Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-79

268 A Nemzetgyűlés 79. ülése 1920. évi augusztus hó 6-án, pénteken. Természetesen mindent kívánnunk a gazdáktól nem lehet, hiszen, amikor az ember künn jár, különösen aratás alkalmával, akkor látja azt az óriási munkát, amit ezek kifejtettek, természetes tehát, hogy ezért a szép munkáért meg kell őket jutalmazni, honorálni kell őket. Itt más megoldási módot kell keresni és azért igazán nagy örömmel fogadtam őrgróf Pallavieini igen t. képviselőtársunk indítványát, hogy küldjünk ki egy 9 tagú bizottságot és ez keressen alkalmat és módot arra, hogy a termésrendeletet odamódositsuk, hogy a gazdák érdekeit is figyelembevegyük, de egyúttal lehetővé tegyük azt, hogy az előbb felsoroltak olcsó élelmiszerekhez jussanak. Engedje meg még a t. Nemzetgyűlés azt, hogy az igen t. közélelmezésügyi minister úrhoz Pécs és Baranya megszállott részei érdekében egy-két szót szóljak. /Halljuk ! Halljuk !) Meskó Zoltán: És a Bácska érdekében. Perlaky György: Igen, Bács megye érdekében is. A szerbek, sajnos, még mindezideig nem hagyták el a megszállott területeket. Meskó Zoltán : Elég szégyene az ententenak, hogy nem tud érvényt szerezni akaratának ! (Ugy van! Ugy van!) Perlaky György: A szerbek a hirek szerint nemcsak a gabonát, hanem állatállományunkat is teljes egészében kiviszik, elhurcolják. A nagyobb uradalmakban ezt már a szószoros értelmében elvégezték és most kezdik a kisgazdák jószágállományát rekvirálni és elvinni. Meskó Zoltán : Az entente meg nézi ! (Mozgás.) Perlaky György: Természetes, hogy ha ez a terület talán rövidesen ki is fog ürittetni, ezek az emberek ott élelmiszer nélkül fognak maradni. Nagyon kérem a közélelmezésügyi minister urat, hogy ezekre a területekre is gondoljon és habár a termés nem olyan, amilyennek reméltük és talán nem is fogjuk ezeket a területeket olyan módon ellátni, ahogy szeretnők, de gondoskodjék egy bizonyos tartalékról, hogy annak idején ezeket a szerencsétlen vidékeket, amelyek már két év óta idegen megszállás alatt vannak, s amelyeket teljesen kiforgattak vagyonukból, szintén el tudjuk majd látni. (Helyeslés a jobboldalon.) Még egyszer összefoglalom röviden a dolgot. Szívesen hozzájárulok őrgróf Pallavieini György indítványához és kérem a t. Nemzetgyűlést, járuljon szintén hozzá, hogy egy 9 tagú bizottság beszélje meg ezeket a dolgokat és revideálja azt a termésrendeletet, amelynek revízióját minden osztály kívánja. Nemcsak a munkások kívánják, hanem itt vannak a kisiparosok is és bár a kisiparosokról azt mondjuk, hogy ők az iparcikkek magas áraiba be tudják kombinálni ezeket az árakat, de gondolnunk kell arra, hogy ott vannak a falusi kisiparosok, akik nyersanyaghoz már évek óta alig jutnak hozzá, (Mozgás a jobboldalon.) akik kénytelenek voltak műhelyüket ugy szólván bezárni és tulajdonképen alig foglalkoznak már iparral, hanem mezőgazdasággal iparkodnak megélhetésüket biztosítani. Ezekről sem szabad megfeledkeznünk és nem szabad ugy beállítani a dolgot, mintha minden kisiparos zsaroló volna. {Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Szólásra ki következik ? Frühwirth Mátyás jegyző: Berki Gyula! Berki Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Ha t. Nemzetgyűlés mai vitáját nem képviselői minőségben hallgattam volna végig, határozottan azt az impressziót merítettem volna, hogy itt nem a kormányzópárt vitázik, hanem az ellenzék szónokai állanak fel egymás után szólásra és ugy látszik, mindannyian megfogadták Kenéz Béla t. képviselőtársunknak azt a propozicióját, hogy a kormányzópárt ne viselkedjék ugy, ahogy a régi mameluk-kormánypártok viselkedtek. Meskó Zoltán : Helyes is ! (Felkiáltások a baloldalon : Ugy is kell ! Egy hang a jobboldalon : Zsebkendőre nem szavazunk!) Berki Gyula: En ezt helyeslem, méltóztassék azonban megengedni, hogy rámutassak arra, hogy szerény nézetem szerint az a vita, amely a termésrendelet körül kifejlődött, mégis olyan mederbe terelődött, amely a mai viszonyok között nem volt olyan mértékben szükséges, mint ahogy azt közbeszóló t. képviselőtársam gondolja. Én a legnagyobb hibát abban látom, hogy mi örökösen azt prédikáljuk künn is a nép között és itt a Nemzetgyűlésen, hogy kerülni kell a társadalmi osztályok közötti gyűlölség kiélezését, hogy igyekeznünk kell magunktartásában és tevékenységünkben kerülni minden olyan momentumot, amelyből arra lehetne következtetni, hogy tényleg még ma is volna osztály gyűlölet, mégis, akaratlanul is, ellentéteket teremtünk. Perlaki György : Egyesek előidézik az osztálygyülöJséget. Berki Gyula : Őszintén kijelentem, hogy végzetes politikai hibának tartom igen t. Gaal Gaszton képviselőtársamnak még május hó folyamán a termésrendelet és a gabonaárak kérdésében elmondott beszédét. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassék visszaemlékezni arra, hogy ez a beszéd az egész ország területén, — természetesen félremagyarázott formában is és mindenféle kommentárokkal fűszerezve — micsoda hangulatot váltott ki. Nekünk módunk és alkalmunk van arra, hogy kérdéseket megvitassunk pártértekezleten bizalmasan és ott mondjuk meg azt, ami a szivünkön fekszik, de ilyen dolgokkal és. ilyen kérdésekkel ne foglalkozzunk a nagy nyilvánosság előtt, mert ha a legszélső álláspontot foglalják el, — akár az a prononszirozott agrárpolitikus, akár a prononszirozott agrárellenes politikus — ez a tömegek egy részében, amelyek nem olyan nagyon *distingválnak és mérlegelnek, feltétlenül azt a hitet kelfci, hogy itt a társadalmi osztályok állanak, egymással szemben, hogy a gazda gyűlölettel van a nemtermelővel szemben,