Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-77
r A Nemzetgyűlés 77. ülése 1920. jam ezt az ügyet, mert az építkezésre alkalmas idő tényleg már nagyon előrehaladt. Egyébként az igen t. minister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatnak-e a kereskedelemügyi minister urnák most megadott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen.) Ha igen, akkor kimondom a határozatot, hogy a Ház a minister ur válaszát tudomásul vette. Következnek az interpellációk. Ki az első interpelláló ? Bródy Ernő jegyző: Wagner Károly! Wagner Károly: T. Nemzetgyűlés! Interpellációm szoros összefüggésben van Yass József igen t. képviselőtársam minapi beszédével. O a kormány programmjáről szóló beszédében a ministerelnökhöz fordult és azt kérdezte, vájjon meg van-e róla Győződve a ministerelnök, hogy a bolsevista vizsgálatok mindenütt a legnagyobb rendben folytak le, nincs-e kitéve az ország annak, hogy ha esetleg egy uj frontot kell alkotnunk a külső ellenség ellen és itt hátrafelé is meg kell alkotnunk a belső frontot, bolsevista gyanú alatt álló elemek hátulról megtámadják ismét a nemzetet. Ebből az incidensből kifolyólag felkeresett engem több belügyi tisztviselő és egy nagyon különös esetet meséltek el épen a rendőrséggel kapcsolatban. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az történt ugyanis, hogy a belügyministerium egyik ministeri titkárát, aki a kommün alatt Landler belső személyes titkára volt, a belügyministerium fegyelmi választmánya a kommün bukása után fegyelmi vizsgálat alá vonta és a beigazolódott súlyos terhelő adatok alapján hivatalvesztésre javasolta az akkori belügyministernek. A hivatalvesztés azonban ebben az esetben elmaradt, helyette a$ illető belügyminister ur a belügyi titkárt, akit hivatalvesztésre javasoltak, rendőrtanácsossá nevezte ki az államrendőrséghez. Amikor látjuk a rendőrségen azt a túlzott purifikálást, amikor a legszigorúbb vizsgálat alá vonják azokat az embereket, akiknek egyetlen bűnük csak az volt, hogy 1918 október 27-én, megittasulva a nemzeti eszmétől, talán a Nemzeti Tanács elé deputációt vezettek és bizalmukról biztosították és ezért elcsaptak érdemes, 20—25 esztendeje szolgáló rendőrtisztviselőket, akkor egy kommunizmusban betegnek, bűnösnek talált embert rendőrtanácsossá kinevezni igazán támadás a belső front ellen. Megpróbáltam interpellációm anyagát a Nemzetgyűlésen kivül elintézni, az igen elfoglalt belügyminister urat megkértem interpellációm bejegyzése előtt és interpellációm bejegyzése után, amikor szombaton el is halasztottam interpellációmat, csak azért, mert nem kívánok személyes kérdéseket a Nemzetgyűlés elé vinni. Sajnos, megnyugtató választ nem kaptam. Kénytelen vagyok tehát a Nemzetgyűlés tekintélyével megkérdezni évi augusztus hó 4-én, szerdán. 215 a belügyminister urat, (olVassa) : »Van-e tudomása arról, hogy egyik elődje rendőrtanácsossá nevezett ki egy volt belügyministeri titkárt, aki Landler belügyi népbiztos titkára volt a kommün alatt és akit ezért a szerepléséért a belügyministerium fegyelmi tanácsa hivatalvesztésre terjesztett fel és ha van, hajlandó-e ezt orvosolni? (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Ki a következő interpelláló? Bródy Ernő jegyző: Dánér Béla! Dánér Béla : T. Nemzetgyűlés ! Engedtessék meg nekem, hogy annyi képviselőtársam után újból azokra tereljem a figyelmet, akik a világháborúban mindnyájunk között a legtöbbet szenvedtek, a hadirokkantakra. Ezúttal azonban nem azokról fogok beszélni, akik hivatalosan hadirokkanttá nyilváníttattak, hanem azokról, akik tényleg rokkanttá váltak a haza védelmében. Köztudomású tény ugyanis, hogy a világháborúban nagyon sokan apró-cseprő bajokkal meglépve a harctérről, idehaza felhasználva összeköttetéseiket, rokkanttá nyilváníttatták magukat és ma learatva a társadalom rokonszenvét, elvonják azt a segítséget és támogatást, amely azokat illeti meg, akik arra tényleg rászolgáltak és rászorultak. Ezekkel az álhadirokkantakkal szemben viszont szintén igen nagy a száma azoknak a bajtársainknak, akik vagy azért, mert még nem jutottak felülvizsgálat alá vagy pedig azért, mert a zavaros időkben elvesztették okmányaikat, nélkülözni kénytelenek azt a segítséget, azt a kevés támogatást, amely a rokkantakat ma megilleti, illetőleg amelyre igényt tarthatnak. Ezen ferde és egészségtelen helyzeten feltétlenül változtatni kell és én tudom, hogy a honvédelmi minister urban eziránt megvan a legteljesebb jóindulat. Azt a kérdést intézem tehát hozzá (olVassa) : »Hajlandó-e a honvédelmi minister ur a legsürgősebben elrendelni a hadirokkantak általános ujabb felülvizsgálatát? (Általános helyeslés.) Hajlandó-e intézkedni aziránt, hogy az álrokkantak az uj felülvizsgálat eredményéhez képest kirostáltassanak és ugy a rokkantaknak találtak, valamint a hadiözvegyek illetményeiket haladék - nélkül visszamenőleg megkaphassák ?« (Altalános élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a honvédelmi minister urnák. Szólásra következik? Bródy Ernő jegyző: Reök Iván! Reök Iván : T- Nemzetgyűlés ! Nem szándékozom Ereky Károly t. képviselőtársam egyébként nagyérdekü beszédét követni, mely aztán végső fázisában bizonyos konfliktusra vezetett, de az ő eszmemenetéből az enyémmel közös az a gondolat, hogy visszatérjek a pénzügyi bizottság folyó évi július 22-én tartott ülésének azon határozatára, amelyben azt a kívánságát fejezte
