Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-77
r 'Ä Nemzetgyűlés 77. ülése 1920. ségnek, épen a pénzügyi kérdéseknél. Ebben azt hiszem egyetértünk. Arra a vádra vonatkozóan, hogy a letétekben őrzött ingóvagyont miért szabadította fel a pénzügyi kormányzat a zár alól, azt hiszem, a Házban már nyilatkoztam. Természetesen fel kell szabadítani, mert Szende, a Károlyikormányzat annak idején lefoglalta törvényes alap nélkül ezen letéteket, ezek egy esztendeig törvényes alap nélkül zár alatt voltak és ezen értékpapírok zár alatt tartása nagyon sok bajt okozott a közgazdaságban. Akkor is nem csupán a zsidóknak voltak csak értékpapírjaik . . . Dinich Vidor: De többnyire. B. Korányi Frigyes pénziigyminister :. . . mert ha valakinek ma százezer koronája van záloglevélben, az tőkepénzes ugyan, de annak jövedelméből ma megélni nem lehet. Ha azt akarjuk, hogy meginduljon a produkció, — ez mindannyiunknak a száján van és mindannyiunknak a megGyőződéséből is fakad, — akkor igenis zár alá kellett volna venni a gabonát. Ezt kimondom és ki is mondtam mindig és épen Ereky t. képviselőtársam volt az, aki októberben egy értekezleten ez ellen foglalt állást és kidobta a világba a szabadforgalom jelszavát, amely szerintem katasztrofális helyzetet teremt. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Majd meglátjuk ! Erről lehet beszélni !) Fel kellene szabadítani a gazdasági forgalom eszközeit, amennyire csak lehet. Elég baj, hogy a nemzetközi forgalomban még nem tudjuk szabaddá tenni az értékek kicserélését és áramlását, mert addig Európában nem is fog a közgazdasági élet rendbejönni, de másképen ma természetesen nem lehet tenni. Ez az egyik oka épen a vagyonok kiáramlásának a külföldre. De hiszen az a vagyon, amely ki akart áramlani, már nagyon régen kiáramlott. Sajnos, ma is ugy áll a dolog, hogy különböző okokból nem tudjuk ellenőrizni a határainkat, hogy ne mehessenek ki az országból egyes vagyonok. Ami a feloldott értékpapirletéteket illeti, azoktól nem kell annyira félni, mert hiszen tudjuk, hogy kiknél voltak és hogy mennyi volt. Megvan ennek a jegyzéke és számon fogjuk tudni kérni a nagy vagyonadónál. Sokkal veszedelmesebb az, amelyikről ezt nem tudjuk. Sokkal veszedelmesebb a valutaspekuláció és a csempészetek, melyek bizony tényleg megzavarhatják a nagy vagyonadó igazságosságát, de remélem, arra is fogunk találni módot, hogy ezt megtoroljuk. Meg vagyok Győződve arról is, hogy a vagyonoknak külföldre áramlása előbbutóbb maga után fogja hozni azt, hogy nemzetközi megállapodás fog létesülni, mert hiszen minden államnak érdeke az, hogy a vagyonadó elől ne meneküljön az értékpapír egyik országból a másikba. Visszatérve arra, hogy azt mondja Ereky t. képviselőtársam, hogy három-négy milliárd kékpénzt hoztunk Bécsből, nagyon szeretném 'vi augusztus hó 4-én, szerdán. 199 tudni, hogy azokban az időkben miből lehetett volna az állami kiadásokat egyáltalán fedezni. Körülbelül márciusig a bevételeken felül az államnak szüksége volt mintegy 500—600 millióra havonta. Sajnos, a szükséglet rohamosan emelkedett. Méltóztassék a képviselő ur magát a pénzügyministeri székbe képzelni, amikor napról-napra jönnek a kormányzati ágazatok és kívánják, követelik a milliókat, jönnek a társadalom minden rétegéből, — hiszen épen a t. képviselőtársam csoportja főleg igen sokat foglalkozik a tisztviselők kérdésével és kívánják a tisztviselőknek a méltányosság legmesszebbmenő határáig való támogatását. Hát kérem, a tisztviselőket fizetni kell, ehhez azonban pénzeszközök is kellenek, nemcsak papiros. Mikor a pénzügyministernek mindig az volt a gondja, hogy a jövő elsejére honnan teremtse elő a pénzt, akkor hiába szorította volna meg az adóprést, — amiről különben mindjárt fogok beszélni — az adóprés nem működött volna, főleg azokban az időkben. Ezt különben nagyon jól tudja Ereky t. képviselőtársam, aki szintén résztvett a kormányzatban és aki most kedvtelését találja abban, hogy, a non possumus szót az én fejemhez verje. En visszaadhatom neki : miért nem méltóztatott jobban élelmezni az országot ősszel ? (Zaj.) Abban is volt non possumus. Ugyanígy vagyunk a pénzdolgokban is, mert pénzügyi téren a non possumust ideig-óráig lehet a bankóprés gyorsabb működtetésével kiküszöbölni, de ez nem segit s ez épen ellentéte annak, amit Ereky t. képviselőtársam mond. Ne azon méltóztassék annyira csodálkozni, hogy most még nem állott helyre az államháztartás rendje. Talán több ok volna a csodálkozásra azért, hogy 11 hónap óta hogyan lehetett fentartani ugy-ahogy az államháztartást. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Én nem akarok magamnak érdemeket vindikálni ; leszámoltam avval, hogy ma Magyarország pénzügyministere, vagy bármely állam pénzügyministere nem kaphat elismerést sem Ereky t. képviselő úrtól, sem mástól, csak szidást arathat. Evvel teljesen tisztában vagyok. De méltóztassék megmondani, hogy hogyan lehetett volna ezt másként tenni, mint a bankóprés igénybevételével. De nem is áll egészen az, hogy folyton csak a bankópréssel dolgoztam, mert hiszen elég kellemetlen eszközt vettem igénybe az utóbbi időben : a kényszerkölcsönt, amelynek folytán a kényszerkölcsön megindulásától a mai napig az Osztrák-Magyar Banknál egyetlen egy uj bankót sem préseltek részünkre. Természetesen nagyon szépen hangzik teoretice, mindannyian tudjuk, hogy a rendes kiadásokat a rendes bevételekből kell fedezni. T. Nemzetgyűlés 1 A budget ugy ahogy készen van, de még nehéz tárgyalásaink vannak. Ereky t. képviselőtársam szemrehányást tett, hogy miért nem csináltam meg 30 nap alatt a
