Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-79

À Nemzetgyűlés 79. ülése 1920. ós ebből az következik, ami tényleg be is következett, hogy ma úgyszólván az egész országban másról nem beszélnek, mint a termésrendeletről. (Felkiáltások a Ház minden oldalán : Természetes ! Zaj.) En megmondom őszintén, hogy mélyen t. Szabó képviselőtársamnak tegnapelőtti felszólalását sem helyeslem, mert az ő felszólalásában volt egy olyan passzus, amelyből határozottan azt lehetett kiolvasni, ha nem is ez volt a célja, — megengedem — hogy ő a gazdákra kivánja háritani annak az animozitásnak legnagyobb részét, amelyet a termésrendelet kiváltott. Azután ma felállott képviselőtársunk, G-aal G-aszton, mondott egy prononszirozott agrárius jellegű beszédet és ennek során végigment mindazokon az okokon, amelyek a mai állapotot felidézték. Mondhatom, hogy az én szerény nézetem szerint ez a beállítás egy kissé eltévesztett volt. (Felkiáltások a baloldalon: Nagyon!) Mert, hogy mi okozta a mai állapotokat, ebben nem lehet sem a háborúig, sem a kommunig, sem a tisztviselők és munkások magatartásáig visszamenni. A mai állapotot és összes konzekvenciáit végeredményben a régi törvényhozásnak a mulasztása okozta, hogy nem viselkedett megértéssel a nép szociális szükségleteivel szemben. (Igaz! Ugy van!) Itt kezdődött kiéleződni a társadalmi osztályok közti gyűlölség, amelyet a háborús bajok csak fokoztak. Én falusi ember vagyok, szeretem a falut, ugy mint más, de el kell ismernem, hogy a háborús bajok ellepték a falut is, demoralizálták a falu erkölcsi érzését, ugy hogy a bankóimádás nemcsak a városi hadimilliomosoknak, hanem a falusi társadalom egy részének is tulajdonságává vált. (Igaz! Ugy van!) Épen azért nem szabad a falut és a várost annyira szembeállítani egymással, amint t. képviselőtársam tette. (Helyeslés balfelöl.) Mert ha mi olyan kijelentéseket teszünk, hogy beszüntetjük "a termelést, hogy Budapesttől elszakítjuk magunkat, ugy csak élesztjük ,a gyűlölködést. (Igaz! Ugy van! Taps.) És annak, aki ily módon kíván az országnak szolgálatot tenni, figyelmébe ajánlom, hogy a gyűlölet nem kovász, amellyel ezt a roskadozó sárlábon álló, nyomorult országot össze tudja fogni, hanem olyan anyag, amely még azt a kis összetartozandóságot, azt a kis" erőt is, amelyet néhány hónap alatt a jövő számára gyűjtöttünk, széjjel fogja rombolni. (Helyeslés.) A hiba ott volt, hogy azt a bizottságot, amelyet Pallavicini t. képviselőtársam most javasolt, már a rendelet kiadása előtt ki kellett volna küldeni. Bodor György : Ki volt küldve. Berki Gyula : Ha ki volt küldve, nem azt a munkát végezte el, amelyet tőle jogosan várt volna a nemzet. Bodor György : Elvégezte okosan ! (Derültség.) Berki Gyula." Én helyeslem Pallavicini György őrgrófnak itt tett propozicióját. Azonban épen azért, mert egy hosszú vita során évi augusztus hó 6-án, pénteken. 269 lyukadunk csak ide ki, küldjük ki ezt a bizottságot gyorsan avval, hogy dolgozzék is gyorsan, ne ugy, ahogy a bizottságok szoktak. Azt sem helyeslem, hogy ez a vita olyan széles mederben folyik, mintha mi, akik a kormány háta megett ülünk, opponálni kívánnánk a kormánnyal szemben. (Igaz! Ugy vem ! jobb felöl.) Én tudom, hogy a kormányt milyen, intenciók vezették akkor, amikor a rekvirálást nem akarta megismételni. A kormány arra számított, hogy nagyszerű termés lesz, amelynek csak egy kis százalékát kell levágni, a többi pedig marad a szabad forgalomnak, ami falun a lelkek megnyugvását idézte volna elő. Mert azt nem kell ismételni, hogy a falusi nép nem szerelmes a rekvirálásba. Az állam azonban csalatkozott a termésben, és most már azok az intenciók, amelyek a kiadott kormányrendeletben le vannak fektetve, nem vihetők át a gyakorlati életbe és igy a termésrendelet nem elégíti ki sem a gazdát, sem a fogyasztót. (Igaz ! Ugy van!) Eszembe jut, hogy ezelőtt körülbelül 25 esztendővel Baranyában járt a reformátusok hires püspöke, Szász Károly. Az egyik községben a püspök az őt fogadó presbitérium előtt megbotránkozásának adott kifejezést, amiért nem szól a harang. A kurátor erre azt mondta, hogy ennek ezer és egy oka van, az első ok az, hogy nincs harang. Erre a püspök azt felelte, hogy a többi ezer okot már el is engedi. Annak, hogy a termésrendelet feletti vita ily széles mederben folyik, szintén ezer és egy oka van. Az első ok az, hogy senki sincs vele megelégedve. Érjük be mi is evvel az egy okkal és ne firtassuk a többi ezret. Még néhány körülményre kívánok rámutatni. Nézetem szerint a főváros élelmezésén sokféleképen lehetne segíteni. Itt egy körülményre hívom fel a t. kormány figyelmét. Ugy vagyok informálva, hogy közel 100.000-re rug azoknak a falusi munkásoknak a száma, akik ilyen, vagy olyan okból, jóllehet, nem ipari munkások, a háború alatt a fővárosba jöttek és a hadiipar keretében helyezkedtek el. Azt halljuk, hogy a vidéken egyik másik vármegyében is munkáshiány van, különösen olyan munkásokban, akik valamilyen szakmunkához értenek. Viszont itt az utcán nagy tömegben járnak a munkátlanok. A kormánynak módját kellene ejtenie annak, hogyha kell, erőszakos rendszabályokkal is, ezt a nem városba való elemet visszaküldje oda, ahonnan jött: a faluba. Evvel terhet vennénk le a főváros válláról és segítenénk a közellátáson is. Bodor György : Az az ember kenyeret eszik a falun is! Berki Gyula : De ott könnyebben jut hozzá! A galíciai zsidókat kell elszállítani. Bodor György: A galíciai zsidókat is el lehetne szállítani. Evvel a kérdéssel is olyan komolyan kellene foglalkozni, mint amilyen