Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-80

A Nemzetgyűlés 80. ülése 1920. é' több izben is kaptak benzint és már két bét óta vigan csépelnek és a markukba nevetve halásszák el a keresztény kisgazda géptulajdonos elől ugy az erkölcsi előnyt, mint az anyagi hasznot a keresztény kurzus nagyobb dicsőségére. Azért írtam meg ezeket, hogy amennyiben módodban áll, a többi képviselőkkel egyetemben segítsetek az ilyen ferde dolgokon. Engem annyira bosszant, hogy már hirlapilag akartam ezt az ügyet szellőztetni.« T. Nemzetgyűlés! Ez az ügy nem egymagában álló eset. Méltóztatnak tudni, hogy a közélelmezésügyi ministerium a burgonyának szabadforgalmát engedélyezte két vármegyének, Szabolcs és Szatmár megyének kivételével, bizonyára azért, mert ebben a két vármegyében termelnek legtöbbet és ebből a két vármegyéből akarja ellátni az ellátatlanok szükségét. Méltóztatnak tudni, -hogy Szabolcs vármegyéből sok ezer vagon burgonya került fel az ország minden részébe. Aki a burgonya-főbizományos Szabolcs megyében, annak minden bizonnyal kell hogy aránylag nagy haszna, óriási jövedelme legyen. Hiszen tudok rá esetet, hogy a legutóbb, amikor Szabolcsból szállítottak fel burgonyát, egyesek, akik bizony vajmi keveset avatkoztak bele a munkába, nagyon szép eredményhez jutottak a tiszteletdíjakat illetőleg, ezreket és ezreket kaptak és szedtek össze és így történt az, hogy az 1 K 50 fillérbe kerülő burgonyáért, mire Budapestre érkezett,, 5 koronát, sőt még ennél is többet kellett fizetnie a budapesti vevőközönségnek. A burgonya-főbizományosnak tehát igen szép jövedelme van, ezrei vannak Szabolcs vármegyéből abból, hogy ő tartja a kezében ezt a nagy üzletet. Minden bizonnyal kíváncsiak méltóztatnak lenni arra, hogy kicsoda ^Szabolcs vármegyében a krumpli-főbizományos. Erre vonatkozóan, mélyen t. Nemzetgyűlés, ismét csak a Szabolcs vármegyéből hozzám érkezett panasziratot olvasom fel, mely a következőképen szól (olVassa) : »Mint általános szóbeszédet említem meg, hogy a zsidónak még soha olyan jó dolga nem volt, mint a keresztény kurzus idején, mert soha annyi ügyet kedvezően nem intéztek el a javukra és minden fontosabb helyen ott vannak ma is az igazi keresztények megbotránkoztatására. Pl. Kisvárdán Milhoffer krumplifőbizományos zsidó ember. Ezt nyíltan és dühösen tárgyalja a keresztény nép és kérdi egymástól, hogy tud-e erről a közélelmezésügyi minister. De, hogy az adatokat betetőzzem, ezek a dolgok nem magukban álló események, szólnom kell arról is s akik ezeket meglátják és ezen dolgokban orvoslást kérnek, akkor, amikor mindenütt keresztény kurzusról beszélünk és azt mondjuk, hogy intézményesen kellene megoldani ezt a kérdést, azok, akik ezt a dolgot eléje merik állítani, akik erről szólni merészkednek, azok megvetés tárgyai Szabolcsban, azokat lehurrogják és feljelentik az illetékes hatóságoknál. Erre vonatkozólag szóljon ismét n augusztus hó 7-én, szombaton. 303 az a levél, melynek egy részét fel fogom olvasni és amely ugyanattól ered, akit az imént idéztem (olVassa) : »Egyébképen keresztény szereplésemért a zsidók a keresztények nevében feljelentettek hazug dolgokkal az érseknél. Nyírkárászban a római katholikus esperes, tanító, görög katholikus lelkész, református lelkész a keresztény párt emberei vannak feljelentve hatóságaik előtt. Ez a mi jutalmunk.« Azt mondtam beszédem elején, hogy bocsánatot kérek, hogy ezen kicsinyesnek látszó dolgokkal hozakodom legelőször a Nemzetgyűlés elé. Talán méltóztatnak látni, hogy nem annyira kicsinyes ügy ez, hanem közügy és azért kellett ezzel a kérdéssel idejönnöm. Most, amikor a keresztény kurzus él, amikor arról van szó, hogy a keresztény kisgazdatársadalom érdekében egyáltalában semmi lépés nem történik, ha történik is, nagyon ritkán és hátrányosan történik. Akkor, amikor az ellenkező oldalon fehér terrorról, zsidóüldözésről beszélnek, látjuk, hogy igen szépen uralkodik a régi rendszer, az a régi rend3zer, melynek árnyékában meglapul és meghúzódik az a szellem, az a seft-szellem, mely a haszon érdekeit tartotta mindig szem előtt. Sajnos dolog, hogy Szabolcs vármegyében ezek előfordulnak. Nem irom én ezt elsősorban a zsidó leleményesség előnyére. Bűnös itt a mi közigazgatásunk, bűnös itt a mi régi rendszerünk, melyen változtatni ma nem lehet vagy talán nem is akarnak. Régi embereink ülnek ott, akik ezt a dolgot csinálják. Ezek az emberek igen jól megvannak mai helyzetükben és ezen változtatni egyáltalában nem hajlandók. Épen ezért én ennek a rend szernek irom inkább a rovására, hogy még ma is Szabolcsban az egyetlenegy hatósági benzinkiárusitás joga zsidó ember kezében van. Szűcs Dezső t. képviselőtársam az élő tanú arra, továbbá Szmrecsányi György t. képviselőtársam is igazolja, hogy midőn Kemecsén legutóbb megfordultunk és benzint akartunk vásárolni, egy olyan galíciai zsidó állott elénk, aki a hatósági benzint árusítja, illetőleg szétosztja, aki alig tudott velünk magyarul néhány szót váltani. Ugyanilyen dolog a másik, amidőn a sok ezres jövedelmet elvető krumpli főbizományos Szabolcs megyében a keresztény érában még mindig zsidó ember. Kötelességemet teljesítettem, amikor ezeket elpanaszoltam és egyenesen a hozzám intézett felhívásban rejlő erkölcsi kényszer hatása alatt szólaltam fel. Az enyém csak a szólás joga, — lehet, hogy pusztában elhangzó szó lesz az én felkiáltásom — de a cselekvés joga és kötelessége az igen t. földmivelésügyi minister uró, akihez legyen szabad a következő interpellációt intéznem (olVassa): pl. Van-e tudomása az ig^n i. földmivelésügyi minister urnák arról, hogy Szabolcs vármegyében a hatósági benzinkiosztás egy Zvibel nevű galíciai kezében van és a kiosztásnál az ő atyafiai előnyben