Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-81

A Nemzetgyűlés 81. ülése 1920, Ne felejtse el a falu népe, hogy 1848-ban a főváros népe szabadította fel. Nem akarok beszélni a fővárosnak arról az érdeméről, amely ma egy éve lefolyt itt mindnyájunk szeme láttára. Hagy az utolsó évtizedben a fővárosra egy idegen máz tapadt, és hogy bizonyos mértékben eltávolodott a nemzeti lélektől, annak kétségtelen oka, hogy a múlt időkből kikerülő politikai vezérek közömbösek voltak és általában érzéktelenséget tanusitottak egy nagy kérdés, az u. n. zsidókérdés tekintetében. Ez volt az oka annak, hogy a főváros és a falu közt olyan tátongó ür keletkezett, olyan komplikáció keletkezett, és az, hogy a főváros népe a múlt időkben nem hallathatta a szavát. Mi, fővárosi képviselők, kivétel nélkül a falu és város közti ellentétek elsimitásán akarunk fáradozni ; mi keresztényszocialista képviselők senki ellen nem izgatunk, mi ebben az országban minden dolgozó polgárnak munkája arányában becsületes életet és boldogulást akarunk és kérünk. (Elénk helyeslés.) Segitsük egymást, szeressük egymást, távolítsuk el az ellentéteket, melyek köztünk vannak, mert ne felejtsük el, hogy csak az ipar és kereskedelem fejlesztése teszi a főváros lakosságát oly mértékben fogyasztóképessé, hogy megfizethesse a hus és gabona árát. Ez tehát elsőrendű érdeke a mezőgazdaságnak. Csak az ipar és a kereskedelem fejlesztése lesz képes munkával ellátni a munkátlanok százezreit, és ez lesz képes azután a mi pénzügyünket ugy rendbehozni, hogy meglesz az az alap, amelyen biztosan állunk, ellenkező esetben a falu népe és a város népe, a mezőgazdaság, az ipar mind tönkremegy, egymást fogja megfojtani. (Ugy van! a baloldalon.) A nehéz időkben az egység, az összetartás fog nekünk erőt és boldogulást hozni. A veszélyek ideje még nem múlt el, t. Nemzetgyűlés, nekünk összetartásra van szükségünk. Hogy mennyire szükségünk van reá, méltóztassék megengedni, hogy erre rézve felolVassam azt a felhívást, amelyet Mohács és környéke munkássága bocsátott ki (olVassa) : »Munkások! Testvérek! Ébredjetek közönyösségetekből, mert itt járnak közöttünk annak a véreskezű társaságnak hitvány bérencei, akik odaát tíz hónapos uralmuk alatt a munkásság tízezreit küldték egy jobb hazába, bitófák és szuronyok által. Itt ácsolják közöttünk a bitót az Ébredők ; túl a demarkáción Horthyék tartják készen a kötelet. Embervért akarnak inni, akasztani, gyilkolni, börtönözni, internálni, nőket megbecsteleniteni, férfiakat férfiasságuktól megfosztani, szerbet és zsidót kikergetni. Ugyanazt akarják, ami odaát már tíz hónap óta folyik. Ezek a hitvány bérencei az embervértől megkótyagosodott hatalomnak, minket, munkásokat, hazaárulóknak neveznek. A testvérgyilkosság gyalázatos pecsétjét, amit a művelt nemzetek homlokukra nyomtak, szeretnék miránk átruházni. Ezek beszélnek hazaárulásról, akik azt 1914-ben csúfosan NEMZETGYŰLÉSI KAPLÖ. 1920—1921. — IV. KÖTET. évi augusztus hó 9-én, hétfőn, 313 eljátszották. A háború alatt pedig a száz holdak megmunkáltatása címén idehaza lógtak. Kik szereztek milliókat ? Mink-e vagy ők? Kik veszítették el karjaikat, lábaikat, egészségüket és kevés holmijaikat: mink-e vagy ők? Kiknek az özvegyei és árvái járnak rongyokban és éheznek? Nem-e a hazátlan bitangé, a munkásé ? Kiknek a családját küldtetek legelni : Nem-e a mienket? Kik szenvedték keresztül a pokol minden kínját ? Kik harcoltak a frontokon? Nem-e a hazátlanok? Hitvány népség, testvérgyilkos banda, ha a haza megmentése rajtatok állt volna, nem lenne abból ma már egy porszem se. Azt mondjátok, szerbbarátok vagyunk; ebben igazatok van, mi minden tisztességes embernek barátai vagyunk, még ha más nyelven is beszél az. A szerbeknek még tudomásunk szerint nem tapad magyar munkás- vagy zsidóvér a kezeikhez. Nincs bitójuk, Orgoványuk, Siófokjuk, Palace-pincéjük. Nyugodtan hajthatja le fejét a napi fáradság után pihenőre mindenki, még ti is, hitvány bérencek, mert nem kell félni, hogy éjnek idején el fogják hurcolni a Héjjasok és Prónaiak. Tehát ezért és még sok másért szeretjük is őket. Barátkoznátok ti is szivesen, csakhogy a szerbeknek gazemberek, testvérgyilkosok vagy azok bérencei nem kellenek. Munkások ! Testvérek ! Embervórtől megittasult* bestiák, a keresztény kurzus lovagjai, ide akarnak jönni, hogy az ötéves háborúból hazakerült roncs testeinket bitó cégérévé tehessék, hogy vérünket a kutyák nyalják az utca porából, hogy még többen sirassák kenyérkeresőjüket . . . (Mozgás.) Budaváry László: Ez a zsidó nemzetközi szociáldemokrácia ! Usetty Ferenc : ... »hogy több legyen az özvegy és árva. Hogy páriává sülyesszenek, emberi mivoltunkból kivetkőztethessenek, vak eszközeivé tehessenek a grófi és papi osztályuralomnak, vagy örökös bolygói legyünk e sártekének. Munkások ! Testvérek ! Tudjátok meg, hogy ezek a dicső hazafiak nekünk a legnagyobb ellenségeink. Ezek a mi zsírunkon akarnak élni, .a mi vérünkön keresztül akarnak jó hivatalokat szerezni. Kilátásba van már helyezve nekik a főispáni, alispáni állás, kisgazdapárti képviselőség, stb. Mi munkások igazunk -tudatában odakiáltjuk ennek a véreskezű bandának, hogy maradjatok ott, minket nem kell felszabadítani!« (Nagy zaj. Felkiáltások balfelöl : Rettenetes.) Dinits Vidor: Zsidó-uszítás! (Zaj.) Berki Gyula: Ezt néhány baranyai csirkefogó csinálja. Szabó István (sokorőpátkai) kisgazdaminister : Dehogy csirkefogók ! Zsidók ! (Zaj.) Usetty Ferenc (tovább olVassa) : . . . »Azok a derék Ébredők pedig, akik azt szeretnék, hogy 40