Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-79

A Nemzetgyűlés 79. ülése 1920. Sándor Pál: Tiszta keresztény intézmény! (Nagy zaj. Felkiáltások jobbfelól : A Haditermény !) Gaal Gaszton : Nem a

1 Haditermény. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget:) T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, elég fontos és érdekes ez a tárgy, méltóztathatnának csendben meghallgatni. Gaal Gaszton : »A harmadik épületes intézmény ebben a gabonagyüjtő szervezetben ennek egy bizonyos városi — a várost nem akarom megnevezni, a minister urnák szivesen rendelkezésére bocsájtom, ha kivánja, de nyilvánosan nem akarom felolvasni — kirendeltsége.« A levél így szól tovább (olVassa) : »Ezen már csak nevetni lehetne az embernek, ha nem volna olyan sirnivaló. Egyáltalán nem csinálnak semmit. A hivatalban soha nincsenek. Egész áldott nap vagy a sörházban ülnek, vagy a kávéházban kártyáznak, vagy egészségügyi automobilozást végeznek.« (Derültség.) »Ezek az urak nyolc hónap alatt tönkretettek három autót és elkocsikáztak 500.000 korona ára gummit és benzint«, akkor, amikor a magyar gazdaközönség cséplőgépei benzin hiányában állanak. »Megjegyzem, nem is sok, hiszen a tisztviselő urak privát ügyekben is automobilon járnak ebből a városból Budapestre, ami különben indokolt is, hiszen Budapest és a között a város között naponként csak 11 pár vonat közlekedik.« (Derültség.) Ezek mind olyan adatok, méltóságos uram, melyekről megGyőződhet egy kis fáradsággal.« (Zaj és felkiáltások ; Ki irta ?) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Meg vagyok Győződve róla, hogy ha ennek a négy és fél millió métermázsa gabonának begyűjtésére a magyar állam pályázatot irt volna ki, minimum 100 koronáért verekedtek volna érte a magyar bankok, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Egy hang jobbfelól : 80 koronáért is elvállalták volna !) mert hiszen ez a 100 korona 450 milliót jelent. És ekkor a magyar kormány felállít egy intézményt, amely igazán egyebet sem tud, mint ilyen virágokat termelni és 175 koronába keriteni a begyűjtés költségeit. Ezt én jónak és helyesnek elismerni nem tudom s ha ezen a dolgon a mélyen t. kormány változtatni kivan, nagy összeget lehet megtakarítani. Utána is számitottam. Ha csak 165 koronára redukálják a 240 koronát, vagyis meghagyják a malmok 65 koronás őrlési díját és 100 koronáért kiadják a begyűjtés, amiért — mondom megGyőződésem — verekedni fognak a budapesti bmkok, akkor a főzőliszt és kenyérli zt árát le lehet szállítani 25%-kal. Hát Szabó József t. képviselőtársam, — mert épen hozzá szólok—abban tökéletesen egyetértünk, hogy a lisztárakat igenis lehet és kell is redukálni. Szabó József: En is ezt kértem! Gaal Gaszton : De méltóztassék ott keresni a híhá% ahol van, s nem a magyar gazdaközönségre adresszálni az árdrágítást, mikor az nem árdrágit, hanem a termelési költségen alul bocsátja rendelkezésre búzáját. S bocsásson meg mélyen t.,képviselőtársam, ha azt a szemrehányást, ame£vi augusztus hó 6-án, pénteken. 261 Ivet onnan nyilvánosan intéz a magyar gazdaközönséghez, annak nevében a leghatározottabban kell visszautasítanom. (Élénk helyeslés jobbfelól.) Én be tudom bizonyítani, mélyen t. képviselőtársam, hogy a háború hatéves forgalma alatt — az idei évet is beleszámítva — cirka 70 milliárdot tesz ki az, amit a magyar gazdaközönség gabonaárkülönbözetben az országnak adót fizetett. (Felkiáltások a baloldalon : Hát tönkrement a gazda ?) Ha a magyar gazdaközönség nem ment tönkre, ezt köszönheti annak, hogy a gazdaság más ágai; ban keserves munkával jövedelmet tudott magá: nak biztosítani, és köszönheti annak, hogy az egyetlen termelési ág ebben az országban, amely ; még ma is dolgozik. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelól.) S ha igy folytatják a képviselő urak, ahogyan látszik, hogy folytatni szándékoznak, ha folytatják azt az atrocitást, amely a magyar gazdaközönséggel szemben ez országban hat év óta űzetik, akkor 1 el fogják érni azt, hogy ez az egy termelési ág sem fog dolgozni. Akkor jól fog kinézni az ország. Ha ez a célja a képviselő ur akciójának, ezt könnyen elérheti ! (Mozgás a baloldalon.) Illusztrálásául annak, hogy hogyan szoktak dolgozni ezek az altruisztikusoknak nevezett intézmények, amelyek az állam közbenjöttével és altruisztikus vállalatokon alapulva épülnek fel, amelynek elnöke egj volt földmivelésügyi államtitkár, van szerencsém még felolvasni egy levelet, amely igaz, hogy névtelen, az illető nem irta alá, de módja van a minister urnák és a kormánynak az adatokból megGyőződni, arról, hogy igaz-e. Azt mondja a levél (olVassa) : »Egy példát mondok. A szentgotthárdi báró Wiesner-féle kaszagyár ennek az altruisztikus intézménynek X ezer kaszát szállított arra a célra, hogy az a lehető legolcsóbb ár mellett bocsáttassék a gazdák rendelkezésére. A kasza beszerzési ára darabonként 30 K körül volt, vagyis az Áruforgalmi a gyártól darabonként 30 K körül vásárolta. Most mi történt ? Az történt, hogy ez a tipikus keresztény : intézmény nem 20% regie hozzáadásával 36 K-ért adta darabonként a gazdáknak a kaszát, hanem 10.000 darabonként 68 K-ért adta el láncosoknak. : Ilyen kötlevelet saját szemeimmel láttam. Alá' írva : Égy kereskedő.« (Mozgás a baloldalon.) Névtelen levelek ugyan nem dokumentumok, ; de ez végre is olyan ügylet, amelynek nyomára lehet járni s igen könnyű a könyvekből megállapítani, hogy ezt az X ezer kaszát mennyiért vette az Áruforgalmi s viszont mennyiért adta el és kiknek. Egyet mondhatok : hogy ma a magánforgalomban egy kasza ára 120 K-tól 160 K-ig terjed. (Egy hang balfelől : 200 K). Ha már itt tartunk ennél a kérdésnél, nem mulaszthatom el, hogy a mélyen t. kormánytól valamit én is ne kérjek, és pedig kérem azt, hogy az Isten szerelméért tegyenek már egyszer valamit a termelés biztosítására is ! Mert én, aki gyakorló gazda- vagyok és érveimet nem a levegőből szoktam kapkodni, hanem komoly munka árán szedem •- össze, abban pedig, amiben dolgozom, azt ex asse