Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-77

194 A Nemzetgyűlés 77. ülése 1920. goznak, de olyan dolgokon, amelyek a részvénytársasági vezérigazgatóságokhoz tartoznak. Gaal Gaszton : A hivatalos munkaidő nem 10 órakor kezdődik. (Egy hang balfelől : 11-Tcor ! Derültség.) Ereky Károly : Szóval akármennyit dolgoznak is, nem helyes irányban dolgoznak, mert az adójavaslatoknak és a pénzügyi kormányzásnak rendben kell lennie. Az nem mentsége egyetlen pénzügyministernek sem, hogy* nem érnek rá, erre rá kell érni. Ez a legfontosabb feladata. Az egész pénzügyministeriumnak éjjelt nappallá téve kellett volna februárban és márciusban folyton dolgoznia, s akkor azokat a javaslatokat, amelyek itt most szórványosan elénk kerülnek, már márciusban letárgyalhattuk volna. Noha nincs a kezünkben a költségvetés tervezete, mégis azt hiszem, hogy szükséges, hogy Korányi pénzügyminister ur egész adóügyi politikáját, amennyire az előttünk fekvő törvényjavaslatokból bizonyos fokig ki lehet venni, megvizsgáljam. Szükségesnek tartom ezt különösen azért, mert a pénzügyminister ur, mint a kisgazdapárt tagja, — már t. i. a volt kisgazdapárt tagja, mert hiszen a többi urak már mind egyesültek, csak tizeji vagyunk ellenzékben — tehát a volt kisgazdapárt tagja... (Felkiáltások a jobboldalon : Ma is az !) Most is ugy van. Helyes. Nem akarok beleavatkozni, nehogy azt mondják, hogy hasogatom a pártot. A pénzügyminister urnák tehát, mint a volt kisgazdapárt tagjának a maga adópolitikájában bizonyos fokig mégis csak azt a vezérgondolatot kellett volna követnie, hogy feltétlenül és minden körülmények között védelmezze meg a gazdákat akkor, amikor arról lesz szó, hogy az állam nagy háborús költségeit meg kell fizetni. Ezzel szemben mit látunk? Március 17-én megjelent egy pónzügyministeri rendelet, amely a pénzintézeteknél zár alatt volt összes ingó vagyont egy csapásra, egy tollvonással felszabadította. Tessék már most megfogni azokat a papírokat, amelyek akkor eltűntek a pénzintézetek kasszáiból. (Egy hang balfelöl : Svájcban !) Én megengedem, hogy ez az intézkedés abból a célból történt, hogy a forgalom megnövekedjék. Igen ám, de a forgalom olyan irányú megnövelését, hogy a gazdatársadalomra és egyáltalán az ingatlantulajdonosokra háramoljék majd a háború összes költségeinek fedezése, ezt én semmi körülmények között nem tartom helyes nek. A pénzügyminister ur figyelmét már több szőr felhívtam rá, hogy lehetetlennek tartom hogy a Nemzetgyűlés előtt meg ne vizsgáljuk miért kellett március 17-én minden tovább megokolás nélkül felszabadítani az ingó vagyont amely a Szende-féle ministeri rendelet alapján' egy esztendeig, sőt talán 14-—15 hónapig zár alatt volt. Az adóügyi politikáról' szólva, első-sorban a földadóról emlékezett meg. Már többször elmondottam, hogy a földadó régi formájában — legyünk objektívek és igazságosak — kicsi évi augusztus hó 4-én, szerdán. volt. Ne tessék ugy venni, hogy relative, a többi adókhoz képest, hanem abszolút mértékkel volt kicsi. A III. osztályú kereseti adót fizető iparosok és kereskedők mindig azt feszegették, hogy miért olyan kicsi a földadó: hogy az övéket se lehessen emelni. (Felkiáltások a jobboldalon : Ezt nem lehet letagadni!) A földadóra vonatkozólag Wekerle megállapította statisztikailag, hogy a kataszteri tiszta jövedelem az egész Magyarországon, Kárpátoktól Adriáig annak idején holdankint 6 korona volt. Ez a 6 korona már akkor sem felelt meg az akkori bérösszegnek, mert az akkori bérstatisztikából kitűnt, hogy a kataszteri jövedelem két és félszer kisebb volt, mint az akkor fizetett bérösszegek. A földadó tehát abszolút szemüvegen át nézve — amely, mondom, nem néz se politikára, se másra, hanem tisztán és kizárólag tárgyilagosan vizsgálja a helyzetet — már akkor kicsi volt. (Mozgás balfelöl.) Természetesen fontos az, hogy milyen szemüvegen át nézem a dolgot, mert egy Nemzetgyűlésen, ahol politikai pártok vannak, számolni kell avval, hogy ott politikai hatalom gyakorlása is van, az adónak egymásra való áttolása pedig pénzügyi politika. Méltóztassék megnézni, a világ minden államában harcolnak egymással az iparosok, kereskedők és gazdák, hogy ki fizesse az adókat és mennyi részét fizesse az adóknak. Ez politikai becsületes harc, amelyet meg kell vívni. Gaál Gaszton: Becstelen harc! Ereky Károly : Természetes, hogy a gazda, iparos, meg a kereskedő ebben a dologban mindig egymással ellentétes álláspontot fog képviselni, mert amint egyszer hallottam elmésen megjegyezni, minden szentnek maga felé hajlik a keze s még ha próbálja is az ember akkor sem tudja magától a kezét elhajlitani. Én arra akarok rámutatni, hogy tárgyilagos szempontból, statisztikai adatok alapján kimutatható, hogy a földadó már a régi időben sem volt elegendő nagy. Most tessék venni a pénz mai elértéktelenedését és tessék azt mondani, hogy ma hat korona egy hold föld kataszteri tiszta jövedelme. Ez, ugyebár, nem igy van. Szijj Bálint: Eddig sem annyi volt! Ereky Károly : Ennél a pontnál azért állottam meg, mert a pénzügyminister ur javaslata most tízszeresére emeli fel a földadót, ami a statisztika szerint mintegy 270 millió koronát fog jövedelmezni. Miután 15 millió hold földünk van, ez holdankint körülbelül 18 koronát tesz ki. A 18 korona földadó — tessék őszintén bevallani, ha nem is itt, nyilvánosan, de magukban, a lelkükben — nem sok. De ott jön a nagyobbik baj, hogy a gazdákat egyoldalúan még mindig milliárdos adókkal sújtják, amint Gaal Graszton barátom a napokban kifejtette. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Ugyan ! Ugyan !