Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-77

A Nemzetgyűlés 77. ülése 1920. évi augusztus hó 4-én, szerdám 203 De kénytelen vagyok felszólalni a szólásszabadság megvédése tekintetében is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert annak elbírálása, hogy egy képviselő milyen aktát tart felolvashatónak, igen vagy nem, sohasem tehető függővé semmiféle ministeri engedélytől. (Zajos helyeslés és tapsa szélsőbaloldalon.) És én meg vagyok Győződve, hogy a mélyen t. elnök ur ebben a kérdésben épen csak hogy elszólta magát. Elnök: Nem. Gaal Gaszton : Mert erre legalább semmiféle támpontot a házszabályok nem nyújtanak. Nem tartom ugyan nagyjelentőségűnek ez incidenst, mégis a jövőre tekintette], •— nehogy ez precedensül szolgáljon — én a képviselőház nevében tisztelettel tiltakozni volnék kénytelen a házszabályok ilyen alkalmazása ellen. (Helyeslés.) Ernst Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Abszolúte nem osztom ezt a felfogást. (Helyeslés a baloldalon.) Tegyük fel, hogy akárhányszor per mops jut valaki egy okmány birtokába, amely államtitok és amelynek felolvasása állami érdeket sért. Nem szabad megengedni, hogy az itt felolvastassák. Ez volt' örökké a Ház praxisa. (Ugy van ! Igaz !) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Egyáltalában nem csúszott ki a számon olyan szó, amelyet nem kivántam volna használni. Igenis, a házszabályok nem tartalmazzák azt, hogy a szónok beszédét lehet megszakítani, de tartalmazzák azt, hogy az elnöknek figyelemmel kell kísérnie a tárgyalást. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon. Felkiáltások : Felügyel a rendre I) Ha nekem egy olyan kijelentés jut a fülemhez, amelyből kifolyólag feltehetem azt, hogy államérdekbe ütköző cselekmény történik akkor, ha nyilt ülésen felolvasnak egy iratot, akkor nekem igenis kötelességem (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) megkérdezni azt a mmistert, akiről feltételezem, hogy felvilágosítást tud adni arra vonatkozólag, hogy államtitok foglaltatik-e abban az iratban vagy sem, hogy a közérdekbe ütközőnek tartja-e annak felolvasását vagy sem. (Helyeslés.) Nincs jogom eltiltani a képviselő urat attól, hogy azt fel ne olVassa, de jogom van ebben az esetben a zárt ülést elrendelni. Én a fenforgó esetben is azt mondottam, hogy amennyiben az állam érdekébe ütköznék ennek a levélnek a felolvasása, én zárt ülést fogok elrendelni, ha a képviselő ur el nem áll a felolvasástól. Bárkinek bármi legyen is a véleménye, én mindig ezen az utón fogok járni, mert az állam érdekét minden egyébnek fölébe kell helyezni, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) még a szólásszabadságnak is, de különben is itt a szólásszabadság nem sértetett meg. Akkor sértetett volna meg, ha azt mondom, hogy nem szabad felolvasni zárt ülésen sem. De én azb mondtam, hogy elrendelem a zárt ülést, és akkor fogja a t. képviselő ur felolvasni azt a levelet. Valahonnan csak kellett információt szereznem. Méltóztassék azt venni, hogy a levél felolvasása tényleg sérti az állam érdekét. Mit tehetek és akkor post festa, ha már egyszer megtörtént a felolvasás, ha már az a levél a naplóba belekerült és a karzati közönség már hallotta. Méltóztassék erre felelni, hogyan védjem meg az állam érdekét akkor, ha már megtörtént a felolvasás ? (Ugy van ! a baloldalon.) Nekem informálnom kellett magamat. (Helyeslés.) Gaal Gaszton : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Végtelenül sajnálom . . . Elnök : Milyen cimen tetszik felszólalni ? Gaal Gaszton : A házszabályok 215. §-ának c. pontja alapján kérek szót. Elnök : Tessék. Gaal Gaszton : Végtelen sajnálatomra, nem tehetem magamévá a mélyen t. elnök urnák általam különben mindig nagy tiszteletben tartott okfejtését. A házszabályok szerint a szónokot beszédében akként megakasztani, hogy a beszéd közben más hiVassék fel szólásra, semmi körülmények között sem lehet. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Nyilatkozattételre ! (Zaj balfélől.) Gaal Gaszton : Az elnök urnák abban a tekintetben tökéletesen igaza van, hogy ő a tanácskozás őre és ő a saját spontán elhatározásából, ha ugy találja, hogy amit a szónok mondott, az államellenes, azt a képviselőházban nyilvánosságra hozni nem szabad, elrendelheti a zárt ülés tartását és akkor azután a Ház fog dönteni a tekintetben, hogy zárt ülés tartása indokolt volt-e vagy sem. A zárt ülés alatt meg is kérdezheti a ministert afelől, hogy a felolvasás államtitkot sért-e vagy sem, de nyilt ülésen szónok beszéde közben kérdést intézni a ministerhez : erre nincs a házszabályokban támasz. Elnök : Az ellenkezőre sem ! Gaal Gaszton : Én tehát újra leszögezni kívánom — mert szeretem a preciz dolgokat — hogy az elnök urnák saját spontán elhatározásából joga lett volna egyszerűen azt mondani Ereky képviselő urnák, hogy nem engedi meg a levélnek nyilt ülésen való felolvasását és elrendeli a zárt ülést. De semmi körülmények között sem volt joga az én tiszteletteljes véleményem szerint és a házszabályok alapján ahhoz, hogy Ereky képviselő ur beszéde közben kérdést intézzen a minister úrhoz, mert arra a minister ur csak ugy válaszolhatott volna, ha Ereky képviselő ur beszédét abba hagyja. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Én nem szónoklatot, nem hosszabb nyilatkozatot provokáltam a pénzügyminister úrtól, hanem egyszerű igent vagy nemet. Engedelmet kérek, ennyire szőrszált hasogatni nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon. Zaj.) A minister ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk !) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Azt hiszem, a mai viszonyok között az ilyen dolgokra még jobban kell vigyázni, mint máskor. (Igaz ! Ugy van !) Én ugy fogtam fel a dolgot, hogy amikor Ereky t. képviselőtársam elkezdte olvasni levelet és közbeszólásomat mintegy figyelmeztetésül megtettem, akkor az elnök ur, aki azt sem tudhatta, hogy mi fog még jönni, azt gondolta 26*