Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-77
À Nemzetgyűlés 77. ülése 1920. évi augusztus hó 4-én, szerdán. 195 Ereky Károly: Nem tudom, nekem intett-e az igen tisztelt pénzügyminister ur, bogy sokallja ezt az állitásomat, de tény az, bogy a pénzügyi politikát ugy kell irányitani, hogy egyik termelő osztályt se kelljen egyoldalúan sújtani. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Ezt mindenki tudja! Ereky Károly : Mindenki tudja, de meg is kell csinálni tudni és ez a fontos. Ha az igen tisztelt pénzügyminister ur már novemberben, vagy decemberben, mihelyt a románok kimentek, azonnal hozzáfogott volna, hogy a pénzügyi politikát helyes, reális alapra állítsa és nem hozott volna be három-négy milliárd korona készpénzt . . . B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Akkor miből fizettünk volna? Ereky Károly: Épen ez az. Ugy kellett volna intézni a dolgot, hogy az állampolgároktól bevett adókból fizessenek. Lehetetlenség arra az. álláspontra helyezkedni, hogy az állampolgárok nem fizetnek adót. Bárki legyen a pénzügyminister, előbb vagy utóbb meg kell kezdeni azt, hogy az állam a maga rendes kiadásait a maga rendes bevételeiből fedezze, mert különben összedől az ország. Nagyon csodálom a pénzügyminister urat, hogy tőlem kérdezi, miből fedezze. Tetszett volna az államháztartást rendbehozni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Majd felelek rá! Ereky Károly: Természetes dolog, várom is a feleletet. Épen igy most fel fogják emelni a vasúti tarifákat. Ezt is már korábban, hónapokkal előbb kellett volna megcsinálni. Sándor Pál t. képviselőtársam már hónapokkal ezelőtt felszólalt, hogy miért nem emelik az államvasuti tarifákat, amikor Csehországban 18—20-szorosára emelték fel, nálunk pedig akkor még csak háromszoros volt az emelés. Én természetesnek tartom, hogy az egész vonalon meg kell kezdeni a látszólagos adóemelést. Ez azt jelenti, hogy a pénz elértéktelenedésének arányában, ha nem is teljesen ugy, ahogy a pénzünk elértéktelenedett, az adót emelni kell. Ez elől kitérni nem fogunk, és nem is lehet, mert én azt hiszem, hogy a gazdatársadalomtól örökké egyoldalulag elszedni a gabonát és egyéb terményeket nem lesz lehetséges. (Felkiáltások jobbfelbl : Nem ! Nem !) Már az idén, ha rendszeres pénzügyi politikát csináltunk volna, nem lett volna erre szükség. Ugyanígy állunk a házadóval is. Tessék csak megnézni a mostani jó termő esztendőt, mely ha nem is prima év, de legalább is közepes termésű, olyan, mely lehetségessé tette volna, hogy az építőipar meginduljon, és nem látjuk, hogy az építőipar megindult. Miért? Mert ezen a téren is a pénzügyi politika nem követi azt, amit az élet politikája követel. Hiába nevet olyan gúnyosan az igen tisztelt pénzügyminister ur, engem azzal nem hoz zavarba. Majd én is gúnyosan nevetek, amikor ő beszél. (Derültség.) Az az érdekes, hogy a pénzügyminister ur nemcsak velem áll szemben a helyes pénzügyi politika alapelvei tekintetében, hanem a Közgazdasági Társaságban felszólalt Teleszky János, Wekerle Sándor, Exner Kornél és az összes pénzügyi szakemberek, akik ott voltak . . . B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Ez nem áll! Ereky Károly:... mind kijelentették, hogy az államháztartást csak ugy lehet rendbehozni, ha az állam rendes bevételeit arányba hozzuk a a pénz elértéktelenedésével. (Egy hang a jobbóldalon : Ezt az újságból olvasta !) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Ebben nem állunk szemben egymással! Ereky Károly: Nem újságból olvastam, ott voltam a közgazdasági társaságban és egyébként az újságban lehet néha véletlenül igazság is. (Derültség.) A pénzügyminister ur közbeszólásaival ugy látszik, engem meg akar zavarni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Nem! Ereky Károly : Ez nem fog sikerülni. Méltóztatnak látni, hogy én objektive, tárgyilagosan mondtam el minden érvet, melyet eddig felhoztam, és egyetlenegy érvben sem kerestem azt, hogy a pénzügyminister ur személyét támadjam, sőt beszédem elején a leghatározottabban kijelentettem, hogy beszédemnek abszolúte semmi személyes éle nincs a pénzügyminister ur ellen. Ezt szükségesnek tartom hangsúlyozni most, amikor a pénzügyminister ur ide bejött, mert ugy látszik, azt hiszi, hogy állandóan ellene beszéltem, mig nem volt itt. Az adótörvényjavaslatok közül, amelyeket a pénzügyminister ur most beadott, az állami egyenesadókból körülbelül 800 millió korona pluszt remél. Hát kérem ez semmi, ez lehetetlen kevés összeg és én természetesen fentartom magamnak a jogot, hogy az egyenesadókra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásánál minden egyes pontnál felszólaljak és azt bírálat tárgyává tegyem. Most csak annyit akarok mondani, hogy a pénzügyminister ur ebben a törvényjavaslatában, mely az állami egyenesadókra vonatkozik, nem hajtja keresztül azt a princípiumot, melyet Teleszky, Wekerle, Exner Kornél és a többiek leszögeztek. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Miért?) Miért nem hajtja végre? Azt nem tudoni, hogy miért nem hajtja végre, az azonban bizonyos, hogy addig, mig mi államháztartásunkat nem rendezzük, ebben az országban megnyugvás, békés konszolidáció és közgazdasági fejlődés nem lesz. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És itt nem elég az, hogy a pénzügyminister ur azt mondja, hogy nem tudja megcsinálni és nem lehet, mert ezt meg kell csinálni, ezt muszáj megcsinálni. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen épen ez az, ami mai beszédemnek és indokolásomnak tárgyát képezi. 25*
