Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-80

A Nemzetgyűlés 80, ülése 1920. évi augusztus hó 7-én, szombaton. 299 Szilágyi Lajos: Folyton költözik a hivatal! Sréter István honvédelmi minister : Teljesen ugy van ; a hivatalok folyton költözködtek eddig és ennek következtében a munka állandóan szaporodott. Azonkívül fennáll egy másik ok is, az, hogy egyes rokkantak, hadiárvák és özvegyek a megszállott területeken lévő adóhivatalokhoz utaltattak. Ezeket át kellett utalni oly adóhivatalokhoz, amelyek jelenleg a mi területünkön fekszenek. Természetesen, ez is bizonyos késedelmet okozott. Azonkívül a rokkantak, az özvegyek és árvák nem igen törődnek a saját ügyeikkel, elvesztik okmányaikat, ugy, hogy azokat mindenkor utólag pótolni kell. Frühwirth Mátyás : Eokkant-felülvizsgálat sem ártana már! Sréter István honvédelmi minister: Kérem szépen ! A másik kérdésre azt mondhatom, hogy a rokkantsági százalék megállapításánál előállottak bizonyos rendellenességek. Ez tény. Ez megtörtént különösen a vörös uralom alatt, amikor mindenféle, oda nem való embereket magas rokkantsági százalékkal jutalmaztak. Ezek kiutasítása, illetőleg felülvizsgálata jelenleg folyamatban van. A törvényt meg fogjuk változtatni, illetve egy uj törvényjavaslat van most kidolgozás alatt, most kapja az utolsó simításokat. Ez, azt hiszem, ki fogja küszöbölni ezeket az összes kellemetlenségeket. (Helyeslés balfelöl.) Ezzel szemben azt is ki kell jelentenem, hogy a vármegyékre nézve mindenütt felvannak már állítva a felülvizsgáló bizottságok. Ezek a gyanús eseteket rögtön felkarolják ; ha szükséges, a százalékot leszállítják, vagy pedig az illetőktől a rokkantságot megvonják. Ugyancsak utasítva vannak a járásokban lévő nyilvántartó tisztek, hogy amennyiben ily panaszokat az összeírásnál találnának, azokat rögtön intézzék el, illetőleg utasítsák a vármegyei parancsnoksághoz. Egy másik ok, amely rövidesen — ugy gondolom — szintén meg fog oldatni, az, hogy jelenleg az egész rokkant-, özvegy- és árvaügy két különböző ministeriumban kezeltetik. Egy része a rokkantellátási hivatalban, a honvédelmi ministeriumban, más része pedig a népjóléti ministerium két osztályában, Léteznek azonfölül különböző társadalmi intézmények, amelyek, hogy ugymondjam, különböző fejek alatt dolgoznak. Míg mi ezeket össze nem fogjuk hozni, míg nem egyesitjük ezeket, addig a lebonyolítás mindig igen lassú lesz. (Ugy van! Ugy van!) így pl. csak egy esetet fogok felhozni. Mondjuk, egy rokkant valamely népjóléti intézetben van s a népjóléti minister ur alá tartozik. Ha ennek a művégtagja valamikópen hasznavehetetlenné válik, akkor a rokkant ott beadja a kérvényét, ez átjön a honvédelmi ministeriumba, ott lehetőleg ülnek rajta két-három hétig, innen visszamegy megint a népjóléti ministeriumba, ott is ülnek rajta két-három hétig: ennek következtében a rokkant legalább is két-három hónapig, mondjuk, normális művégtag nélkül van. Ezeket az összes intézményeket egyesíteni kell tehát, (Ugy van ! balfelöl.) még pedig, hogy költségvetésilég melyik ministerium kebelében, az mellékes dolog ; lehet azt a belügybe, ministerelnökségbe és lehet a* honvédelmibe bekapcsolni. A kérdés lényege mindig az lesz, hogy ezek a rokkantak, legalább bizonyos fokig, katonai ellenőrzés alatt álljanak. (Ugy van ! Ugy van !) Erre nézve a javaslat szintén rövidesen meg fog történni. Most még csak szeretném a képviselő ur által felhozott eseteket megvilágítani. Azt mondja a képviselő ur (olVassa): »Kallóból özvegy Tusán Jánosné, kinek az ura elesett 1916-ban, négy apró gyermeke árva, semmiféle segélyt nem kapott. A községi elöljáróság az ellátási kimutatást csak 1918 októberében terjesztette fel, ami novemberben a 16. volt honvéd-pótkerethez küldetett a rendfokozat megállapítása végett, onnan visszajött 1920-ban«. Ugyancsak Parti Csordás Jánosnéra vonatkozólag: »az,ura fogságba jutott, évekig nem tudott semmit róla. Fia fogságban meghalt. Segélyért fordult a hatóságokhoz stb. Az elöljáróság utján kellett volna neki hadisegélyt kérelmezni«. A ministerium az interpelláció után rögtön felszólította az elöljáróságot, hogy terjessze be a kimutatást. Ez még a mai napig sem érkezett be. Ezzel, ugy gondolom, kimerítettem a dol. got és megfeleltem mindazon kérdésekre, amelyeket Grunda képviselő ur hozzám intézett. Még egyszer hangsúlyozni kívánom, hogy es.'y alkalmat sem fogok elmulasztani, hogy ezt az igazán kiválóan fontos, nemzeti becsületügyet mindenkor igazságosan és méltányosan kezeljem. E törvényjavaslat — mint mondottam — rövidesen megkapja az utolsó simítást, akkor módja lesz mindenkinek ehhez hozzászólni. Addig is kérem válaszomnak a szíves tudomásulvételét. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gunda Jenő : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! A honvédelmi minister urnák szives válaszát köszönettel tudomásul veszem. Főképen nagy megnyugvásomra szolgál az a bejelentése, hogy egy uj törvényjavaslatot készül a honvédelmi minister ur a Ház elé terjeszteni, amely javaslat foglalkozni fog a rokkantsági százalék revíziójával is. Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban még csak azt szeretném az igen tisztelt honvédelmi minister ur szives figyelmébe ajánlani, hogy lenne kegyes ezeknél az újonnan felállítandó szerveknél keresztülvinni azt, hogy ezek a szervek munkájukban ne legyenek olyan nehézkesek és ne okozzák azt, hogy a feleknek és a szegény özvegyek és árvák képviselőinek sokszor három 38