Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-77
204 r A Nemzetgyűlés 77. ülése 1920. és azt kellett, hogy gondolja, hogy én tudom, mi van abban a levélben. Ezért kérdezett meg. Azt hiszem, ebben nincs házszabálysértés. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon. Ellenmondások a szélsőbahldahn.) Ha az elnök felolvasni hagyná az egész bizalmas okmányt és azután vonja meg a szót, vagy azután rendeli el a zárt ülést, akkor már későn lenne. Azért azt hiszem, az elnöknek joga volt ahhoz, hogy kérdést intézzen hozzám, hogy államtitok-e az a levél vagy sem. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon. Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) A magam részéről azt hiszem, hogy ehhez joga volt és bizonyos esetekben ezt meg is kell tennie, nehogy nyilvánosságra jussanak olyan dolgok, amelyek nyilvánosságra jutása az állam érdekét sérti. Az állam érdeke mindenek felett áll. A házszabályok nem arra valók, hogy az államérdeket meg lehessen sérteni, hanem, hogy azt meg lehessen védeni. (Igaz ! Ugy van ! a báloldalofi.. Zaj a szélsőbaloldalon.) Ereky Károly : Akkor nem lehet beszélni egy ellenzéki képviselőnek. Hornyánszky Zoltán : Házszabálynak kell lenni ! Elnök : A lényeg az hogy az igen vagy nem tényleg akadály volt-e a képviselő ur beszéde folytatásának vagy sem. Most felteszem a kérdést, elég volt talán ebből a tárgyból. (Helyeslés a baloldalon.) A házszabályok 199. §-a értelmében a Háznak minden vita nélkül kell határozni afelett, hogy kivan ja-e tárgyalás alá venni Ereky Károly képviselő ur indítványát, igen vagy nem ? Felteszem a kérdést : kivan ja a Nemzetgyűlés tárgyalásra kitűzni az indítványt, igen vagy nem ? (Felkiáltások : Igen ! Nem !) Határozatilag kimondom, hogy a Nemzetgyűlés az indítványt nem kívánja tárgyalásra kitűzni. Ereky Károly: Szavazni kell ! Elnök: Kérem, lulnyomó a többség, felesleges a szavazás. (Ugy van ! a baloldalon.) Következik Szabó József képviselő ur indítványa. Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! Szeretném a Nemzetgyűlés előtt néhány vonással megfesteni azt a nagy küzdelmet, azt a sok szenvedést, amelyet hat esztendőn keresztül láttunk magunk körül végig harcolni. Szeretném a Nemzetgyűlés tagjainak mintegy a lelki világa elé hozni azokat a szomorú tragédiákat, amelyek hat esztendőn keresztül a kenyérért folyó harcban lejátszódtak körülöttünk. Szeretném, ha a t. Nemzetgyűlés tagjainak lelki szemei elé hozhatnám azt a katonát, aki négy és fél esztendőn keresztül ezer halállal szemben is küzdött, amikor első alkalommal tapasztalta, hogy megvonatik tőle az első adag kenyér, második nap a második porció kenyér, majd napok, hetek telnek el, hogy kenyér nélkül viyja gigászi harcát. Szeretnem annak a katonának lelki világát idézni a Nemzetgyűlés tagjainak szeme elé. évi augusztus hó 4-én, szerdán. Szeretném a t. Nemzetgyűlés tagjainak lelki szemei elé tárni annak a munkásnak a helyzetét, aki a négy és fél esztendős küzdelemben megkettőzött szorgalommal, kétszeres munka mellett dolgozott, amikor először azt adtuk tudtára, hogy a kenyérporció kevesebb lesz, hogy adagokban kapja meg és sokkal rosszabb kenyeret kap vagy egyáltalában nem kap kenyeret, aki pedig egész életében nem ismerte a kenyérinséget, a kenyérben való nélkülözést. Szeretném a t. Nemzetgyűlés tagjai elé hozni annak a szenvedő édesanyának nyomorát, aki a háború alatt és ebben a hat esztendőben kénytelen volt kenyeret kérő kicsi kis fiának azt a választ adni, hogy nincs kenyér. Szeretném azt a képet lefesteni, amikor az a kicsi kis fiu válaszol az édesanyjának, hogy miért nincs kenyér, hisz mindennapi imádságomban kértem a jó Istent, hogy adja meg a mindennapi kenyerünket. Szeretném, ha a Nemzetgyűlés tagjai át tudnák érezni ennek az édesanyának lelki szenvedését, amikor nem volt más válasza, csak a visszafojtott könnyek. Szeretném a t. Nemzetgyűlés tagjaival megértetni és szeretném idevonultatni azoknak a tisztviselőknek rengeteg tömegét, akik már-már arra az álláspontra helyezkedtek, hogy inkább szállítsák le a fejadsgot, mert hiszen ugy sincs módjukban azt a fejadagot sem kiváltani, amelyet a kormány eddig rei de 1 kezesükre bocsátott. (Ugy van ! Uqy van ! a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Ebben a nagy küzdelemben, a kenyérért való harcban, hat esztendőn keresztül valamennyien egyek voltunk, valamennyien egységesen állottunk a csatasorban, egységesen vettük fel a küzdelmet, és minden egyes esetben, amikor a gyomor lázadóan követelte a magáét, valamennyien letörtük a gyomornak ezt a lázadását és elhallgattattuk gyomrunk jogos követeléseit, mert egy magasabb szempont vezetett bennünket. Ez a magasabb szempont a haza, a hazafiúi kötelesség és a hazáért való kötelességteljesítés volt. Ebben a küzdelemben valamennyien egyek voltunk, valamennyien a hazát, a hazának érdekeit tartottuk szem előtt. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Abban a tudatban szenvedte végig az a sok százezer ember ezt a rettenetes küzdelmet, hogy majd eljön még egy reménysugár, eljön egy biztató, jobb jövő, amely megváltoztat mindent és újra elhozza azt az időt, amikor ismét lesz lágy kenyér. Abban a tudatban szenvedtük át ezt a rettenetes harcot, hogy majd ha eljön a béke, a béke után ismét jobb lesz minden és lesz kenyér bőven, lesz gyermekeinknek és lesz magunknak. Megjött a béke, — sajnos, nem jött a mindennapi kenyér az asztalunkra. Megjött a béke, de utána ujabb felfordulás, ujabb zavar, ujabb harc, ujabb nélkülözés és ujabb szenvedések tengere következett a nincstelenekre, a szegény, nyomorgó tömegekre. (Ugy van!'"Ugy van! a baloldalon.) Következett a kommunizmus. A kommunizmus alatt lelkesedés, hazaszeretet vezérelte az embereket abban a harcban, amely a kommuniz-
