Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-76
A "Nemzetgyűlés 76. ütése 1920. évi augusztus hó 3-án, kedden. 179 »A választás titkosságát a választás vezetője is elrendelheti.« Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. Az előadó urat illeti a szó. Lukovich Aladár előadó: A magam részéről az indítványhoz hozzájárulok. Elnök: A tanácskozást berekesztem. Következik a határozathozatal. A kérdést, ha ehhez hozzájárulni méltóztatnak, akképen fogom feltenni, hogy a javaslat eredeti szövegezésével fogom szembehelyezni azt a módosítást, amelyet Frühwirth Mátyás képviselő ur beterjesztett. Ha az eredeti szöveg változatlanul elfogadtatik, elesik Frühwirth képviselő ur módosítása, ha pedig nem fogadtatik el változatlanul, akkor Frühwirth Mátyás képviselő nr módosításával fogadtatik el a szakasz. Méltóztatnak a kérdés ekként való feltevéséhez hozzájárulni? (Igen!) Felteszem a kérdést, elfogadja-e a Nemzetgyűlés a 8. §-t változatlanul Frühwirth képviselő ur módosító javaslatával szemben, igen vagy nem ? (Nem!) A 8. § tehát Frühwirth Mátyás képviselő ur módosításával fogadtatott el. Következik a 9. §. Bródy Ernő jegyző (olVassa a 9. §-t) : Szólásra fel van jegyezve Frühwirth Mátyás. Frühwirth Mátyás : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! A mezőgazdasági bizottság összetételében .hiányokat látok, amennyiben a lelkészt, a papot, plébánost nem vonták be, holott a lakosságnak akárhány papja, vezetője — nem gondolok csak katholíkus papra, hanem minden keresztény felekezet papjára — a Hangyának és más hitelszövetkezeteknek a vezetője. Ezeket az embereket nem szabad kihagyni ebből a bizottságból, mely gondozója lesz a mezőgazdasági érdekeknek a falun. Indítványozom ezért, hogy a »községi biró« szavak után beszurassék : »az egyházközségek vezető lelkészei«. (Helyeslés.) Elnök: Ki következik szólásra? Bródy Ernő jegyző: Sehandl Károly! Schandl Károly : T. Nemzetgyűlés ! Az ideát, melyet Frühwirth Mátyás képviselő ur felvetett, alapjában elfogadom, de nem abban a formában, amint ő felvetette. A jóindulat megvan nála, bizonyos dolgokat azonban nem vett figyelembe. En bátor vagyok azt a módosítást ajánlani, hogy »a gazdasági ismétlő iskola vezetője« után tétessék : »s azon lelkészek ós tanítók, akik valamely helyi földmivelő-szervezet, gazdakör, földmives-szövetség, szövetkezet élén állanak mint vezető tisztviselők.« Le akarom róni ezzel az elismerést azon névtelen hősök iránt is, akik eddig is a gazdaköri, földmives szervezeti és szövetkezeti.mozgalomban úgyszólván oroszlánrészt vettek. Örömmel hallottam, hogy az általános vita során itt ugy a földmivelésügyi minister ur, mint az előadó ur részéről nagyon helytálló elismerés hangzott el a magyar gazdaköri és földmives-szövetségi mozgalom megindítói iránt, nevezetesen az elhunyt Károlyi Sándor gróf emléke és Darányi Ignác iránt. De anélkül, hogy ezen kiváló emberek babérait csak egy cseppet is csorbitani akarnám, kénytelen vagyok arra utalni, hogy nálunk Magyarországon a falusi nép hazafias irányban való megszervezése úgyszólván teljesen hiábavaló törekvés lett volna, ha nem lettek volna azok az önzetlen falusi lelkészek és tanítók, aki e téren teljes odaadással működtek közre. Nem mondok újságot, ha arra utalok, hogy nálunk a falusi polgárságnak gazdasági alapon való megszervezése a magyar gazdaszövetség érdeme, de azt hiszem, mégis némi ujat mondok akkor, ha arra utalok, hogy a mikor a forradalom kitörőben volt, s annakelőtte is, valósággal csodákat műveltek a falu élén álló vezető, intelligens emberek, a vezető értelmiség, ezek közt azonban elsősorban a keresztény felekezetek papjai és pedig különbség nélkül a katholikus, református és evangélikus egyházak papjai. Személyesen tapasztaltam, hogy egyesek közülük, valósággal maguktól vonták meg a falatot, csakhogy azt a gazdakört, földmives-munkásegyesületet vagy szövetkezetet megszervezhessék. Egyes községekben nem volt helyiség ilyen gazdakörök, vagy földmives-szövetségek részére és az a szegény protestáns pap — mert hiszen ezek közt vannak a legszegényebb emberek — a maga kis lakását engedte át, hogy oda bejöjjenek a gazdák és földmivelők tanácskozni, ő maga rendelte meg az egyes gazdasági lapokat, sőt sokszőr hatósági ellenkezéssel találkozott, Még ma is tapasztalható, hogy a hatóságok itt-ott hibának, mulasztásnak, sőt bűnnek fogják fel, ha az a tanitó a gazdaköri és szövetkezeti mozgalomban részt vesz. Saját tapasztalásomból tudom, hogy most is, júniusban, kiküldtek egyes egyéneket olyan tanítók ellenőrzésére, akik gazdaköri mozgalmakban, kisgazdák és földmivelők szervezeteiben résztvettek, hogy hogy viselkedett az iskolában az a tanitó, aki más dolgokkal törődvén, a saját hivatását elhanyagolja. Itt le kell szögeznem, hogy az a tanitó és az a lelkész, aki a földmivesnép segítésében előljárt, aki a gazdakörök szövetkezete élén áll, az nem hanyagolja el hivatását, hanem ellenkezőleg, azok hanyagolták el hivatásukat, akik visszavonulva ezen helyes, hazafias szervezkedési mozgalomtól, csak otthon ültek ós nézték tétlenül, ölbe tett kezekkel, mint csúszik ki a vezetés a keresztény értelmiség és a keresztény földmivelők kezéből. A Nemzetgyűlés szerintem — nem tudom, talán tévedek — hibát követne el, ha ezt a hibás, helytelen felfogást a törvényben is megrögzítené, hálátlanságot követne el, ha a falu vezetői, a falusi lelkész és tanitó iránt megrögzítené azt a felfogást, hogy a mezőgazdasági nép körében, a népjóléti mozgalmakban ezeknek résztvenniök nem szabad, ezeknek ott nincs helyük. Én elismeréssel adózom a legtöbb helyen a jegyzők érdemeinek is és nagyon helyes, hogy 23*
