Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-79

A Nemzetgyűlés 79. ülése 1920. kodni. Azt kérdezem tehát, hogyan képes az a tisztviselő az állását odadobni, otthagyni, a fizetését odavetni és családját a biztos bomlásba dönteni akkor, amikor nincs senki a háta mögött, aki az ő és családja megélhetését biztosit]a. (Ugy van ! Ugy van !) Ha ez megtörtént volna ; ha lett volna ilyen támaszuk a tisztviselőknek, akkor nem történt vonla meg az, hogy a tisztviselők szó nélkül odadobták magukat Kun Béláéknak, (Igaz ! Ugy van !) hanem igenis, nagy százalékuk otthagyta volna az állását és igyekezett volna lehetetlenné tenni a kommunizmust. Nézzük továbbá a tisztviselők erkölcsi helyzetét is. A háború alatt, sőt a háború előtt is a tisztviselők erkölcsi helyzete teljesen lehetetetlen volt. Ha fehér rabszolgákról lehet beszélni, akkor a tisztviselőknél tényleg erről lehet szó. (Igaz ! Ugy van

! half elől.) A tisztviselő teljesen ki volt téve, sőt, sajnos, még ma is ki van téve a hivatalíőnöke kénye-kedvének, (Igaz ! Ugy van ! Nincs pragmatikájuk ! balfelől.) a titkos minősités és egyéb ilyen dolgok teljesen kiszolgáltatják őt a hivatalfőnökének, a protekció pedig annyira dühöngött és dühöng még ma is, hogy erről nem is érdemes beszélni. Természetes, hogy a tisztviselőkérdést olyan hangon megoldani, ahogyan azt Gaal Gaszton igen t. barátom itt fejtegette, lehetetlen. Természetesen védeni kell azokat a tisztviselőket, akik dolgoznak, akik hazafiak és a hazáért mindenre készek, (Ugy van! Ugy van!) Meskó Zoltán : Kilencven százalék ilyen ! Perlaki György : Ki kell küszöbölni •— és ezt a tisztviselők is akarják — azokat, akik nem dolgoznak, akik csak politizálnak és akik mindenkinek felajánlják a szolgálataikat, legyen az fehér, vagy vörös, vagy kék vagy fekete. Kerekes Mihály: Ki kell irtani a politikát a tisztviselők életéből ! (Helyeslés !) Perlaky György : Mindaddig azonban, amig ez nem történik meg, a tisztviselőkérdésről általánosságban igy beszélni és valamennyi tisztviselőnek a megélhetését lehetetlenné tenni nem szabad és nem is lehet. (Igaz ! Ugy van !) Én magam is, mint tisztviselő ember, sürgetem azt, hogy a kormány mielőbb hozzon ide egy igazán szigorú szolgálati pragmatikát, amely drákói szigorral büntesse a hanyag tisztviselőt, de védelmébe vegye és támogassa a kötelességét teljesitő tisztviselőt. Kerekes Mihály: A vasútnál betartják a szolgálati pragmatikát ! (Zaj.) Perlaky György : A termésrendelet magát a tisztviselői kart tulaj donképen nem érinti, hiszen a törvényben kimondottuk már azt, hogy a tisztviselőket olcsó gabonával fogjuk természetben ellátni. Itt legfeljebb csak a fejadagról lehet szó. Es annak a szellemi munkásnak, aki igazán egész nap dolgozik és akinek, különösen most, a felhalmozott munka teljes erejét igénybe veszi, feltétlenül joga van a teljes fejkvótához, nem pedig a leszállított fejadaghoz. (Helyeslés.) évi augusztus hó 6-án, pénteken. 267 Ezenkivül még a hadirokkantakról és a hadiözvegyekről is óhajtanék beszélni. (Halljuk! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés S Azt kérdezem, hogy ~ mondjuk — egy 90%-os rokkant, akinek a nyugdíja 175 korona havonta, hogy tudjon ilyen magas lisztárak mellett a saját maga és családjának megélhetéséről gondoskodni. Ugyebár, az a 90%-os rokkant talán tud még valahol egy kis mellékfoglalkozást találni magának, de ott is csak nagyon nyomorúságos bért kap, mert ott is arra hivatkoznak, hogy ő nem teljes munkaerő s igy ezzel azt a kis nyugdijat pótolni nem tudja. Viszont azt is nagyon jól tudjuk, hogy az állam — sajnos — pénzügyileg nincs abban a helyzetben, hogy a rokkantaknak és hadiözvegyeknek nyugdíját olyan magasra emelje, hogy ilyen lisztárak mellett megélhessenek. Erről tehát igenis gondoskodnunk kell bármilyen uton-módoh, és különösen szükségesnek tartanám annak a sokszor felEmiltett közélelmezési pótadónak a kivetését, hogy ezek megélhetését megkönnyitsük és lehetővé tegyük azt, hogy a hadirokkantak, különösen a magasabb százalékos hadirokkantak és hadiözvegyek olyen ellátásban részesüljenek, mint az állami alkalmazottak. (Helyeslés jobbfelől.) À munkásokról is óhajtanék még beszélni. Itt nagyon gyakran felhangzik az a kérdés, hogy a munkások nem akarnak dolgozni. Usetty Ferenc: Ez csak beszéd! Perlaky György : Nagyon sok olyan munkás is van, aki nem akar dolgozni. De én csak egy esetet akarok felemlíteni a kerületemből, amely a baranyai demarkációs vonal mellett fekszik. Eddig a munkások Baranyába, a püspöki uradalomba mentek aratni. Jelenleg nem képesek odamenni. Még idejében szóltak nekem s a közigazgatási hatóságoknak és én közbejártam a földmivelésügyi ministeriumban és másutt, hogy azoknak, akik most a megszállás miatt aratáshoz nem jutottak, másutt szerezzünk munkát. Ezek nemcsak aratói munkára vállalkoztak, hanem más mezőgazdasági munkára is, de sajnos, mindenütt azt a választ kaptuk, hogy a vidéki aratómunkásokat sem tudják ellátni munkával, annál kevésbé tudnak tehát más, messze vidékről való munkásokat alkalmazni. Ezek munkanélkül maradtak, tehát hogyan tudjanak ilyen magas lisztárakat fedezni ? Ezek után át akarok térni, még arra is, hogy a gazdaközönség tényleg meghozta azt az áldozatot, amelyet tulajdonképen kívánhatunk tőle. Én több kerületben ismertettem a termésrendeletét, illetve annak a szellemét. A gazdák a legnagyobb készséggel felajánlották termésüket a tisztviselők, hadirokkantak, hadiárvák és a hadsereg részére. Azt mondották, hogy ők nem is kérnek magas ár;tt, odaadják 3—400 K-ért, csak biztositsák őket, hogy ez a beszedett termés ezek részére lesz kiszolgáltatva és biztositsák őket arról, hogy a megmaradandó rész szabadforgalom tárgya lesz. 34*