Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-80

292 A Nemzetgyűlés 80. ütése 1920. évi augusztus hó 7-én, szombaton. tehetek. Aki sérelmesnek találja magára nézve a megállapítást, az azt megfelebbezheti. Ott van a rendelet minden községi jegyző kezében, tessék utána nézni. Meg is felebbezte már a megállapítást több mint ezer község, és itt mindenütt uj megállapítás lesz. Most, amikor már a cséplésn.él vagyunk, igazán pontosan, a valóságnak megfelelően történhetik. Nem érheti tehát a kormányt, illetőleg a közélelmezési ministeriumot az a vád, hogy ha talán magasan volt is a termésátlag megállapítva, ne volna mód a helyesbítésre, mert nem a régi, hanem az uj megállapítás alapján fogják a gabonát,: elvenni. Azt is mondja a képviselő ur, hogy mi elveszszük a vetőmagot. Lehet, hogy vannak ilyen kivételes esetek, de csak ott, ahol az illető nem vetette be a területnek egyes részeit olyan mértékben, ahogyan a termésforgó szerint be kellett volna vetnie. Huszár Elemér : Nem is vethette be, mert nem adtak az ősszel vetőmagot. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyl minister : Bocsánatot kérek^rendkivüli körülmények ezt is indokolják, ennek sok helyen akadály volt a román megszállás, de én, aki szintén gazda vagyok, ha mindjárt kicsiben gazdálkodom is, egyáltalában nem tartom megengedhetőnek azt, hogy a gazdák ugy, amint az Magyarországon általában, különösen a nagyobb gazdáknál szokásban van, az őszi és tavaszi vetéskor folytonosan a földmivelésügyi ministeriumot sürgetik, hogy adjon vetőmagot. Bocsánatot kérek, ahol nincs elemi csapás, vagy ahol nem. volt román megszállás, ott nem szabad a vetőmagnak hiányoznia. Huszár Elemér: A legnagyobb elemi csapás a rekvirálás volt ! Én tudom ! (Derültség halj elől. Mozgás a jobboldalon.) Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : Engedelmet kérek, a tavalyi rekvirálás a vetés után kezdődött. Tavaly a cséplés után rendelte el fc. elődöm a rekvirálást. Huszár Elemér: De taVasszal elvitték a vetőmagvat 1 Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister: TaVasszal a vetőmagot nem lehetett elvinni, mert az ősszel el kellett vetni. (Igaz ! Ugy van ! Élénk derültség és taps.) A tavaszi búza a pótlásra való, ne tessék ilyen érvekkel jönni. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !

) T. Nemzetgyűlés ! A tervezet szerint, ha a termés tényleg ugy bevált volna, mint ahogy remélni lehetett, akkor, amikor a tervezet készült, körülbelül a termés egyharmadát vette volna az állam igénybe és kétharmad maradt volna az illető rendelkezésére. Sajnos, a termés nem sikerült olyan jól és most többet kell az egyharmadnál elvennünk, hogy az ellátatlanokat kielégíthessük. Már most igaz, hogy az a rendszer, hogy ne ugy járjunk el, mint a múltban. Amikor mindennel számoltunk — nagygazdáknál papíron — megállapítva, hogy mennyi szükséges neki vetőmagra, mennyi cselédkomencióra, időszaki munkákra stb. s ami felesleg maradt, azt elvettük, ha nem maradt felesleg, nem vettünk el semmit. Mondom, igaz, hogy ez a rendszer nem az ; most azt mondjuk, hegy ennyi hold vetésed volt, ennyi a termésátlagod, ebből ezt a mennyiséget, köteles vagy leadni az államnak és nem keressük a többit, hogy hova tetted vagy mit csináltál vele. Ezen a rendszeren lehet is vitatkozni, de a tavaszszal, amikor beszéltünk erről itt a Házban, mindenki örömmel hozzájárult, mindenki helyeselte, hogy erre a rendszerre térünk át és mellőzzük a rekvirálásokat. Igaz az is, hogy ez talán a nagygazdákra nézve némileg enyhébb, mert papíron csinálják meg a számadást és a nagy gazdának egyetlen egy esetben sem szórták ki a kutatásnál az agyi ruháját, míg a kisgazdáknál ezt igen sok esetben megcsinálták, úgyhogy ha valakinek van joga a rekvirálások ellen tiltakozni és van oka azt mindenképen elkerülni, az a kisgazdatársadalom, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől) amely a rekvirálásokkal kapcsolatban olyan zaklatásoknak volt kitéve, ami egy szabad országban igazán nem engedhető meg. (Igaz ! Ugy van !) Sándor Pál : Pedig ez következik be. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister: Ezért akartuk ezt a rendszert elkerülni és hogy a nagy gazdaságokat túlságosan meg ne terheljük, a progresszivitás alapjára helyezkedtünk. És most tiltakoznak az ellen, hogy ez progresszív alapon történjék, mert azt mondják, hogy a nagygazdák holdankint így többet adnak be, mint a kisgazdák. Bocsánatot kérek, már a 10 holdas vetésnél felül emelkedik a beadandó mennyiség az egy métermázsán. Abból kell azonban kiindulni, hogy ha holdankint van nekem egy métermázsa

< feleslegem, akkor 100 holdnál természetesen több a felesleg, mint 10 holdnál, és akinek többje van, az aránylag többet is kell, hogy beadjon, annak többet kell elbírnia, mint az egész kicsi termelőnek. T. Nemzetgyűlés 1 Minden vitatható. Az bizonyos, hogy akárki adjon ki rendeletet, akármily kormány akármire határozza magát, az nem fogja megnyugtatni*a fogyasztót is, a termelőt is. Kizárt dolog, hogy ilyen tökéletes ember legyen Magyarországon vagy akár az egész világon. A rendelet ellen sokféle kifogást emeltek. Az egyik rész azt mondja, hogy szállítsuk le a gabona árát egészen és akkor adhatjuk olcsóbban a kenyeret. Ez igaz. Nem akarok kitérni arra, amit gazda részről képviselőtársaim tegnap már elmondottak ; a Nemzetgyűlés azt hallotta, de hivatkozom azokra, amik itt elhangzottak. Engem különben is ennek a rendeletnek megalkotásánál az vezetett, hogy veszélyesnek tartom azt az örökös zaklatást, amely eddig volt, veszélyesnek tartom, hogy áron alul vegyük el a gabonát, veszélyesnek tartom nemzeti szempontból, de veszélyesnek tartom a fogyasztóra nézve is, mert tudom, látom a következményt, azt, hogy évrőlévre kevesebb gabona fog termeltetni és ami termeltetik, az kivonatik az állam keze alól és más