Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-77

"A Nemzetgyűlés 77. ülése 1920. vagy kórházat épitett, szóval a nagy invesztíciót kellett eszközölnie, kölcsönkötvényeket bocsátott ki; felvett több százmillió koronát és evvel szemben kiadott koronajáradékot, szóval olyan állami fix kamatozású kötvényeket, amilyeneket a polgárok nagyon szivesén vásároltak. Pénzforgalmunknak ezt az ideális rendszerét, amelyet 70 esztendős pénzügyi politika teremtett meg, a háború tönkretette a következőképen. És itt fontos rámutatnom arra, hogy hogyan tette tönkre, mert ez mutatja meg, hogyan tudjuk helyreállítani régi pénzrendszerünket. Mikor a háború alatt az állam kiadásai óriási módon növekedni kezdtek, — mert a dolog természete szerint a háború rettenetes terheket zúdított az állam vállaira — akkor ahelyett, hogy az adókat megfelelően emelték volna és az állam bevételeit ezáltal fokozták volna,-amint azt Anglia megcsinálta, az akkori kormányok szerencsétlen politikája az volt, hogy az adóra egyáltalában semmi súlyt nem vetettek, hanem csak hadikölcsön-kötvényekkel manipuláltak; folytonosan ujabb kölcsönöket vett fel. De ez még nem okozott volna katasztrófát, nem rontotta volna le valutánkat, mert ezek a hadikölcsönök reálisak voltak, amennyiben azt maga a polgárság nyújtotta. A föbaj ott volt, hogy állandóan rövidlejáratú pénzkölcsön őket vettek fel az OsztrákMagyar Banktól, azokat visszafizetni természetesen nem ludták és igy az Osztrák-Magyar Bank napi pénze, amely békében két és félmillió volt, felszaporodott később 40—50 millióra, ma pedig az Osztrák-Magyar Bank napi pénze 68 millió korona. A baj oka tehát'ott volt, hogy a mindenkori pénzügyi kormányok - pénzügyi politikája szerencsétlen volt. Hivatkoztam Angliára. .'Angliában, ahol tisztán a jövedelmi adó és a kiegészítő vagyonadó rendszere uralkodik, amint arról később leszek bátor megemlékezni és ahol ez az egész állami adóforrásnak alapgondolata, roppant könnyű volt az adót emelni, mert mindenkor egyszerűen csak percentuálisan emelték az adót, amikor az állam kiadásai fokozódtak. Es miután Angliában ez egy század óta kijegecesedett pénzrendszer volt, ez a dolog természete szerint nem okozott semmi bajt. Ilyképen Anglia az egyetlen állama a világnak, amely mint hadviselő állam a háború költségeit ez adók utján napról-napra be tudta venni és az állami kiadásokat az adókkal tudta fedetni. Evvel szemben a mi adórendszerünk rosszul van kiépítve, abban egy 40 esztendős hiba az, hogy adórendszerünk a hozadéki adókra van alapítva, földadóra, házadóra, tőkekamatadóra, de még mindig nem térünk át teljesen a legig gosabb, a jövedelmi adórendszerre. Ez azonban tulajdonképen más lapra tartozik. Erről a mostani pénzügyi kormány nem tehet, mert ez a mindenkori pénzügyi kormányoknak 20—30 esztendős hibája, hogy még erre az adórendszerre még nem tértek át. A évi augusztus hó 4-én, szerdán. 191 hiba ott volt, hogy az adó helyett, az állam rendes bevételeinek növelése helyett a bankópréshez nyúltak és abból szedték ki azokat az összegeket, amelyek a hadsereg illetőleg a háború szükségleteinek fedezésére kellettek. A legnagyobb hiba azonban akkor történt meg, amikor az u. n. tanácsköztársaság bukása után a románok ittléte alatt nem tudtuk az adóügyeket rendezni. Ez lehetetlen volt, mert a románok minden készpénzt, amely az államkasszába befolyt, egyszerűen elvettek. Lehetetlen volt tehát nyilvános államkasszát tartani, úgyhogy a pénzügyminister ur — akkor is Korányi volt a pénzügyminister — a románok miatt nem tudta az adóügyeket szervezni. Azonban a románok kivonulása után azonnal, sürgősen hozzá kellett volna látni ahhoz, hogy a bankóprésből további milliárdok ne , jöjjenek be az országba. Ez nem történt meg. És itt van az első pénzügyi hiba, amely az igen tisztelt Korányi pénzügyminister urat terheli. T. i. saját bemondása szerint — az ő beszédéből vettem ki — 3000 millió koronát hoztunk be Osztrák-Magyar Bank-pénzben, az u. n. kék-pénzben Ausztriából körülbelül február végéig. Azután a Nemzetgyűlés megszavazta, hogy a postatakarékpénztári pénzt 1800 millió koronáig nyomathatja a pénzügyi kormány, és végül a kényszerkölcsön felvétele folytán is néhány milliárd jött be. Pozitív adataim erről, fájdalom, nincsenek, mert nem történt semmi hivatalos publikáció. Ilyképen körülbelül 6000 millióra teszem azt a pénzösszeget, amellyel Korányi pénzügyministersége alatt Magyarországnak amugyis lerongyolódott pénzállománya szaporodott. Természetes, hogy ha ilyen formában bonyolódik le a pénzkibocsátás, akkor a pénztulajdonosok, a gazdák, az iparosok, a kereskedők és tőkések elvesztik bizalmukat a/ bankokkal • szemben és nem adják be a pénzt a bankoknak, amint az a bókében történt, amikor sietett mindenki azonnal betenni pénzét a bankba. Ez az eset most nem forog fenn, mert mindenki, aki árucikkéért megkapja pénzét, beteszi otthon a ládafiába. Hiszen nincsen is értelme, hogy bevigye a bankba, mert ott egészen minimális kamatot adnak, de másrészről bizalmatlan is a közönség a bankkal szemben, mert nem tudja, hogy az állam mikor teszi rá a kezét. így azt méltóztatnak látni, hogy az a normális cirkuláció, amely békében oly egészségesen megvolt, hogy t. i. mindenki sietett bevinni pénzét a bankba és igy az a pénz vissza jutott az OsztrákMagyar Bankhoz, megszűnt. Ilymódon a papírpénz rendkívül felszaporodott és ez okozta, hogy valutánk, azaz a pénz értéke idebenn az országban egyszerűen megromlott. Valutánk, a pénz értéke kifelé a külföldi relációban pedig azért romlott meg, mert a javak, amelyeket mi termeltünk, idehaza mind elfogytak, a külföldről pedig állandóan nagy volt a behozatalunk. Hogy bent