Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-78

A Nemzetgyűlés 78. ülése 1920. évi augusztus hó 5-én, csütörtökön. 245 cikkelyeket és azok mindenikét sértetlenül megtartjuk, mi és a megválasztott király teljesitjük és végrehajtjuk és hogy ezt valósággal meg akarjuk tartani*« Tehát néhány évvel Hunyadi Mátyás, jobban'mondva a magyar Karok és Rendek 1446-iki végzeménye után Szilágyi Mihály is törvényt hozott a megválasztott, de akkor még fogságban levő király nevében, de érezte, hogy ennek szentesítése, — miután a király már meg van választva, de még megkoronázva nincs —- nem érvényes teljesen, hanem hivatkozik erre és annak a királynak nevében is, aki a koronázás alkalmával esküvel fogadja az ország törvényeinek szentül tartását, nem tesz Ígéretet. Ebből is kiviláglik, hogy a szentesítés igen szoros összefüggésben volt a koronázás tényével, (Ugy van! Ugy van!) De, t. Nemzetgyűlés, itt van az 1608. évi, a koronázás előtti I. te. Akkor is a nemzet, amikor még a szabadkirályválasztás kora volt, biztosítani akarta magát a nádorválasztással ; hoztak törvényeket a koronázás,ténye előtt, de szentesítés alá nem bocsátották ezeket. Csak amikor a király meg lett koronázva, akkor szentesitették ezeket és azért vannak ezek a örvénycikkek a Corpus Jurisban ugy, mint »Ante coronationis« törvénycikkek. II. József császár nem sokau törődött a nemzetek jogaival és törvényeivel, eszeágába sem jutott, hogy ha egy törvényt hozott, azt a Corpus Jurisba beoikkelyezze, mert szintén tudatában volt annak, hogy neki, mint királynak nem szabad törvényt alkotnia, mert nincs megkoronázva, nem tette le az esküt az alkotmányra és nagyon jól tudta, hogyha hozna is ilyen törvényeket, egyetlen magyar ember sem lenne kötelezve arra, hogy azokat elfogadja. T. Nemzetgyűlés ! Ha én felszólaltam, azért tettem, mert ezekben a viharos időkben, amikor minekünk hiven kell ragaszkodnunk minden ősi jogunkhoz, amely szabadságunkat biztosítja, (Ugy van ! Ugy van !) amikor látom, hogy nem mindenütt tisztelik az állampolgárok jogait, ugy amint kellene, (Ugy van!) amikor tudom, hogy viharoknak nézünk elébe, akkor én ezekből az ezeréves jogbiztositékokból nem akarok egy cseppet sem feláldozni, azokhoz nyúlni nem akarok, sőt, ha kétesek lennének, de nem kétesek, tagadom, hogy kétesek lennének, akkor is sorompóba lépnék, hogy e kétes jogokat megvédjem, mert jogfeladással nagyon könnyen, nagyon rövid idő alatt végezhetünk ugyan, de jogokat, amelyeket feladtunk, visszaszerezni sok vérbe, sok küzdelembe, (Hosszantartó élénk taps.) sok megerőltetésébe kerül egy nemzetnek (Igaz ! Ugy vm !) és ebbe ezt a szegény nemzetet, amely eleget szenvedett, eleget áldozott, eleget vérzett, nem akarom belesodorni. (Elénk helyeslés.) Ezért az előadott megGyőződésemnek adok kifejezést és tagadom, hogy koronázás nélkül törvényt szentesíteni lehessen. Csak a koronázott király szentesíthet. A király, még ha örökös király is, nem szentesit het, a király sem szentesíthet, míg a szent korona nem disziti a fejét és amig le nem tette esküjét az alkotmányra. Ezeket kívántam elmondani a törvényjavaslat vitájában. (Általános élénk éljenzés és taps. Felkiáltásuk : Éljen Rakovszky ! À szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Eáy Gyula képviselő ur félreértett szavai megmagyarázása címén kivan szólni. Fáy Gyula: Méltóztassék megengedni, hogy félreértett szavaimat megmagyarázzam. Mindenekelőtt előrebocsátom, hogy engem teljesen ugyanaz az intenció vezet, amely Eakovszky t. képviselőtársamat. En épen oly hűségesen ragaszkodom régi közjogi hagyományainkhoz, mint o. O a beszédében azt mondta, hogy bennem nem a krónikást kifogásolja, hanem a közjogászt. Azokhoz a fejtegetésekhez azonban, amelyeket ő elmondott, alapos kétségek férhetnek. Hivatkozom azon közjogászunkra, aki ezzel a kérdéssel legalaposabban foglalkozott, Krüger Aladárra, aki könyvének bevezetésében a következőket mondja (olVassa) : »Közjogunk intézményeit jobban kell óvnunk minden magánjognál, mert a magyar közjog Magyarország létalapja. Mindazt, ami közjogunkba tartozik, vitán kivül kell helyezni, kétségtelenül meg kell állapítani, hogy még csak eszébe se juthasson valamelyik pártnak a vita hevében közjogunk valamely, bármily csekélynek látszó részét elvitatni s azzal állami létünk alapját megrendíteni, vagy a megrenditéshez hozzájárulni.« Most nézzük, mit mond ez a közjogász a szentesítés kérdésében (olVassa): »Annakkimondása, hogy a király az uralkodásra nem képes, csak törvényben lehetséges. Olyan fontos államügyről van itt szó, hogy azt a törvény keretéből kirekeszteni nem szabad és nem is lehet. Ma a magyar törvénynek elkerülhetetlen kelléke a szentesítés. Más pedig nem szentesitheti ezt a kérdéses törvényt, mint az, aki a királyi hatalmat és igy a szentesítés jogát is gyakorolj cl t cl régens.« Elnök : Bocsánatot kérek, a képviselő ur most egy második beszédet mond. Félreértett szavainak helyreigazítása címén kért szót. Méltóztassék mindenekelőtt megjelölni, hogy mely szavait értette félre az előtte szólott képviselő ur. Fay Gyula: Egyrészt a szentesítés jogáról elmondott szavaimat óhajtom kimagyarázni, másrészt arra kívánok reflektálni, hogy én a forrást nem onnan merítettem, amely forrást képviselőtársam reám idézett. A közjogászoknak az a felfogása igenis, amit Rakovszky igen t. képviselőtársam mondott, hogy t. i. a meg nem koronázott király nem szentesíthet. A koronázásnak ugyanis elengedhetetlen, feltétlen kelléke és kiegészítő része a koronázási eskü. Mindaddig tehát, amig a koronázóesküt a király le nem teszi, nem áll