Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-77

1Ő2 A Nemzetgyűlés 77. ülése 1920. miért romlott meg a valutánk, azt már Emiltettem, azért, mert nagyon sok pénzt bocsátottunk ki, többet, mint amennyire szükség volt. Visszatérve a külföldi relációra, rá "kell mutatnom a régi kormányoknak arra az óriási hibájára, hogy gabonánkat 24 K-ra maximálták, ugyanakkor, amikor 30-szorosan sőt 50-szeresen kellett megfizetni az iparcikkek árát. (Ugy van! jobbfelöl.) Ha szerencsétlen, háború alatti pénzügyi kormányzatunk el nem követte volna azt a nagy hibát, hogy mezőgazdasági terményeinket mind megfogta és nem engedte azok árát felemelkedni abban az arányban, amint az a szabadversenyben emelkedett volna és ha a gabonát, valamint többi mezőgazdasági terményeinket nem ugyanazon az áron adtuk volna el a külföldnek, — a német hadseregnek — mint amely áron azt saját munkásaink és iparosaink vásárolták itthon, valutánk nem romlott -volna meg ily súlyosan. Leszek bátor egy konkrét példát felhozni. 1916-ban a gabona ára azt hiszem, már 30 korona körül járt, hivatalosan megállapitva. Nem tudom pontosan, de nem is ez a lényeges, körülbelül 30—40 korona körül járt. Ezzel szemben azoknak az iparcikkeknek az ára, amiket Németországból rendeltünk és behoztunk, már 1914-ben, a tízszeresére emelkedett. (Ellen. mondások.) Konkrét esetet hozok fel. Egy lokomotív megrendeléséről volt szó, amelyet 1914 áprilisában rendeltem meg Németországban és ez a lokomotív 1916-ban tízszeres áron érkezett meg. Én tehát konkrét példára hivatkoztam, nem beszéltem cipőről, vagy egyebekről, hanem általában olyan iparcikkekről, amelyek a külföldről jöttek be és amelyeknél a külföld ugy nyúzott bennünket, ahogy akart. Tudnék olyan példákat is mondani, amelyeknél 30-szoros volt az áremelkedés már 1916-ban. Természetes, hogy nem az rontotta le a mi valutánkat, ami iparcikket idehaza állítottak elő megfelelő áron, hanem lerontotta az, amire nekünk égetően szükségünk volt, a muníció, a lőpor, a hadseregfelszereléshez való ruházat, a cipő, a bakkanos és általában azok a dolgok, amelyeknek ára akkor az óriási kereslet folytán, miután az egész világ hadfelszerelési tárgyakat vásárolt, rohamosan emelkedett. En nem néztem utána a dolognak, mert csak mint példát mondtam, de azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy 10—20-szoros árakkal számoltunk már 1916-ban. Gaal Gaszton: A bőráruknál. Ereky Károly: Szóval a hadfelszerelési cikkeknél. Ez volt az oka annak, t. Nemzetgyűlés, hogy a valutánk annyira leromlott, hogy egy márka már akkor kb. 2 korona felé járt a békebeli 1 K 20 filléres értékkel szemben. A katasztrofális leromlás azonban akkor következett be, amikor a forradalmak jöttek, A forradalmak már nem is szépítették a dolgot, hadikölcsönt ki sem bocsátottak, hanem egyszerűen elrendelték az Osztrák-Magyar Banknál, hogy évi augusztus hó 4-én, szerdán. tessék a bankóprésnek működni, és mindenkinek, aki az államhoz fordult a kommün alatt, adtak fizetést. Méltóztatnak tudni, 2000 korona fizetést kapott minden budapesti kereskedő és annak felesége, 2—3000 korona havi fizetést kapott itt minden ember, aki az utcáról bement és jelentkezett az állampénztárnál, hogy neki fizetést adjanak. így milliárdokat nyomtak ki és az ilyen országnak a pénze a külföldön a dolog természete szerint nem sokat érhet. T. Nemzetgyűlés! Óriási hibát követtünk el akkor, amikor a románok kivonulása után azonnal nem arra helyeztük a fősúlyt, hogy rögtön meg kell fogni a bankóprést és több pénzt lehetőleg nem szabad kibocsátani. En abban az időben, sőt már közélelmezésügyi minister koromban proponáltam az igen tisztelt pénzügyminister urnák, hogy csináljunk valamit, mert hiába akarok én közélelmezésügyi politikát csinálni, hiába állapitok meg árakat, ha naprólnapra több pénz jön a piacra. Hogy konkrét példát mondjak, én 1919 októberében féltem attól és nem mertem magamat elhatározni arra, hogy 9 koronára emeljem fel a cukor kilogrammjának árát, mert féltem, hogy Budapesten a? emberek lázongani fognak. Es pár hónappal később, mert megint csak a bankóprésből hoztunk papírpénzt, természetes dolog volt, hogy 30—50 és végül 136 koronára emelkedett a cukor kilogrammjának ára Budapesten . . . Gaal Gaszton : 180 koronára. Ereky Károly: ... és akinek nincs jó ismerőse, még esetleg 180 koronát is ad érte. Gaal Gaszton: Hatósági cukrot vettem 145 koronáért! Ereky Károly: Én itt Budapesten 135 koronáért kaptam, erre hivatkozom. Hegedüs György: A beszerzési csoportban 145 koronáért adják ! Ereky Károly : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Méltóztatnak látni, nem pártpolitikai érdekből, nem azért szólalok fel e kérdésben, mintha a pénzügyminister ur ellen támadást - akarnék intézni, hanem becsületes jó szándékkal fel akarom tárni pénzügyi helyzetünkben azt, hogy ha a nyomdából hozzuk a pénzt, belemegyünk a katasztrófába. De, t. Nemzetgyűlés, most még csak a külsőségeket mondtam el. Ha majd elmondom azt, hogy tulajdonképen milyen politikai okok rejlenek emögött, akkor méltóztatnak csak látni, hogy nekünk itt a Nemzetgyűlésen erről beszélnünk kell, mert nem vállalhatjuk kint a népnél a felelősséget azért a gazdasági katasztrófáért, mely a nép nyakába zúdulhat a mi hallgatásunk és semmitevésünk miatt. Mert, t. Nemzetgyűlés, a politikában nincs veszedelmesebb dolog, mint a semmittevés. Már pedig valljuk be, ez a Nemzetgyűlés pénzügyi téren még nem alkotott semmit, mert hiszen a fényűzési adóról szóló törvényjavaslat megszavazása csak kicsiség. Ilyenekkel nem lehet pénzügyi politikát csinálni. Ez nem elég, itt egy