Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-78
244 A Nemzetgyűlés 78. ülése 1920. é i augusztus hó 5-én, csütörtökön. cselekedeteinkben csorbítatlanul átörökíteni utódainkra. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök : Szólásra következik ? Bródy Ernő jegyző: Rakovszky István! (Halljuk ! Halljuk !) ' Rakovszky István : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) kz előttem szólott t. képviselőtársamhoz hasonlóan elfogadom ezt a törvényjavaslatot. Én már akkor, mikor legelső izben az 1920 : 1. te. tárgyalás alatt volt, azon nézetemnek adtam kifejezést, hogy a házfeloszlatási jogot meg kell adni (Helyeslés) és ha most felszólalok, teszem ezt nem a krónikással, hanem a közjogásszal szemben. Én elismerem, hogy a krónikásnak igaza lehet, hogy Kovachichban valóban ugy van, hogy a törvény egy szentesitési, jobban mondva megerősítési klauzulával van ellátva, de mi egy veszedelmes közjogi precedenst alkotnánk, ha a Nemzetgyűlés szakitana azzal a régi magyar közjogi elvvel, hogy törvényt szentesíteni csak a koronázott királynak lehet. (Igaz ! Ugy van ! Általános élénk éljenzés és taps.) A koronázás, ez a nagy különbség Magyarország és az összes többi európai államok között ! ( Ugy van ! bal felől.) Máshol lehet a koronázás egy színpompás látványosság, máshol lehet a koronázás arra való, hogy a király személyének pompáját, fényét gyarapítsa, minálunk, Magyarországon, azonban ez nem üres ceremónia, ez az első és leghatalmasabb közjogi biztosíték, (Igaz I Ugy van ! Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) amelyhez nyúlni nem szabad még akkor sem, ha talán a sárgult, elfakult pergamenteken és papirokon az ellenkezőt látjuk, (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások half elől : Azokban sincs benne.) amivel . a nemzet élő jogtudata évszázadokon át ellentétben állott. (Igaz ! Ugy van !) Itt van előttem a Corpus Juris. Senki sem tagadhatja, hogy nem Kovachichnek Vestigia ja magyar közjogunk alapja ; a jog alafrja a törvény, amely nagy veszélyekben, nehéz időkben minálunk oly erős talapzatot adott az ellenállásra, hogy azon ez a nemzet egy évezreden át szabadságait, privilégiumait, alkotmányát meg tudta védeni. (Igaz ! Ugy van !) Másra hivatkozni, mint a törvényre, ha mi közjogot statuálunk, ha egy uj közjogi intézményt létesítünk, nem szabad. (Igaz l Ugy van !) És mindig fenn kell tartanunk a szoros összefüggést azon ezeréves közjogi múlttal, amelyet nekünk szentnek kell tekintenünk. (Igaz ! Ugy van ! Taps a Ház minden oldalán.) De, t. Nemzetgyűlés, talán nem ez lehetett az oka, hogy a Corpus Juris azt a szentesitési klauzulát nem vette fel, mert jól érezte, hogy itt a magyar közjog egy alapelve lenne talán akaratlanul is érintve. Itt van Szilágyi Mihálynak egy dekrétuma. Hogyan erősiti meg Szilágyi Mihály ezt a dekrétumot ? Ekként (olVassa) : »Mi tehát a nevezett főpap uraknak és az ország összes előkelőinek és nemeseinek a joggal megegyező kéréseikre hajolván, ígérjük, hogy mi, vagy a nevezett Mátyás megválasztott királyunk, az előbb előadott iránt való aggodalom nagyobb volt önzésüknél. (Mozgás.) T. uraim 1 A vezető hatalmat csakis a- teljes egyéni felelősség tudatában lehet gyakorolni. Én itt nem arról a felelősségről beszélek, amellyel a mindenkori kormánynak fedeznie kell a parlament előtt az államfő cselekedeteit, hanem arról a felelősségről, amelyet az illető saját lelkiismeretével és a történelemmel szemben mindenkor viselni tartozik. Vétkeznek azok, t. uraim, akik a hatalmat ugy akarják körülírni, hogy abból nem az intézkedés lehetőségét veszik ki, hanem" kilopják belőle az egyéni felelősséget. T. uraim ! Ha nézzük ezt a megváltoztatandó 13. §-t, akkor azt látjuk, hogy hiszen ez nem teszi lehetetlenné a kormányzónak azt, hogy a Nemzetgyűlést feloszlassa, csupán a felelősségét szállítja le, mert átháríthatja azt a Nemzetgyűlés elnökére és a munkaképtelenségre, szóval rajta kívül álló okokra, itt tehát a lelkiismereti felelősség van leszállítva. És én meg vagyok róla Győződve, hogy ha a mai törvényjavaslat elfogadásával az a kormányzó tudni fogja, hogy saját lelkiismerete és a történelem előtt egyedül ő lesz felelős ebbeli cselekedeteiért, akkor a feloszlatás jogával mindenesetre csakis a legvégső esetben fog élni, abban az esetben, ha az a nemzet érdekében már teljesen elkerülhetetlen. Mi pedig, t. uraim, mindnyájan, akik a kezünket szivünkre téve, elmondhatjuk magunkról, hogy minket nem beteges ambíció, vagy az egyéni érvényesülés vágya vezérelt itteni cselekedeteinkben, hanem tisztán a hazának, a nemzetnek érdeke, mi, ha egyszer elkövetkezik annak ideje, hogy a nemzetre kelljen appellálni : nem fogunk félni, mert nem lesz okunk félni a nemzet Ítéletétől. (Mozgás a jobboldalon.) Az a pár szó, amivel be akarom felszólalásomat fejezni, nemcsak ennek a törvényjavaslatnak elfogadására, hanem általában a mai súlyos idők által követelt feladataink komplexusára is vonatkozik. Én ugy gondolom, hogy itt ma nem szabad beszélni sem konzervatív, sem progresszív irányú, sem keresztényszocialista, sem polgári vagy agrár árnyalatú képviselőkről, itt csak a hazájukért aggódó magyar emberek vannak együtt, akik nemzetünktől mandátumukat az ország konszolidációjának keresztülvitelére nyerték. (Felkiáltások bal felől : Keresztény irányban !) T. uraim ! Erre a nagy célra való törekvésre csakis a iegönzetlenebb hazaszeretet mutathatja meg nekünk az utat, az a hazaszeretet, amely nemcsak érzelmekben, hanem tettekben is nyilvánul, a tettek pedig, t. uraim, nem mindig az energiában, hanem igen sokszor a bölcs önmérsékletben nyilatkoznak meg. T. uraim ! Én ma mint a történeti hagyományok krónikása jelentkeztem Önök előtt. Emlékezetül adom tehát mindenkinek, akit illet, hogy mi magyarok a hazaszeretetet megszentelt hagyományként örököltük őseinktől, igyekezzünk azt minden
