Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-78

242 A Nemzetgyűlés 78. ülése 1920. évi augusztus hó 5-ên, csütörtökön. törvény, tehát az indokolásban kénytelen volt valamivel megerősíteni, amit én ugyan önként nem értek, bár ugy kezdődik, bogy önként érthető, hogy tudniillik a főkegyúri jog gyakorlása tekintetében tett ezen rendelkezés nem jelenti azt, mintha a magyar állam ezt a szent koronával szorosan egybefoglalt jogot a kormányzóság ideje alatt érvényesiteni nem kívánná. (Mozgás balfelől.) Mindenesetre konzekvensebb lett volna, ha atöryény azt mondta volna ki, hogy a kormányzó ezt a jogot is csak a felelős ministeriuma utján gyakorolhatja. Tehette volna a törvény ezt annyival is inkább, mert történelmi tény, hogy a magyar kormányzó főkegyúri jogát a pápák mindenkor teljes mértékben elismerték. - Ernst Sándor : Nem katholikus ! Fáy Gyula : Ezt bizonyítja a zágrábi és knini püspökség betöltése, ahol IV. Eugén pápa az általa már kinevezett két püspöki javadalmat felcserélte, hogy a magyar kormányzó Jkivánságának eleget tehessen ; ezt bizonyitja az erdélyi, a váci püspökség és a kalocsai érsekség betöltése, ahol a Hunyadi János prezentálását a pápa respektálta, de legjobban bizonyitja a dömösi prépostság, ahol V. Miklós pápa a dömösi prépostot lemondatta állásáról, csak azért, hogy arra a Hunyadi által előterjesztett prépostot nevezhesse ki. Az amnesztia kérdésében hasonlít egymáshoz a két törvény rendelkezése. Nevezetesen az 1446-iki törvénynek az a rendelkezése, mely szerint a hűtlenség bűntettében elmarasztaltnak a kormányzó csak a rendek felszólítására adhat kegyelmet, továbbá az 1920 :

1. te. azon rendelkezései mely az általános kegyelmezési jogot a törvény részére kivánta fentartani s amelyet pontosabban ir körül a mostani törvényjavaslat, amennyiben csupán a ministeri felelősséggel kapcsolatos bűntettekre vonatkoztatja, egymással teljesen analog, mert mind a két törvény a politikai bűnösökre nézve kivánt speciális rendelkezést tenni. Az 1920 :

1. te. kimondja, hogy a kormányzó nemességet nem adományozhat. Nem kivánok azzal a kérdéssel foglalkozni, vájjon épen ma, amikor annyira szükségünk van arra, hogy mindenkit buzdítsunk a haza és a nemzeti eszme iránti szolgálatok tételére, célszerű volt-e ezt az örökletes kitüntetési módot a buzditó eszközök közül kikapcsolni, csupán azt kívánom megállapítani, hogy Hunyadi kormányzó a nemesség adományozási jogával teljes mértékben fel volt ruházva és azzal élt is. Ezt bizonyitja a Pogány Miklós tordai nem nemes polgárnak 1447-ben adott ármális, ezt bizonyitja a Beregszóy Péternek 1448-ban adott ármális és a Manini Odoárdnak 1450-ben adott nemesség, melynek ár malisa az Országos Levéltárban van elhelyezve. De nemcsak nemességet* adományozott a kormányzó és nemcsak a birtokadományozásoknak egész sorozatáról van okmány, hanem az Országos Levéltárban megtalálhatók azok az okmányok is, melyek szerint Hunyadi vásárjogot, vámszedési jogot, adómentességet, harmincad-átengedés engedélyezését, pénzverési és pallosjogot adományozott, szóval mindezeket a felségjogokat teljes mértékben gyakorolta és okmányain mindenütt igy jegyezte magát : Nos Joannes de Hunyad regni Hungáriáé gubernátor memoriae commendamus, mi Hunyadi János, Magyarország kormányzója, adjuk emlékezetül mindeneknek, — tehát a plurális majestaeticust használva. A kormányzónak e jogai közül az 1920. évi törvény csupán a hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozó jogát hagyta teljesen érintetlenül. E kérdésről az 1446-iki törvény egyáltalában nem szól ; hogy azonban ez a joga Hunyady Jánosnak is teljes mértékben megvolt, ez minden kétségen kivül áll, annál is inkább, miután ez a törvény azt a kötelességet csatolja e jogokhoz, hogy veszély esetén a kormányzó saját személyében tartozik a hadsereget az ellenség ' ellen vezetni. • ' T. uraim ! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a kormányzónak a hadsereggel összefüggő jogait bizonyos tekintetben kiterjeszteni kivánja. Én erre nézve csak egészen röviden annyit akarok megemlíteni, hogy a hadseregnek a^ ország hatá; rán kivül való vitelére a legrégibb időkben is meg volt a királyoknak és államfőknek a joga. Meg, szorítást erre első alkalommal az Aranybulla VII. cikkében találunk, amely ezt köti ki : »Ha pedig a király az országon kivül akar hadakozni, a nemes; ség ne tartozzék vele menni, hanem ha a király : pénzén.« Tehát ez az egy kikötés volt, hogy a király ; tartozik a költségeket megfizetni. Ugyanez a kikötés van Ulászló 1492-iki törvényében és sajátságos, hogy ehhez hasonló rendelkezés legközelebb Ferencz király 1805 : IV. tcikkének 28. szakaszában foglaltatik. Az a rendelkezés, amelyet most az uj törvényi javaslat proponál, szórul-szóra benne van a hon; védségről és népfelkelésről szóló törvényben, ennek a bővebb indokolása tehát abszolúte nem szükI séges. Tudjuk azt, hogy ma, a dróttalan táviró és j repülőgépek idejében nemcsak napok, hanem órák \ mulasztása is helyrehozhatatlan kárt tehetne az i országnak. T. Nemzetgyűlés 1 Ami a kormányzónak az ; országgyűléshez való viszonyát illeti, ezt teljesen •érintetlenül hagyja az 1446. évi törvény, az azonban minden kétségen felül áll, hogyha akkor is \a mai,törvényhozási viszonyok lettek volna, akkor ; Hunyadi Jánosnak épugy meg lett volna a f eloszlaitási, mint elnapolási és berekesztési joga, mint ; ahogy a szentesitési joga megvolt Hunyadi JánosInak és azt teljes mértékben gyakorolta. Ha néa|zük az 1920 :

1. te. 13. §-t és olVassuk, akkor arra ;a gondolatra jövünk, hogyha ennek a törvényl

: szakasznak második bekezdése ugyanabban a mondatban nem enyhítette volna azonnal a szavait és nem egészítette volna ki azt a rendelkezését, amely kimondja, hogy a Nemzetgyűlés által ! alkotott törvények szentesítés alá nem esnek, jakkor, t. uraim, a mi Nemztegy ülésünk tulaj doniképen nem lenne egyéb egy forradalmi koaventnál,