Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-79

262 A Nemzetgyűlés 79. ülése 1920. értem, — kénytelen vagyok a mélyen t. kormánynak megmondani, hogy ha így folytatódik a mezőgazdaság ellátásával szemben a kormány politikája, akkor nem adok két esztendőt és a magyar mezőgazdaság is csődöt mond. (Igaz ! Ugy van Î jobbfelől.) Méltóztassék a termelésnek bármi úton-módon segítségére lenni. A módokat is vagyok bátor megjelölni. Méltóztassék a meglevő behozatali monopóliumokat megszüntetni. (Helyeslés.) Méltóztassék eltörölni azt a lehetetlen intézményt, hogy én a magam szükségletét ne szerezhessem meg a külföldről magam, ne szerezhessem 'meg fele árán annak, mint amennyiért a hatóság reám kényszeríti. (Helyeslés.) Méltóztassék ezt a mindenféle visszaélést szülő behozatali engedélyrendszert törölni. (Általános helyeslés.) S ha már egyszer a szabadkereskedelmet az egész vonalon a beivonatkozásban nem lehet behozni, de méltóztassék megengedni azt hogy én, ha megvan bennem a készség és a képesség arra, hogy a magam-kereskedője legyek és a szükségleteimet magam beszerezhessem, akkor ebben engem semmiféle tökfejű bürokrata itt Budapesten meg ne akadályozhasson. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezzel azokat, amiket a kérdésre vonatkozólag mondani akartam, elmondottam. Most engedjék meg, hogy még néhány rövid szót szóljak és épen a t. túloldal keresztényszocialista képviselőit .még egyszer kérjem azzal a hazafias aggodalommal, amelyet minden egyéni érdek nélkül vittem nemzetemnek, hazámnak és választóközönségemnek a szolgálatába, hogy hangzatos jelszavakért, — amelyek, megengedem, hogy az uraknak a saját kerületeikben népszerűséget hoznak — ne kockáztassák azt a társadalmi békét, amely ma még ugy ahogy megvan ; ne tágítsák a szakadékot, mely az amúgy is hipertrófiás és a vidéken egyáltalában nem szeretett főváros és a vidék hangulata közt amúgy is tátong, mert különben, bizony Isten, bekövetkezik az, hogy a vidék megunja egyszer a zaklatást és lekapcsolja magát erről a városról, amelynek — legalább a közelmúltban — egyetlen lélekzetvétele nem volt magyar. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Bródy Ernő jegyző : Kuna P. András ! Kuna P. András: T. Nemzetgyűlés! Engedjék meg, hogy ehhez a tárgyhoz én is hozzászólhassak, mivel látom azt az ellenszenvet, amely a különféle társadalmi osztályok között "él. Akár hazafelé megyek, akár idejövök, folyton a kisgazdák elleni ellenszenvet hallom nyilvánitani. Egyoldalulag fogják fel a helyzetet. Azt hiszik, hogy a kisgazdáknak olyan rózsás a helyzetük. Ugy állítják be a tényt, — mint ahogy ezt olvastam az újságokban és amint hallottam egyeseknek elejtett szavaiból — hogy a kisgazdáknak tele zsákkal, kilószámra van bankópénzük. Hallottam az előbb is a túloldalról mintegy gúnyosan hangoztatni azt, hogy a kisgazda tönkrement és le van rongyolódva. évi augusztus hó 6-án, pénteken. Akik ismerik a falu népét, akik köztük élnek, azok tudják, hogy hogyan élt az a háború alatt, tudják, hogy a háború öt esztendeje alatt nagyon sok kisgazda-család tönkrement, mert nem birta a földjét munkálni. Azok a kisgazdák, akik dolgoztak odahaza fáradhatatlanul, ugy mint a méhecske, amelyet nem kell a munkára ösztönözni, mert ezt a természete hozza magával, a végén azt látták, hogy a munkájuk eredménytelen. Megtörtént sokszoi, hogy az a gazda két-háromszor is vetett egy esztendő alatt és mégsem birt egyszer sem aratni. Pedig sokszor annak a kisgazdának az aratás ideje alatt is korpakenyeret kellett ennie. (Zaj.) Én magam is kisgazda vagyok. Amikor odahaza a munkások kérdezték tőlem, hogy : »Te is itthon vagy ?«, azt feleltem, hogy igen, mert termelni akarok a családomnak és a hazámnak kenyeret. Azután nekem is be kellett rukkolnom. Azt mondottam 1918-ban, amikor elvetettem a búzámat és az nem termett annyit, hogy a vetőmagot lehetett volna venni : Hát ezért küzködöm, bajlódom én minden erőmet megfeszítve, hogy akkor még szemrehányást tegyenek nekem, mert én is iparkodom, mert itt vagyok ? Ezért én is berukkoltam és hét hónapig a hadsereg szolgálatában voltam. Ilyen módon sohasem tudjuk a társadalmi békét helyreállítani. A háború előtt, tudjuk, akármilyen volt a termés, minden társadalmi osztály azt mondta, még a nótában is igy dalolták : Nem bánom, akárhogy dörög is az ég, az én búzám mégsem veri el a jég. Azt mondták : Van búza elég ; ha itt nem termett, hoznak Amerikából. A háború alatt azonban megváltoztak a viszonyok. Rossz volt a termés, azután meg rekviráltak, hogy a katonaságnak biztosítsák a gabonát. Elpocsékolódott sok gabona, ugy hogy a katona sem kapta meg a maga adagját, de a kisgazdáknak sem volt kenyere. Ebből a szempontból kiindulva óhajtottam felszólalni, hogy figyelmeztessem a többi társadalmi osztályokat arra, ne állítsák be ugy a helyzetet, mintha a kisgazdának nagyon jól menne a sora. Frühwirth Mátyás : Az ezerholdas kisgazdákról beszélünk. (Zaj.) Kuna P. András: Altalánositva mondották mindenütt. A múltkoriban is azt hallottam, hogy a gyümölcshöz ingyen jutnak a kisgazdák, miért adják drágán, hiszen nincs vele semmi munkájuk. Semmibe sem veszik a kisgazda munkáját. A háború első évében nem volt jó termés, kukoricakenyérből is alig termett. A rákövetkező évben valamivel jobb volt a termés. Akkor abból a célból, hogy a gazdák kedvét fokozzák a termeléshez, 18—20 koronáról 36 koronára emelték fel a gabona árát. Erre sokan azt mondták, — nagyon szociális érzésű embertől is hallottam a jásznagykunszolnoki megyegyűlésen—hogy a gazdák j ogosuLatlan haszonhoz jutnak. Hogy lehet azt megállapítani, mi a gazdának jogosult vagv jogosulatlan haszna ?