Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-79
À Nemzetgyűlés 79. ülése 1920. hogy a szegény nép tovább nyomoroghasson ebben az országban. Igaz, hogy talán nem értek a dologhoz, talán nem vagyok szakértő benne, de azt egyáltalában nem tudom megérteni, hogyan kerülhet egy métermázsa búzának a beszállítása 175 koronába. Igaz, hogy az illetékes körök tételenként felsorolják, hogyan kerül ki ez az összeg, hogy — nem tudom — az Áruforgalmi 15 koronát, a Hangya és az 0. K. H. kap 8 koronát, és igy tovább kapnak ebből részesedést. DG nem tudom megérteni, miért kellett azt biztosítani, hogy Borsodmegyében, tegyük fel Ónod község szegényeinek a búzáján keressen 15 koronát akár az u. n. Haditermény, akár az Áruforgalmi, akár a Hangya, akár az 0. K. H. Az én nézetem szerint a józan ész azt diktálta volna, hogy ha ott helyben a közigazgatás utján összeszedjük a szükséges terményt, azt ott mindjárt ki is utaljuk és át is adjuk az illető szegényeknek. (Igaz! JJgy van! a jobboldalon. Egy hang jobbfelöl: Sétáltatják.) Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister: Akkor taVasszal nem lesz mit enni. Kerekes Mihály: De nem ez történik, dauern fel kell szállítani Budapestre az Áruforgalmi, a Hangya stb. révén a malmoknak az Ónodban majd kiosztandó lisztet s azután visszaszállítani, hogy azok a szegény emberek busásan fizessék meg az árát. Azt hiszem, hogy Magyarország szegényei nincsenek abban a helyzetben, hogy milliós hasznokat biztosítsanak akármilyen szervnek Magyarországon, akár keresztény, akár zsidó szerv legyen az. Az mondatott illetékes helyről, hogy ezt a termósrendeletet szakértők csinálták. Hát Magyarországon nincs olyan ember, aki a régi Haditerményt ne átkozná, aki ne gondolna vissza keserűséggel annak irányitóira, szervezőire. Ha öt esztendeig valaki a Haditerménynél számította ki a nyomorúságos kény ér adagok at, nem igen hiszem, hogy abban az emberben, bármilyen szakértelemmel rendelkezik is, legyen sziv. Máskép nem csinálhatott volna ilyen termésrendeletet és nem adhatott volna ilyen tanácsot az illetékes köröknek, hogy ezt a termésrendeletet bocsássák ki az ország szegényeinek megölésére. Tehát akármilyen szakértő is az illető, el kell távolítani őt a helyéről, mert megállapítható, hogy illegitim hasznot biztosított bizonyos köröknek. En nem tudok abba belenyugodni, hogy amikor Magyarországon a tisztviselő-társadalom forrong, amikor Magyarország éhező szegényei remegve gondolnak a következő télre, akkor Magyarországon lehessen szerv, akármilyen szerv is az, amely ezeknek a szegény nyomorulta knak a zsírján akar élősködni. ( Ugy van ! a jobboldalon,) A kormányzatnak itt sarkára kell állnia. Én nem tudok mást megállapítani, mint azt — bocsánat a kifejezésért 1- hogy a kormánynak nincs céltudatos iránya, amelyen haladna. évi augusztus hó 6-án, pénteken. 253 hogy a konszolidációt ezen a téren megteremthesse az országban. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister: Ha mindennap felfordítják az intézkedéseket, akkor bizony sose lesz ! Kerekes Mihály: Magyarország szegényei részére olcsó liszt és ellátás kell. A termelők és fogyasztók igényeit ki kell valamilyen formában elégíteni. A termelők jogosan panaszkodnak amiatt, hogy az iparcikkek drágák és ezért nem tudják terményeiket olcsóbban adni. Törvényt kell hozni, amely megállítsa az iparcikkek árának mérhetetlen tobzódását ebben az országban. Magyarországon hat esztendőn keresztül áldozatot hozott a termelő, a földmivestársadalom. Mindig azt mondták, hogy a hazafi isság szempontjából fogjuk fel a kérdést és ezért meghozzuk az áldozatot. Meg is hoztuk. De meghozta az áldozatot a tisztviselő-társadalom is ebben az országban. Tehát mindenki áldozott. Egyedül a tőke az, amely nem áldozott. (Vgy van ! a jobboldalon.) A tőke egyebet sem csinált, csak gyarapodott. Azok a körök, amelyek hadiszállítással foglalkoztak, túlságosan megmilliomosodtak, túlságosan sok hasznot vágtak zsebre. Egyszer már vétót keli kiáltani, az iparnak, a kereskedelemnek, meg kell állítani azt a tobzódást, amelyben ezek a körök leledzenek, mert ha nem állítjuk meg, — igaz, hogy ez nehéz kérdés, — akkor ez a végtelenségbe megy és az országban nem következhetik más, mint anarchia. A termelő-társadalom végre is örökösen nem hozhat áldozatot. Egyesült erővel kell megakasztani azt, hogy az egyik irány a másik bőrére hatalmasodjék. (Igaz ! JJgy van ! jobboldalon.) Szükség van arra, hogy az országban ármegállapitó-bizottság legyen. (Felkiáltások : Van!) Nem akarom ezt a kérdést bővebben fejtegetni, annyi azonban bizonyos, hogy a mostani ármegállapitó-bizottság a maga hivatását nem tölti be. Mi törvényt hoztunk, amelyben a nyugati felfogás szégyenére behoztuk a botot, hogy az árdrágítót majd bottal fogjuk büntetni. Huszár Elemér: Akkor először az állami intézményeket kellene! Kerekes Mihály: Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezt a botot mikor fogjuk alkalmazni és hol. Orbók Attila: Nagyon megdrágult! Kerekes Mihály : Ha az árdrágítás kritériumainak megállapítását az árvrzsgáló-bizottságra bízzuk, akkor itt, úgy látszik, nem lesz árdrágító, azonban az árak mindig felfelé fognak haladni. Tehát árdrágítást a kereskedő csak akkor követ el ebben az országban, ha valakinek tetszik ezt megállapítani. De ha megállapítjuk, hogy a kereskedő hasznosodása mekkora lehet, akkor meg tudjuk állapítani azt is, hogy ki követett el árdrágítást. Az árdrágitási törvény tehát végeredményében — amint azt akkor is mondottam, — azokat fogja inkább sújtani, akik kevésbé követtek el árdrágítást.
