Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-80

300 A Nemzetgyűlés 80. ülése 1920. .évi augusztus hó 7-én, szombaton. hónapon keresztül, hivatalról-hivatalra kelljen járniok, mig a kérésüket meghallgatják. A választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a honvédelemügyi minister urnák Grunda Jenő képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) A Nemzetgyűlés a válaszf tudomásul vette. Következik a hon védelemügyi minister ur válasza Dánér Béla képviselő ur interpellációjára. Sréter István honvédelemügyi minister: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ugy hiszem, Dánér képviselő urat a Gunda képviselő ur interpellációjára adott válasz®m szintén kielégithetí. Ne vegye ezt a képviselő ur negligációnak, de őszintén szólva nem akarom ezt az egész dolgot per longum et latum nyújtani és igy nagyon kérem a képviselő urat, szíveskedjék megelégedni az előbb megadott válaszommal. (Általános helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő ur nincs jelen. Felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a honvédelmi minister urnák Dánér Béla képviselő urnák interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) Ily értelemben mondom ki a határozatot. Mielőtt áttérnénk az interpellációkra, az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik az interpellációk tárgyalása. Ki az első interpelláló ? Bródy Ernő jegyző : Csontos Imre ! Csontos Imre: Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Mielőtt interpellációmat benyújtanám, méltóztassék megengedni, hogy azt meg is okoljam. Szerencsétlen hazánk polgárai, ugy látszik, több osztályra tagozódtak. Ez a széttagoltság nemzetünkre óriási hatással van. Minden osztály a maga érdekét vitatja, minden osztály a maga érdekét akarja előtérbe tolni. Legelsősorban a földmives igyekszik a maga érdekét megvédeni, ugyanígy a kereskedő, valamint az iparos, holott ezek "az osztályok teljesen egymásra vannak utalva, úgyannyira hogy enélkül Magyarország közgazdasága egészséges nem lehet. Ezért én elsősorban is azokat az okokat keresem, amelyek ezt a széttagoltságot okozzák. Itt vannak a közélelmezési dolgok, amelyek mindenkit érdekelnek és itt van ennek a rengeteg nehézsége. A földmivelő osztály megokolja, hogy neki igen nehéz a termelés és a mai viszonyok között sokba kerül, ami szerintem igaz is. A mostani napokban, épen mikor a cséplés, a betakarítás ideje van, a magyar gazdatársadalom szénre sem a csépeltetéshez, sem a kazán. fűtéshez semmiképen szert nem tehet. Ez a szénhiány kihat a gazdálkodás többi ágára is. Csak röviden a mezőgazdasági kovácsok helyzetére kívánok rámutatni, mert ezek hónapokon keresztül nem birták a szükségletet kielégíteni. Egy-egy műhely hónapokon keresztül nem dolgozik, mert nincs tüzelőanyaga. így természetes, hogy nem bírják a magyar gazdának semmiféle szerszámát javítani. így vagyunk a szerszámnak való fával is. Kerékgyártóink semmiféle szerszámnak való fához nem tudnak hozzájutni így megáll minden, ez borzasztó kihatással van a gazdatársadalomra, értve elsősorban a földmivesmunka teljesítését, mert amikor annak a magyar gazdának mindennapi dolga volna, heteken keresztül kell várakoznia arra, hogy egy igáskocsija használhatóvá tétessék. Ezért a magyar kormánynak, elsősorban a kereskedelemügyi minister urnák a legnagyobb gondot kell fordítania arra, hogy a mezőgazdaság munkálkodása meg ne álljon, mert ez határozottan a nemzet összességének kárára válnék. De megyek tovább. Itt van az ipari termékek, a ruházati cikkek beszerzése, azok feldolgozása és a polgárság kezére való juttatása. Ez* olyan óriási nehézségekkel jár, hogy ugy látszik, a legnagyobb baj fenyegeti az ország polgárságát, különösen a szegényebb osztályt. Itt van az ősz és ki van zárva, hogy a szegényebb polgárság ruházati cikkeket beszerezhessen. Lehetetlen, hogy közülök egyetlenegy is meg birja vásárolni mai keresete mellett s ezért ugyanennél a kérdésnél kívánságom, hogy ebben a tekintetben is a legnagyobb gondossággal kell a kormánynak eljárnia, mert egyfelől éhínség is fenyegeti kint a falvakon a magyar parasztságot, mivel a szűk termés miatt felénél több nem juthatott takarnivalónak, de emellett az élelmiszerhiány mellett ott áll a ruházat nélkül való maradás, amely borzasztó kihatást gyakorolhat mindezekre az osztályokra. Ezért arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy minden lehetőt kövessen el, hogy a ruházati cikkek beszerezhetők legyenek. A lábbeli ára olyan magas, hogy ki van zárva, hogy azt egy 'munkás meg tudja venni, már pedig, ha lábbelije nem lesz és egyéb ruhája sem, akkor a veszély óriási nagy lesz. Én tehát a legrövidebben — mert hiszen erről órákig lehetne beszélni — csak interpellációmat fogom felolvasni. (Halljuk ! Halljuk ! OlVassa) : »Interpelláció a kereskedelemügyi minister úrhoz : Van-e tudomása az igen t. minister urnák arról, hogy kereskedőink az általuk felhalmozott ipari termékeket hogyan és milyen árban kapják és azokat milyen percent haszonnal adják át a kisiparosságnak feldolgozás végett, s viszont ezek milyen haszonnal adják át feldolgozva az arra ráutalt polgárságnak? Továbbá van-e tudomása a t. minister urnák arról, hogy a vidéken a mezőgazdaságot kiszolgáló kovácsoknak hónapokon keresztül nincs szenük, igy dolgozni nem tudnak s ugyanígy a vas és a szerszámnak való fa is hiányzik, ami