Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-77
200 r A Nemzetgyűlés 77. ülése 1920. évi augusztus hó 4-én, "szerdán. budgetet. Ereky képviselőtársam tudja, hogy hog3^an készül a budget, főleg akkor, ha a forradalmak és a háború után kell budgetet csinálni, mikor össze-vissza van keverve az adminisztráció, a különböző kormányzati szakok ég közben is változások vannak és ezer és ezer detail van. Aki ezt ismeri, az nem fog ezen csodálkozni. A mi budgetünk végösszege igen magas. Ma még nincs véglegesen megállapítva, de ugy látom, hogy körülbelül 19 milliárd lesz. Hát ebből a tizenhárom vármegyéből és néhány csonka megyéből, ha technikailag lehetne is, de nem hiszem, hogy Ereky t. képviselőtársam 19 milliárdot ki tudna préselni. Ereky Károly : Nagy kérdés ! Majd meglátjuk. (Zaj.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister : A bevételek meglehetősen magasan lesznek preliminálva s akkor majd meg fogja látni Ereky t. képviselőtársam, hogy a pénzügyministerium nem marad munka nélkül. Nem mindig az dolgozik a legtöbbet, aki legtöbbet beszél és legtöbbet szerepel az újságban. Ami azonban azt illeti, hogy miért nem fokoztuk az adót, itt nagyon furcsa a dolog, hogy Ereky t. képviselőtársam, hogy nagyobb tetszetősséget adjon támadásainak a sajtóban is — nem ő, hanem az, aki az ő cikkeit telefonon átveszi — ugy állitja be a kérdést, mintha én szembehelyezkedtem volna — legalább a Virradatban ez a szó volt — az én hivatali elődeimmel, akik nagyon szépen kifejtették egy értekezleten, a Közgazdasági Társaság értekezletén, hogy tulaj donképen mit lehet tenni. Talán megkérdezheti hivatalbeli elődeimet, ha erre kíváncsi, azt hiszem, nem fognak dezavuálni, hogy teljes harmóniában dolgozom hivatalbeli elődeimmel. És tartozom egyszer már itt is kijelenteni, hogy a legnagyobb köszönettel veszem azt, hogy már hónapok óta a legnagyobb odaadással és majdnem mondhatnám, hogy engem, aki az ő tanítványuk voltam, aki velük • dolgoztam, mindenben a legönzetlenebb módon támogattak. Nem hiszem tehát, hogy szembehelyezkedtem volna velük, annál kevésbé, mert nem tudom, méltóztatott-e látni, hogy a lapokban megjelent egy kommüniké, amelyben az államháztartás rendbehozásának főbb elvei le voltak szögezve ; itt alá voltak irva az összes hivatali elődeim és csekélységem is. Ez talán nem arra mutat, mintha egy ilyen értekezlet lett volna megtartva a pénzügyminister ellen, sem arra, hogy az a pénzügyminister szembehelyezkedett volna hivatalbeli elődeivel, akiknek szaktudását és nagy értékét senki jobban nem értékeli, és senki jobban el nem ismeri, mint én magam. Én magam sajnálom legjobban, hogy ezek az urak ki vannak kapcsolva a nemzet életéből most, amikor legnagyobb szükség volna reájuk. Ezért igyekszem őket lehetőleg bekapcsolni mégis olyképen, hogy rajtam keresztül hasznukat lássa az ország. Azt is mondhatom, hogy velük ebben a tekintetben egy véleményen vagyok, ők is azt mondják, mindnyájan azt mondjuk, én is azt mondom, hogy másképen az államháztartást nem lehet rendbe hozni, mint egyrészt nagy takarékosság utján, másrészt nagy áldozatok követelése utján. A takarékossággal ugy vagyunk, hogy azt nehéz keresztülvinni, mert hiszen sajnos, kevés ember van ebben az országban, aki meg tudná azt érteni, hogy ma az országnak megcsonkitott retrenetes helyzetében mindnyájan tisztában kell hogy legyünk azzal, hogy a legnagyobb önmegtartóztatást kell tanúsítanunk, sőt ha kell, éhezés árán is ki kell , várnunk azt az időt, amikor az ország talpraállhat. Tovább akarjuk folytatni az államéletben azt az életmódot, ahogyan élhetett egy nagy ország ! Nem élhet büntetlenül igy egy megcsonkitott ország. Ez mindenre vezethet, csak jóra nem. (Igaz ! Ugy van !) Nem tudom, hogy méltóztatott azt képzelni, hogy itt törvénypótló rendeletekkel lehetett volna az adót felemelni. Ezt én nem tehettem, nem teszem és nem is fogom tenni, mert csak törvényhozás utján lehet adókat emelni. Az én adójavaslataim két hónap óta vannak benyújtva, de sok akadályuk volt tárgyalásuk előtt. Az, ki ért hozzá, nézze meg a javaslatokat, meg fogja azt is érteni, hogy ezek máris igen súlyosak, de a nemzetnek kötelessége lesz ezeket elviselni. Ami azt illeti, hogy miért nem folynak be az adók — azt hiszem erről is méltóztatott beszélni — erre azt válaszolhatom, hogy azért, mert a háború alatt és a forradalom alatt a pénzügyi adminisztrációban a teljes felborulás állott be. Az adóhivataloknál esztendős adók most sincsenek előírva, adók nincsenek elkönyvelve, ugy hogy az egész adminisztrációt át kell alakitanunk, amin csendben most dolgozunk. Egy ekkora adminisztrációt nem lehet átalakitani sem egy óra alatt, sem egy hét alatt. Ez nagy munka, mert az embereket ki kell választani, ki kell oktatni. Mert hiába csinálunk mi papíron adót, ha nincs meg az a szervezet, amely végrehajtja. Ezek a dolgok, különösen a nagy vagyonadónak kivetése, amely a legfogasabb kérdés, megoldandó és meg is fogjuk őket oldani. Azt hiszem Ereky t. képviselőtársam is meg lesz elégedve a megoldás módjával. De ez nem olyan egyszerű dolog, mintha azt lehetne elhatározni, hogy mindenki vagyonából egyszerűen elveszünk ennyi és ennyi százalékot. Itt számos szakkérdés merül fel, amelyet meg kell oldani. Én i.zt hiszem, hogy erre vonatkozó első törvényjavaslatomat nemsokára módomban lesz benyújtani. Ami azt a kérdést illeti, hogy az adók nem folynak be, erre nézve emlitettem a pénzügyi adminisztráció dezorganizációját. Ez nem a pénzügyi tisztviselők rosszakaratából következett be, mert az ő hazafiságukat és munkakészségüket el kell hogy ismerjem az egész vonalon. Ez magából a dolgok fejlődéséből állott elő. Ezt kell először reorganizálnunk. Erre vonatkozólag már meg-
