Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-79
254 A Nemzetgyűlés 79. ülése 1920. Létesíteni kell tehát az országban egy szervet, amelynek az legyen a feladata, hogy ellenőrizze a kereskedelmet és ipart, ellenőrizze az árakat, meg/ülapitsa, mi a beszerzési ára a kereskedelmi vagy ipari cikknek és megállapítsa, hogy az illető kereskedő árdrágitó-e vagy sem. Nehéz dolog ez, de ennek menni kell. Magyarországon a ministeriumokban kétségtelenül bürokratizmus divik. A múltkor a pénzügyminister ur azt mondta Ereky t. képviselőtársamnak, hogy a bürokratizmusra szükség van. Én is aláirom, hogy bizonyos mértékben szükség van rá. Arra azonban nincs szükség, hogy a háborús jóléti bizottságok felállításánál jogászok kezébe adjuk még a petrezselyem gyűjtését is. Félre kell állítani ezt a bürokratizmust és fel kell állítani az országban egy olyan szervet, amely a rendőrség vezetésével vagy befolyásával állapítsa meg az iparcikkek és a kereskedelmi cikkek árát. Hegedüs György : Akkor minden meghal ! Kerekes Mihály : Tessék jobbat kiáltani! Gaal Gaszton : Szabadkereskedelem ! Sándor Pál: Ugy van! Régi dolog! Kerekes Mihály: Kendben van, jöjjön a szabadkereskedelem. De akkor biztosítsuk előbb a szegény emberek megélhetését. Mert szabadkereskedelmet csinálni az én bőrömre és embertársaim tízezreinek vagy százezreinek a bőrére nem lehet. Addig, amig az államban konszolidáció nincs, amig a munka értékelése nem felel meg a pénz értékelésének, addig a szabadkereskedelem csak humbug. (Ugy van! a jobbóldalon.) Szabadkereskedelemről csak ott lehet szó, ahol a munkát ugy értékelik, ahogy pénz értékelésének megfelel. Nálunk azonban 600 koronát kap havonta egy tisztviselő, mig egy métermázsa gabona ára 500 korona, sőt a szabadkereskedelemben 1000. Gondoskodni kell tehát arról, hogy az államháztartás elbirja à tisztviselők és munkások fizetésének rendezését is. . Egy kötelességünk van : rendet teremteni a közélelmezés terén az: országban. Miután ezt a kötelességünket nem tudjuk máskép teljesíteni, csak akkor, ha radikális eszközökkel fogunk a kérdés megoldásához, azért a következő határozati javaslatot terjesztem elő. (OlVassa) : Tekintettel a mai nehéz időkre, a Nemzetgyűlés a közrend érdekében a közellátást a következőképen oldja meg: a) a termelő által a közellátás céljára átadott búza árát 500 koronában állapítja meg mint termelési értéket; a nem termelő társadalom, valamint a hadsereg céljaira a termelési érték egy ötödéért: (100 korona) bocsátja rendelkezésre; a különbözetet, valamint az össze*gyüjtéssel járó kiadásait az állam közélelmezési pótadó cimén elsősorban a háború alatt megmilliomosodott hadiszállítókra, másodsorban a 60.000 korona évi jövedelmet meghaladó polgáévi augusztus hó,6-án, pénteken. rokia veti ki, ugy hogy a 60.000 koronát meghaladó jövedelem esetleg 100 % erejéig is megadóztatható. b) Az ellátatlanok fejkvótája 12 kg lisztben állapittatik meg, mely fejadag a lakóhelyhez közel kívánatra szemes terményben utalandó ki. (Helyeslés jobbfelöl.) c) Az összes ipari cikkek árai 30 napon belül megmaximálandók. A tisztességes kereskedelem érdekében a kereskedői hasznot az en gros kereskedelemnél 10°/ 0-ban, kicsinyben 15°/oban állapítja meg a Nemzetgyűlés. Elnök: Ki következik szólásra? Kontra Aladár jegyző: Henzer István. Henzer István : T. Nemzetgyűlés ! A kenyérkérdés problémáját megoldani nagyon nehéz. Ha meghallgatjuk a tisztviselőt, az iparost; a drágaságért a gazdát okolja, a gazda viszont másokat. A legutóbbi napokban azt mondta itt Szabó József t. képviselőtársam, hogy a gazdák is hozzanak egyszer már áldozatot. Azt hiszem, felesleges azt vitatnom, hogy a gazdák már számtalanszor hoztak áldozatot. Ki hozta meg a legnagyobb áldozatot a világháború alatt? Hiszen mikor a világháború kiütött, nem kérdezték a gazdától, hogy kell-e neki a kocsi, ló, szerszám, hanem dobszóra odavitették vele a vásártérre és a hadvezetőség szó nélkül elrekvirálta. Sokan abban a reményben voltak, hogy a világháború rövid idő alatt befejeződik és valahogy nélkülözték ezeket, de amikor látták, hogy nem akar vége szakadni, drága pénzen újból beszerezték azt, amit olcsón elvettek tőlük. Erre jött a másik kommisszió és újból elvitte tőlük azt, amit beszereztek. A • kisgazdától rekviráltak el a legtöbbet. Jött a rekviráló-bizottság és az utolsó szem gabonát is oda kellett adni. Oda is adtuk, mert azt gondoltuk, hogy a hazának teszünk vele szolgálatot. De ennek egyszer végének kell lenni. Eleintén még azt reméltük, hogy a háború után mindennek az ára le fog menni, de, sajnos, ellenkezőleg történt : különösen az iparcikkekben horribilis az áremelkedés. Nézzük csak az ekevas árát, amelyre a gazdának feltétlenül szüksége van. Egy Zack-eke ára békében volt 3 K, ma 130 K. Tessék most olcsón termelni búzát! Annak idején egy teljesen uj lószerszámot elvittek tőlünk 70 K-ért; ennek az árama 12—13.000 K. Egy kocsit elvittek 60 K-ért, ma az ára 15 — 20.000 korona. Vagy tessék a csizma árát venni, amelyet nyáron még csak nélkülözhet valahogy a földmives, de a hűvös időben már nem. (Igás: ! Ugy van! jobb felől.) T. Nemzetgyűlés! Mi gazdák azáltal, hogy belementünk a gabonának 4—500 K-s maximális árába, evvel már óriási áldozatot hoztunk. (Igaz! Ugy van! jobbfel öl. Felkiáltások: Ennyiéri nem lehet termelni!) Ily alacsony árért ajánltunk fel bizonyos részt a közellátásnak, de mily alacsony ár ez,' ha akár a külföldi magas árakkal, akár a mi kiadásainkkal
