 65 koronáról 75 és 85 koronára azáltal, hogy nem őrlik meg a központi malomban a teljes mennyiséget, az a huszkoronás differencia, amely így méter mázsánként az őrlésnél előáll, nagyon is megtérül azáltal, hogy nem 3,100.000 métermázsáért kell fizetni, hanem esetleg csak 1,400.000 métermázsáért, mert nagy különbséget tesz az ki, ha nem 1*5 milliárd után fizetünk 40*