Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-78

A Nemzetgyűlés 78. ülése 1920. évi augusztus hó 5-én, csütörtöhön. 243 amely szentesítés, feloszlatás hiányában, továbbá második kamara hiányában valóban minden alkotmányosság, minden korlátozás és minden fele,. losség nélkül ragadta volna magához a törvényhozó hatalmat. (Nagy mozgás.) Ernst Sándor: Svájcban is igy van ! Fáy Gyula*. De szerencsére még ugyanabban a mondatban kimondja a törvény, hogy a kormányzónak megadja a kihirdetési jogot. Szándékosan használtam ezt a kifejezést, t. Nemzetgyűlés, mert ez nemcsak kötelesség, hanem jog is, miután módot ad a kormányzónak arra, hogy bizonyos korlátolt körülmények között a kihirdetést a törvénytől megtagadhassa. T. Nemzetgyűlés ! Ez a szentesitési jognak, vagy ha jobban tetszik ez a kifejezés, a törvény megerősítésének a leghalaványabb, de mégis egy halvány formája. Mert mi tulaj donképen a szentesítés kritériuma ? Hallottam olyan felfogást, hogy a szentesités kritériuma a formákban van, hogy benne legyen, hogy »magam is megtartom és másokkal is megtartatom«. Ha ez lenne csak a kritérium, akkor meg" kell nézni az 1920 : II. tcikk óta hozott törvényeket, ott vannak a Ház asztalán, minden törvény ezzel a kitétellel végződik, csupán a »plurális majestaeticus« vetkeztetett le e mondatról. A szentesítés kritériuma azonban nem ebben fekszik, hanem abban, hogy a nemzet képviselete által alkotott decretumok mindaddig törvényeknek nem tekintetnek, mig azok az államfő által meg nem erősíttettek. Ha visszatekintünk a történelemre, a megerősítés kifejezett formájával első izben találkozunk II. Endre aranybullájában, ahol II. Endre megírja, hogy »ezt a törvényt pedig aranypecsétünk ráillesztésével megerősítjük«, hasonlóképen kifejezetten a pecsétjükkel erősítették meg a törvényeket II. Endre után Nagy Lajos, Mária és Zsigmond. Ezekhez sorakozik H unyadi János, aki az 1446-iki törvényczikkét a következő félremagyarázhatlan mondattal szentesitette és erősítette meg. Engedjék meg, hogy ezt felolVassam, mert kevéssé ismeretes, a corpus juris sem tartalmazza és Kováchich-féle Vestigia szintén hiányosan közli e passzust. (Halljuk ! Halljuk ! olVassa) : »In quorum Testimonium praesentes Litteras nostras eisdem Praelatis Baronibus et Nobilibus Regni universis, Sigillo nostro quout Waywoda Transilvaniensis utimur, impendenti communitas duximus concedendas.«, Aminek az országos levéltárból vett hiteles fordítása a következő (olVassa) : »Minek bizonyságául jelen levelünket az Emiltett főpap és báró uraknak és az ország összes nemeseinek, függő pecsétünkkel, amellyel mint Erdélyi Vajda élünk, megerősítve engedélyezendőnek határoztuk.« E kifejezésekhez kétség nem fér. Azzal a kifejezéssel, hogy »másokkal is megtartatjuk« legelőször V. Lászlónál találkozunk. Az a kifejezés pedig, hogy »szentesitjük« — »sancimus« — csak Mátyás királynak ,nem is első, hanem hatodik decrétumában fordul elő. Azt hiszem azonban, hogy egyetlen képviselő sem akad kö! zöftünk, aki kétségbe vonná, hogy a Mátyás király előtti királyok is éltek a szentesités jogával. T. Nemzetgyűlés 1 Azt hiszem, "azokból, amiket elmondottam, világosan látható, hogy az, ami az előttünk fekvő törvényjavaslatban foglaltatik, én a követelmények minimumának tekintem és a törvényjavaslatot, mint ilyen minimumot szavazom meg. T. Nemzetgyűlés 1 A kormány bemutatkozása alkalmával több oldalról felhangzott annak az említése, hogy csakis egy erős, egységes kormányzó párt élén dolgozhat eredménnyel egy erős kormány. Én megfordítom a dolgot, mert a tétel fordítva is áll : csak egy olyan erős kormány, — amely az ország érdekében tudja, hogy mit akar, de akarja is, amit tud, nem tétováz, hanem energiával halad előre a maga utján — csak az ilyen kormány érdél mi meg, hogy mögéje tartósan egy nagy párt sorakozzék. De most tovább megyek. Arra tanít meg bennünket a történelem, hogy csakis az olyan államfő, aki lélekben egybeforrt nemzetével, akinek nemosak tnkintélye, hanem ereje és hatalmáig van, akinek a hatálom előfeltételei megadattak arra, hogy a nemzet érdekében keresztül vigye akaratát, csak az ilyen államfő tud erőt kölcsönözni a nemzetnek és tudja az országot felvirágoztatni. Erre tanit történelem. T. Nemzetgyűlés, ugy amint változtak a királyaink, a nemzet karaktere nem változott. Csak a vezetők változtak és mégis milyen hullámzást látunk a nemzet konszolidációjában. Az Árpád-ház egész sorozatát adta azoknak a királyoknak, akik maguk is erősek voltak és a nemzetet is erőssé teiték. A vegyesházbeli királyok közül kegyelettel kell megemlékeznünk Róbert Károlyról és Nagy Lajosról, akik mellé méltán sorakozik Hunyadi János kormányzó, legnagyobb nemzeti hősünk, aki Magyarországot az egész nyugati kereszténység védő bástyájává tette. De nemcsak ezt tette, hanem előkészítette, országunk aranykorát, amely nagy fia, Mátyás király alatt következett be, legigazságosabb királyunk ideje alatt, akiről pedig jól tudjuk, hogy mindig mindent a maga felelősségére cselekedett, Viszont, t. uraim, gyenge királyaink alatt, azon királyaink uralma idején, akik kisebb hatalmat gyakoroltak, miért gyakoroltak ezek kisebb hatalmat ? Azért, mert a nemzet, illetőleg nem is a nemzet, hanem a nemzet akkori képviselői a hatalmukat megnyirbálták ; az ilyen királlyal szemben a nemzet nemhogy erősödött volna, hanem legyengült, az ország közállapotai leromlottak és idegenek prédáivá lettek. Ezt tanítja nekünk a történelem és tudták ezt jól a mi őseink is, mert hiszi különben, hogy azok a nagy oligarchák — az Újlakiak és Garák — vagy ezekről nem beszélve, az az ezernyi büszke régi magyar nemes, vájjon hajlandó lett-e volna a saját rovására á ma megnemesitett Vojk fiának, Hunyadi Jánosnak — lett légyen akármilyen kiváló férfiú — a királyi felséget megillető jogokat átengedni ? Nem, uraim, ezeknél az őseinknél a veszély tudata és hazájuk